2013. november 27., szerda

Balázska is aranyat köp

Balázska lelkesen beszél, versel, mondókál... A lényeg, hogy folyamatos verbális kommunikációt tartson fent, akivel csak lehet, amikor csak lehet. :-)

Elkezdi a mondókát és így fejezi be:
- Dí-dá-du, TE vagy a nagyszájú, ANYA!

Reggelente amíg indulunk a bölcsibe és hurcolkodunk lefelé a harmadikról (Hajnika, Balázska meg a babakocsi), Balázska szépen artikulálja:
- Kopog a PETIKA köveken! Kopog a PETIKA köveken!
(Mármint hogy "Fekete bikapata kopog a pepita patika köveken.")


Irtó büdöset érzek... Kérdezem:
- Balázska, bekakiltál???
- NEM! - hangzik a határozott válasz.
- De hát nagyon büdös van! Akkor ki kakilt be?
Egyből rávágja:
- Hajnika! ... Is... Én. ... Is.

Fészkelődik, mászkálgat, tornázgat a szobában. Megpróbálja bepréselni magát a szekrény meg a fotel közé.
- Ide most bemegyek, jó?
- Jó, - mondom - menj oda be.
Bepréseli magát, lelkesedik:
- Anya! Nézd, ide bementem!... (gondolkodik) ... Miért kell ide bemenni?


Megkaparintotta a popsitörlős zacskót, és a határozott kérésem ellenére suttyomban kiszedegette egyesével belőle a törlőkendőket.
Mondom neki:
- Hú, de mérges vagyok most! Meg ne lássam ezt még egyszer!
Balázska erősen szorítja magához a zacskót, oda nem adná és kedvesen, de határozottan megkér:
- Anya, menj ki a szobából...
(Mármint hogy nehogy meglássam még egyszer, amit csinálni akar...)
:-)))

Másnap ugyanúgy msuttyomban megkaparintja a popsitörlőt. Amikor meglát, már csak ennyit mond:
- Anya, most ne nézz ide, jó?


Beszélgetünk az állatokról, Balázska lelkesen utánozza a hangjukat, mindet ismeri már. :-)
Apa kérdezi: - És mit mond a kacsa?
- Hápháphápháphápháp....
- És mit mond a kutya?
- Váááváávááváávááváá....
- És mit mond a cica?
- CICI! - vágja rá határozottan.





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése