Nem volt egy egyszerű menet. Pánik, para a köbön két hétig.
Szerintem korszakváltásban is van a gyerek, így aztán a fog kieséséig az utolsó 3 napban volt minden: hányinger, hányás, rossz gyomor...
De hős volt azért. Mikor kérdeztem, hogy rosszul van-e, csak így fogalmazott, elgyötört arccal, elhaló hangon:
- Nem... Nem vagyok rosszul. Csak olyan ... egyenes a hasam.
Persze, azt nagyon viccesnek találta a rosszullétei közepette is, hogy én rosszul vagyok attól, hogy már tudja vízszintesen előre-hátra és jobbra-balra is mozgatni....
Ilyenkor mindig elfordultam, és kiabáltam, hogy "Ne! Ne! Nem bírom!"
Doki meg csak kacagott és kiabált:
- De, de igen! Horrolizállak, anya! Horrolizállak! :-)))
Egyébként a foga is egy éjszakai hányás közben esett ki; pont a párnája alá... :-) Ezen legalább tudott nevetni, hogy egyből beküldte a párna alá a fogtündérnek. :-)
És ma reggel fogmosás közben már örülni is tudott neki:
- Tök jó, hogy kiesett egy fogam! Legalább annyival kevesebbet kell megmosni!
----------------------------------------------
Néhány fog-fotó. :-) Persze, a gyerek azért nem így néz ki, mint az elsőn, ahol leginkább kis börtöntölteléknek tűnik... :-) Csak éppen ezek nem profi géppel, hanem mobiltelefonnal készültek. :-)
A másodikon meg magyaráz...
Mindig magyaráz.
Tiszta anyja. :-)
imádom! tök édi! Veron Boa
VálaszTörlés