2010. január 30., szombat

Doki szövegel...

Ma reggel, mivel úgysem tudtam a történtek miatt aludni, átmentem Dokihoz és összebújtunk.
- Doki, mi lenne,  ha kifliznénk? Én lennék a nagykifli, te meg a kiskifli...
- Jó. Én inkább bébi eper leszek... (vékony hangon cincogni kezd) Mam-ma... mam-ma...bébi eper vagyok (újra normális hangon) Vagyis inkább zsömle!

Ahogy hajnalban mászkáltam, Doki is felébredt, félálomban meglátott a konyhában:
- Jaj, anya, úgy megijesztettél!
- Bocsánat! Nem tudtam aludni.
- Én sem tudok aludni. Depressziós vagyok. Most megyek pisilni. Én mindig a vécébe megyek, ha depressziós vagyok. Ott szoktam depressziós lenni.
- Jó, menjél.

Várok, várok, látom, hogy már csak álldogál, megkérdezem:
- Készen vagy már?
- Igen, csak még depressziós vagyok, és várom, hogy elmúljon.
1 perc múlva lehúzza a vécét, kijön és közli:
- Már nem vagyok depressziós! El is múlt!

----------

Egyik reggel ébredés után mondom Dokinak:
- Gyere, bújj ide hozzám!
- Jaj, még félig alszom! Mindjárt jövök, csak előbb kimosom a csipát a szememből, hogy képbe kerüljek.
Visszajön:
- Nna, most már legalább képben vagyok!

--------

Még régebben beszélgettünk:
- Anya, veszel nekem "lórert"?
- Hogy micsodát?
- Lórert.
- Hát... az meg micsoda?
- Hát az olyan izé, aminek kerekei vannak és rá kell állni és így (mutatja) lábbal lehet hajtani.
- Ja, rollert!
- Igen. Lórert.

-----------------

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése