Doki, a "hard" szintű gyerek.... :-)

Dokival szép élményeket szerzünk, jókat beszélgetünk a közös étkezéseink közben.
Múltkor reggeli közben bejelentette:
- Érdekes, én 30 kiló vagyok, de a mérleg Eszti mamáéknál 25 kilót mutatott.
- Aha.
- Igen. Egy ÁTLAGOS gyerek 25 kiló! Pedig én nem vagyok egy ÁTLAGOS gyerek.
- Hanem, milyen gyerek vagy?
- Én egy "hard" szintű gyerek vagyok.

***

Elmentünk ebédelni a "törzshelyére", az egyik áruháznál lévő kínaiba.
Itt belépéskor mindig odakiált jó hangosan az eladónak, hogy "a szokásost kérem!" :-)
(A "szokásos" a fél adag szezámmagos csirke sült tésztával és narancsos Fanta.)
Ahogy eszegetünk, itt is mindig beszélgetünk.
Tegnap ezek voltak:

Evés közben Doki egyszer csak titokzatos arccal, nagyon jelentőségteljes hangon, szépen artikulálva közli velem:
- Mályvacukor!
- Doki, ez most hogy jön ide?!
- A lábán! - vágja rá azonnal, és őrült kacagásba kezd teli szájjal, velem szemben....

Később előveszi a Fantát, megemeli és közli:
- Igyál! Igyál! A Fanta a KIRÁLY!
Ahogy látja, hogy jegyzetelgetek, hozzáteszi azt is:
- És ne felejtsd el, hogy a "király"-ban felkiáltó jel van!

- Anya, én nagyon sok pénzt akarok keresni!
- És mire költenéd?
- Hát, vennék egy gépet.
- Repülőgépet?
- Jaj, dehogy, számítógépet!
- És kocsit?
- Azt nem. Nem vezetek!
- És akkor mivel megyünk majd?
- Hát taxival! .... Meg sokat utaznék. Elutazok Chicagoba!
- És mit csinálsz ott? Maffiafőnök leszel?
- Valami olyasmi.... Meg Oroszországba!!! És ott meg pincér leszek!!
- Aha. .... Doki, ezt leírhatom?
- Igen! ... A "SZÓ-KINCS"-be?  (Ezt úgy érti, hogy az "aranyköpésekbe".) :-)))

- Anya, ha Oroszország meg Kína összefogna és háborút indítana ellenünk, akkor simán nyernének.
- Hát, igen. Szerintem nem is lenne háború. Csak ledobnának egy atombombát és már végünk is.
- Na jó, de a háború az izgalmasabb! Mert akkor támadhat a gyalogság. És akkor nem halunk meg olyan gyorsan!