Nagypapa állapota lassan, de biztosan romlik. Anyukám pedig, mint afféle Rák jegyű ember, nem bírja ki, hogy ne gondoskodjon róla, ne ugrálja körül, ne pattanjon az első szavára.
De úgy döntöttem, hogy ma elvonszolom nagypapa ágya mellől, hogy kikapcsolódjon egy órácskára.
Elmentünk a közeli Mekibe, meghívtam egy sütire és egy nagyot dumáltunk. Ez óriási dolog. Egyrészt azért, mert az eddig eltelt 37 évemben ez a második ilyen alkalom, hogy anyuval elmegyünk "csajoskodni". Óriási eredmény! Másrészt azért, mert sok ember jósága és segítőkészsége, némi szervezés és jószerencse kellett hozzá: apu és a húgom otthon maradtak nagypapival, aki úgy tűnt, megértette, hogy miről van szó és nem háborgott. Balázs elvitt minket kocsival, hogy anyunak a beteg végtagjaival ne kelljen a hidegben vonszolnia magát, és el is jött értünk és hazafuvaroztuk anyut. Doki pedig Zolival volt, így megengedhettem magamnak azt a luxust, hogy elmegyek egy csajos programra a saját anyukámmal kettesben.
Mindannyiuknak hálás vagyok ezért.
Persze, ez nem valami nagy dolog, de az én életemben ez fantasztikus eredmény és nagyon sokat jelent. És persze előrelépés az életem több síkján is.
Szép nap volt a mai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése