******************
Doki üldögél a fotelban csöndesen, majd megszólal:
- Tudod, anya, néha szoktam olyat, hogy csak így leülök és elgondolkozok, hogy miért olyan fontos élni. És ilyenkor, ha feszült vagyok, akkor megnyugszom.
Doki teljesen rekedt hanggal fogadott, amikor érte mentem az iskolába.
Csodálkozva kérdezem:
- Mi van, Doki, csak nem mutálsz?
Doki teljesen fellelkesülve rikácsolni kezd:
- Mutálódok!!! Igen, mutálódok!!!
Este vacsinál is rácsodálkozom a hangjára (mert tényleg nincs megfázva).
- Hát tényleg mutálsz, tiszta rekedt a hangod.
Doki megint "rikácsolni" kezd:
- Nem mutálódok! Nem is vagyok rekedt! Neked káprázik a füled!!!
Egyik reggel Dokinál bekattant valami. Reggel 6-kor felkelt, üvöltve bejött a szobába, ezt kántálva:
- Laci haja dús, Laci haja dús, Laci haja dús, mint a rántott hús!
És ezt folyamatosan kántálta a fél nyolcas indulásig, öltözködés, fogmosás, reggelizés közben is...
Nagy nehezen ráadom a ruhát, a táskát, elindítom az iskolába, kitessékelem az ajtón, és még hallom, ahogy áll a csukott ajtó előtt és kiabál:
- Laci haja dús, Laci haja dús, .....
Majd távolodó léptek, menetelés és hangos kántálás a lépcsőházban:
- Laci haja dús....
(Remélem, útközben már nem kiabált ilyen hangosan...)
Doki és a gyermekversek.
Balázskát sokszor szórakoztatjuk mindenféle rigmusokkal, versikékkel, dalokkal.
Éppen höcögtetem és mondogatom a verset, Doki meg hallgatja:
- Fut-robog a kicsi kocsi, rajta ül a Haragosi....
- Ha kiborul az a kocsi, leröpül ...
Doki bekiabál:
- .... a tamagocsi!!!
Nagyban "mesélem" az Altatót. Balázska nagyon szereti, nézegeti a könyvet és lelkesen kiabálva kommentálja az elhangzottakat.
Ez nagyjából úgy néz ki, hogy én halkan olvasom a szöveget, mutatom a képet, Balázska meg üvölt:
- Ááááááááá, őőőőőőőőőőő, áááááááááá, áááááááááááááááá......
Én:
- Szundít a lapda, meg a síp, az erdő, a kirándulás, a jó cukor is aluszik,...
Doki szigorúan megmondja a tutit:
- Úgyhogy te csak maradjál csöndben, kis Balázs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése