Nagyon nagy szükségem van az egyedüllétre, és arra, hogy egyedül alkothassak.
Így aztán két napig megállás nélkül a selyemfestésről szólt az élet.
Átrendeztem a lakást műteremnek, és alkottam.
Élvezem ezt az inspirációt.
Igazából nem is lehet szavakkal elmondani, milyen.
Sokszor azt érzem, hogy a kreativitásom feneketlen kútjából, mint egy örvényből, felszínre dobódik egy fátyol és meg kell festenem. Ez az, amikor "magamnak" festek, azért, mert ki kell jönnie, meg kell születnie belőlem valaminek.
Meg teljesen ráhangolódom arra, akinek festek éppen. És úgy sikerül a fátyol is, amilyen mértékben a ráhangolódás sikerül. :-) Ez a ráhangolódás is olyan, mint hogyha felülről érkezne egy sugár, egy fényörvény-áramlat, és ahogy festek, benne vagyok. Élvezem relaxálok és meditálok benne, miközben készítem a fátylat, ugyanakkor a végére teljesen kiürülök és kimerülök.
(Persze, ezzel, gondolom, semmi újat nem mondtam azok számára, akik szintén alkotó emberek...) :-)
Tamarára nagyon jól sikerült ráhangolódnom, hiszen már évek óta jár hozzám és érzékelem hétről hétre az energiáit.
Az ő fátyla lett az Erdei Tündér, amiről Kozár Edit és Balage fantasztikus fotókat készített. És ráadásul Edit mindhárom fátylat továbbgondolta és újabb műalkotásokat készített belőlük.
Pl. Tamara Erdei Tündér fátylából ez született:
A Szavanna c. fátyolból Edit ilyen montázst készített:
De a legdurvább az a Tavaszünnep fátyol montázsa lett. Egyszerűen gyönyörű.
Nem is tudok betelni vele. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése