Doki cuki (... és a szerelem...)

Ma reggel elaludtam (a két héttel ezelőtti idegösszeroppantós vizsga óta előjöttek az alvásproblémáim is).
Hajnali 3-kor lefeküdtem, végigcsináltam Dokival az éjszakai programot (pisilés, nálunk elalvás, saját ágyba visszakísérés, újra elaltatás satöbbi), majd hajnali 8 órakor Balázs diszkrét kérdéssel ébresztett:
- Dokinak nem kell ma iskolába menni?
- Mi? Nem hétvége van? - kérdeztem én frissen és üdén...

Rohanás Doki szobájába, hogy felébresszem, erre a gyerek az asztalánál legózgat békésen... Mivel minden nap fél 6 és fél 7 között szokott ébreszteni (hétvégén is!), most aztán örülhetek, hogy végre sikerült leszoktatnom róla. :-) És olyan büszke volt magára, hogy most az egyszer hagyott aludni és csöndben legózott magában...

Megyünk az iskolába, és arról beszélgetünk, hogy felmegyek vele, és megmagyarázom a tanárnéninek, hogy az én hibám, hogy ne haragudjanak rá. Doki végszava:
- ... de ha a Kamilla néni lesz ott, akkor neked véged!

(Szerencsémre Andi néni volt ott, aki mindig mosolyog, így egyikünknek sem lett baja.) :-))

---

Doki vasárnap este egy formás kis csokor virággal jött haza. Széles mosoly az arcán, én meg teljesen meghatódtam:
- Jaj, hát hoztál nekem virágot, köszönöm szépen, de örülök!
Doki kibontakozott a lelkes ölelésből és tárgyilagosan közölte:
- Nem. A Virágnak hoztam.

Írt neki egy szép szerelmes levelet is, amin szintén nagyon meghatódtam, hogy az én gyerekem milyen lovagias, hogy ilyet ír, és milyen szépen fogalmaz, és hogy teljesen egyedül megírta...

Aztán hétfő reggel elvitte a virágcsokrot a kezében... Délután meg hazahozta a táskájában, kicsit gyűrötten, kicsit laposan... Azt mondta, elfelejtette odaadni. És hogy odaállt a Virág elé, és megmondta neki, hogy "úgy szeretlek, hogy majd meghalok érted".
Megpróbáltunk életet lehelni szegény csokorba, és ma reggel Doki ismét elvitte a csokrot. Kézben. Majd hazahozta a táskájában, kilapítva. Azt mondja, nem volt ideje odaadni Virágnak. Mert későn mentek le az udvarra. Magyarul, a teremben, a gyerekek előtt nem akarja odaadni, mert cikinek érzi.
De azért minden nap megmondja a Virágnak, hogy mennyire szereti.
És miközben ezeket meséli, úgy ragyog a kis szeme!
Nagyon édes.