Hastánctábor 2010 - Szívvel-lélekkel, mint mindig :-)

Igazából semmi meglepő nincs abban, amit írok: az idei tábor is fantasztikus hangulatban telt.
Minden tábor után azt hiszem, hogy ezt már nem lehet fokozni.
De mindig kiderül, hogy csak egyre jobbak a táborok, és persze mindig teljesen mások is. Sosem volt még két egyforma, vagy legalább hasonló hangulatú táborunk.

Nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy idén is össze tudtunk hozni legalább egy tábort.
A táborok témája és fő vonulata az én számomra mindig változó. Leginkább az aktuális lelkiállapotomtól, az aktuális témáimról szól. Amiben persze nincs is semmi meglepő.
Írok röviden és sok-sok képpel arról, hogy az én számomra milyen volt ez a mostani tábor, és várom a Ti hozzászólásaitokat, fényképeiteket is!

Olyan volt a számomra ez a pár nap most, mint egy erdei túra.
Azt éreztem az elején, hogy megjöttem a telipakolt kis piknikes kosarammal, amit a nyitókörben betettem középre, hogy mindenki  csemegézzen, kóstolgasson, szabadon vegyen belőle, ami jólesik.
A végén pedig egy nagyjából üres hátizsákkal jöttel el...
Közben persze történtek különféle erdei kalandok, túrázgatás, virágok szagolgatása, bokrok mögé nézegetés, mint pl. Luis új darabjának meditatív hallgatása közben. Később kiderült, hogy mások is találkoztak medvékkel a különböző gyakorlatok során... Ami azért egy hastánctáborban elég furcsa.... :-)

A transz hastánc alatt is nagyon jót utaztam befelé, kifelé, önmagamba, a táncba, a szépségbe és még ki tudja, hová... Csodás volt.
Jól sikerült a végén az élő dobos Kusz-kusz c. koreográfia is (tudjátok, "Ááánándáááá...."), amelyet Laja fantasztikus főztjének tiszteletére neveztünk el így. :-)))

Nagyon sok szép, ihletett pillanatban volt részem, és ismét rengeteget tanultam a tanítványoktól, a tanárnéniktől (Szandrától, Esztitől, Anditól és Hajnitól).
A tanítások persze sokszor nem igazán a legkellemesebb formában érkeznek, de ettől függetlenül nagyon szeretem és élvezem az életemnek ezt a részét. Tanulni JÓ! :-)
Sütő Marcsi pedig olyan stabil és biztos támaszt adott mindehhez a számomra!
Izgalmas volt a mátrixolás, és tervezem, hogy hamarosan megtanulom én is. :-)

A kapu kitárult....

A "kézműves szakkör" első munkái:

Érkezés után mindenki rávetette magát a kikészített borítékokra, tollakra, gyöngyökre, ollóra és már az első pár percben ilyen műalkotások születtek.

A táncteremben pedig óriási csend és rend honolt:

Magányosan lógtak a fátylak:

Az első órán menetelünk, frissen, üdén. :-)
(Aki nem lép egyszerre, nem kap kuszkuszt estére!" :-))))

Hű, fotózunk?!

Tamara még a folyosón, teázgatás közben is gyakorol... :-)
Bizony, van, akinek még a napi 8 óra tánc is kevés! :-)

A nyitóbulin eleinte Tamara, Zsófi és Andi voltak a legbátrabbak, mi meg csak drukkoltunk nekik... :-)
(És Tamara, természetesen, a gyönyörű Erdőtündér fátyollal táncol! És - hogy ne csak magamat reklámozzam - a szuper gatyóját a Nádszálban vette.) :-)

Később mindenki felbátorodott és nagyon jókat táncoltunk együtt.
A tanár nénik utcai ruhában nyomták. :-))) (Innen lehetett felismerni, hogy ők a tanár nénik.) :-)))

(A zöld-rózsaszín karkötőm és gyűrűm, bár itt nem nagyon látszik, Pereczes Orsi dizájn!)

Én az aktuális legújabb kedvencemmel, a "Lélekvíz" fátyollal nyomulok, "aki" végül Zsófival jött össze... Kicsit fájt a szívem érte, de nagyon örülök is, hogy ezentúl egy rokon lélekkel lesz együtt.
Magyarul: Zsófi is Halak. :-) És hát milyen legyen egy igazi Halak fátyol, ha nem ilyen?!

Szandra tanár néni Tamara fátylára kapott rá:

Olyan jó volt a hangulat! Engem nagyon fellelkesített a lányok lelkesedése, meg a szuper táncok!
Csak néhány kép:

Reggelente a lányok Marcsi vezetésével jógáztak:

(Ezidő tájt én is valami ilyesmit csináltam, csak a saját ágyikómban. :-)

Ráadásul a lányok még örültek is. Bárcsak fellépés közben látnék ilyen vidám mosolyokat! :-)))
Lehet, hogy ilyen gyakorlatokkal kéne inkább fellépnünk? :-)

 
(Folyt. köv., még mindig, de most megyek tanítani!) :-)))