Doki legújabb...

Hát, megint le vagyok maradva.
De annyit szövegel, hogy ezt egyszerűen nem lehet követni. És hiába próbálom menet közben megjegyezni, estére mindig elfelejtem.

---------------

Hazajön karácsony után, és mivel nagyon késő este érünk haza együtt, diszkréten érdeklődök:
- Tegnap este fürödtél apánál?
- Ühüm... Igen.
- Biztos???
- Igen!
- És apa is ezt mondaná?
- Igen.
- És felhívhatom apát?
- Nem!
- De hát miért nem?
- Mert haragudni fogsz...

-----------

Hát, tegnap este, mikor a táncpróba után hazaértem, szembesültem a számítógépemen az üres monitorral. Doki játszott, és hogy közben mit csinált, azt ő sem tudta megmondani... De az Asztal kiürült. Pontosabban, maradt rajta egy Lomtár ikon (benne semmi...), egy Mozilla ikon (az biztosan kellett Dokinak a játszáshoz), egy metronóm ikon (biztosan erre lesz a legnagyobb szükségem a közeljövőben...), és egy katonás és egy "kukac háborús" játék ikonja.
Mikor elmentem, teli volt az Asztal, és tudom én jól, hogy ráfért volna már egy rendrakás... Csak úgy terveztem, ezt saját kezűleg csinálom majd meg. Így most az összes aktuális munkám, cikkek, összefoglalók, címlisták, fényképek, jegyek, utalványok, zenék és még ki tudja, mi minden veszett kárba.

Doki is és én is mindketten összeomlottunk lelkileg Doki tettének súlya alatt. Ő talán jobban.
Ma is jön ki az iskolából, megyünk hazafelé, Doki meg depresszív fejjel bandukol mellettem.
- Doki, mi a baj?
- Á, semmi...
- A számítógép?
- Ááá... Ühüm. Hogy nem játszhatok.
- De hát játszhatsz rajta. Csak az enyémen nem, azon már soha. De a tiéden játszhatsz.
- Ma is?
- Igen.
Alig hiszi, teljesen boldog lesz.
- Anya, én megígérem, hogy ezentúl mindig nagyon jó gyerek leszek! Én tudom, hogy sokat beszélek, de ezentúl, megígérem, nem fogok sokat beszélni és csak akkor beszélek, ha kérdeztek!

Ezt a kört lefutjuk, de Doki még mindig nem tudja, hová legyen örömében.
- Jaj, hát hogy neked milyen gyönyörű kezed van, anya! Add csak ide azt a szép kis kezecskédet, hadd gyönyörködjek benne! Jaj, hogy milyen szép! (Puszit nyom rá, csókolgatja.) Hát ilyen gyönyörű kezecskét még életemben nem láttam! És hogy a bőröd is milyen szép! Neked van a legszebb kezed az egész világon!
Rászólok:
- Doki, most azért, mert játszhatsz a gépen, nem kell ezt a műsort csinálnod ám!
- De hát én nem azért csinálom, de most tényleg! ... És add csak ide a kis arcocskádat! Hát, hogy neked milyen gyönyörű arcod van; hát én ilyen szép arcot még nem is láttam! Te vagy a legszebb az egész világon! Hát hadd pusziljalak meg! Hadd simogassam meg azt a gyönyörű kis arcocskádat!
És így nyomja a műsort végig az úton, kedvesen gügyögve, ahogy én szoktam vele. :-)))