Hogy tanulnak a hastáncosok új dolgokat? (1. rész)

Hogy tanulnak a hastáncosok új dolgokat? (1. rész)

Amikor elkezdesz tanulni egy új mozdulatot, új kombinációt, koreográfiát, akkor hirtelen több kihívással találod szembe magadat.

(Gyors közbevetés: persze én itt csak a saját és a tanítványaim tapasztalatát tudom megosztani. Ha te mást tapasztaltál, akkor írj, kommentelj, vitatkozz, érts egyet stb.) smile hangulatjel

1, A feeling egyből megvan... 

Van arcjáték, van átélés, érted és érzed, hogy miről szól, és közvetíteni is tudod a nézők felé.
Csak éppen az a fránya mozdulat nincs meg. 
Már vagy öt perce próbálod, és még mindig nem úgy néz ki, ahogy a tanárodé, aki mondjuk évek óta gyakorolja...
Vagy bezzeg a másiknak egyből megy, te meg csak irigykedsz.
Nem érted a technikát, nem tudod elképzelni, hogy fizikailag ezt hogy lehet megvalósítani, mert ez BIZTOS, hogy lehetetlen, ilyen mozdulat/kombináció nincs is, a tanárnak is csak véletlenül sikerülhetett!

Ebben az esetben kettő (+1) dolgot tehetsz.

a, Megdicséred magadat azért, ami már megy: az arcjátékért, az átélésért. A tanárod is ezért dicsért meg, nem?! Gratulálok én is, mert már jó úton jársz! Tudod, hogy hányan irigykednek rád azért, mert faarc és szájremegés helyett ennyire át tudod élni a színpadon is a mondanivalót? Nagyon sokat adsz ezzel mindenkinek: magadnak és a nézőknek is a legnagyobb örömöt, amit a művészet adhat.
Kérlek, menj tovább ezen az úton és fejleszd magadban azt (is), ami jó. Így ráadásul még sikerélményed is lesz minden órán, minden fellépésen.

b, Megdicséred magad az igyekezetért, hogy fejleszted a technikádat is, hogy ezzel még teljesebb legyen a nézőid művészi élménye. 
Igyekszel, gyakorolsz otthon is, nézed videóról ezredszerre is a mozdulatot, koreográfiát... Újra és újra elmagyaráztatod magadnak a technikát a többiekkel... Hátha egyszer csak valaki elejt egy szót, amitől hirtelen bekattan a dolog és már meg is van a mozdulat! És már te is legalább olyan jól csinálod, mint a tanár, vagy a csoporttársaid. És hopp, máris itt a sikerélmény!

+ Megdicséred magad a szorgalmas gyakorlásért is. 

Mert tudod, hogy ezzel fejleszted
az akaraterődet,
az önbizalmadat,
az agykapacitásodat,
a kreativitásodat,
a testtudatodat,
a tánctudásodat,
a nőiségedet,
az előadói képességedet,
és emeled a táncod művészi színvonalát, értékét,
harmonizálod a két agyféltekéd működését,
és tevékenyen részt veszel az életed alakításában. (Lásd a következő pontot is.)
És még hosszasan sorolhatnám!

Ezek nagyon nagy dolgok ám! 

Ünnepelj meg minden egyes sikerélményt, minden egyes új mozdulatot!!!

c, Sírsz, sajnálod magad, kudarcként éled meg az egészet, belemerülsz a depresszióba, lemondasz a hastáncról vagy akár minden táncról. 

Olyan dolgokat engedsz el egy életre, amik a legjobban töltötték a lelkedet, a legtöbb örömet hozhatták volna az életedbe és másokéba is. 

Nyugodtan ismételgesd magadnak, hogy 

"Á, ez nekem sosem fog menni! Eddig sem ment, most sem fog!"... 

"Nincs meg hozzá az alkatom, az izmaim, a felfogó képességem...".....
"Már az ................ (anyám/apám/nagynénim/óvónénim/tanárnénim/férjem/szomszédom/barátnőm/XY akárkim) is megmondta előre, hogy nincs hozzá tehetségem, kár belekezdeni."

Még szerencse, hogy ők ennyire értenek a hastánchoz! wink hangulatjel

És mi lenne, ha a c, pont helyett visszaugranál az a, pontra és kezdenéd elölről az egészet és újra megpróbálnád, csak esetleg másképp?

(Folyt.köv.)