Doki minden nap tükröt tart nekem és leckét ad a saját viselkedésemből. :-)
Mi kint beszélgetünk, egyszer csak meghalljuk, hogy Balázska a szobában sír.
Doki közli, hogy az a megoldás ilyenkor, hogy csak rá kell kiabálni, és akkor abbahagyja. És már rohan is Balázskához...
Futok utána, de mire beérek a szobába, Doki már teljes testtel a kiságyba hajolva üvölti Balázska arcába:
- Fejezd beeee!!!!
Balázska erre az ijedtségtől méginkább rázendít, én meg nagy pánikban Dokit próbálom kiszedni a kiságyból...
Szerencsére a védőnéni is megerősítette, hogy a kistesók remekül tudnak alkalmazkodni a nagytesók okozta helyzetekhez.
Balázska például totális nyugalomban tud aludni, miközben Doki a kiságya mellett állva üvöltve mesél nekem arról, hogy mi történt vele aznap (bezzeg egy papír surrogására összerezzen és felriad...).
Nyugodtan tud aludni akkor is, amikor Doki hátára kell fektetnem, hogy Dokinak legyen egy kis nehezítés a fekvőtámaszozáshoz...
Egyik nap meg békésen szundikált a vállamon, amikor valami furcsa bökdösést éreztem... Odanézek, és látom, hogy Doki a már félórája rágcsált-szopogatott-gyűrögetett szívószálát húzogatja Balázska fején.
- Fúúúj! Mit csinálsz??!! - kérdezem emelt hangon.
- Csak az izzadtságát mérem. - feleli Doki flegmán.
- Aha! És mire jutottál?
Doki végigtapogatja (még jó, hogy nem nyalogatja!) a nedves szívószálat és kijelenti:
- Már kezd izzadozni...
**************
Balázskát rendszeresen látogatja a doktornéni és a védőnéni is.
Amikor első alkalommal volt kint nálunk a doktornéni, Doki éppen hazajött. Meglátta a doktornénit (akihez vele is járunk), felismerte, és az előszoba közepén állva, jól kinyújtott karral a doktornénire mutatott, majd nagy elánnal (üvöltve), köszönés nélkül közölte:
- Téged ismerlek!!!! Már egy csomószor láttalak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése