Ülő Pénisz törzsfőnök...

Utazunk.
Ez a következőképpen néz ki: Doki egy hátizsákkal plusz néhány géppisztollyal felszerelkezve, rajtam elöl felkötve Balázska, hátamon egy hátizsák, kezemben egy teli szatyor.
Felfurakszunk a tömött autóbuszra.
Átadják nekem a helyet, nagy nehezen leülök. Először Doki is az ölembe akar ülni, de hamar belátja, hogy nincs már rajtam hely Balázska, a hátizsák és a szatyor mellett. Ez megalapozza Doki hangulatát...
Doki mellettem áll, a zsúfolt busz zötyög, kanyarog, közben egy nő, aki Doki mögött áll, folyamatosan ütögeti Doki fejét a retiküljével... (Mivel annyira magasan van a nő arca, nem veszi észre az "alja népet"....)
Doki folyamatosan morog, háborog, hogy minek utazik az ilyen, szálljon már le ésatöbbi.
Próbálom azzal vigasztalni, amit hasonló helyzetben a már tapasztalt ukránok mondanak:
- Doki, mindenkinek utaznia kell. Nem csak nekünk. Mindenki azért van itt, hogy utazzon.
Doki "átkapcsol" arcilag és fennkölt hangnemben közli:
- Nem igaz. Valaki azért van itt, hogy egy napon majd megmentse a Földet!

*****
A retikül-höz visszatérve: Doki már többször hallotta tőlem, hogy hozom a táskámat, hozom a retikült, stb.
Egy napon eszébe jutott, hogy nem ismeri ezt a szót és kérdezgetni kezdte:
- Anya, mi az a "rigyikű"? Tudod, ami a nőknek van, az a "rigyikű", az micsoda?

*****

Mikor Doki hazajött a karatetáborból, úgy érezte pár napig, hogy a frissen szerzett lexikai tudását meg kell osztania a lehető legtöbb emberrel. Így aztán, mikor családi körben voltunk, elkezdte kiosztani a szerepeket:
- Te leszel Álló Pénisz törzsfőnök, te leszel Ülő Pénisz törzsfőnök, te leszel....
Mindezt jó hangosan, szépen artikulálva, a "pénisz" szót jól megnyomva. 

Mikor már kb. huszadszorra halljuk ugyanezt a szereposztást, gondolom, kiugrasztom a nyulat a bokorból és rákérdezek:
- Doki, mit jelent az, hogy "pénisz"?
A biztató válasz:
- Ne aggódj, anya, én sem tudom.

*******

Doki és Balázska nagyon bírják egymást.
Balázska mindig mosolyog Dokira, Doki pedig fejhangon üvöltve szokta ismételgetni Balázskának, hogy "szeretlek, Balázska, nagyon szeretlek, Balázska", miközben kb. ezres bpm-mel dörzsölgeti az arcát, a kutacsát, a hasát, hogy majdnem átlyukad... De szerencsére ettől csak én kapok frászt, Balázskának szemmel láthatólag tetszik a dolog.

Beszélgettünk is Dokival arról, hogy ez nekem milyen jó, hogy ők így szeretik egymást, mert vannak olyan családok, ahol a testvérek mindig veszekednek, meg verekednek, meg kiabálnak egymással...
Doki megmagyarázza teljesen komoly hangnemben, hogy ez nálunk miért nincs így:

- Tudod, anya, ez csak olyan családokban van, ahol kicsi gyerekek vannak. (Úgy érti, hogy "ahol kicsi a korkülönbség".) Ahol az egyik gyerek kicsi, a másik meg nagy, ott ilyen nincs, ők szeretik egymást.

Milyen bölcsek tudnak lenni a gyerekek! Ezen mindig elcsodálkozom!