Anyukám beszámolói szerint nagyon jól érezte magát, gyakorolta az úszást, az írást meg nem. :-) De talán ez érthető is.
Kevest beszéltünk az utóbbi 1 hétben. Részben, mert Doki "nem ért rá" éppen, vagy nem volt kedve, vagy nem volt térerő. A legutóbbi beszélgetésünkből:
- Doki, most jól hallasz?
- Igen, jól hallak. Tisztán és érthetően. - közli tudományos hangnemben.
- És, mi újság veled? Hogy érzed magad, mi van veled?
- Hát, semmi. Csak jól bestrandoltam.
- Mit csináltál?
- Bestrandoltam, azt kész.
- Aha.
- Csak valamire nem emlékszem.
- Mire nem emlékszel, kicsi szívem?
- Nem tudom, mert arra sem emlékszem.
***
Itt egy réges-régi mobilos kép róla, ahogy éppen darbukázik:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése