Mahasti Hastánctábor, Erőmerítő Jógatábor (szubjektív)

Ismét Orosz Orsi írását ajánlom a figyelmedbe. 
Csodálatos beszámoló az idei táborról.

*****************

A Pilis egyik csodája: a Mahasti Hastánctábor és Erőmerítő Jógatábor

Nagyon nehéz egy szubjektív-objektívet írni úgy, hogy sem csöpögősnek, sem túlfűtöttnek ne tűnjön. Ha felteszem magamnak a kérdést, milyen is egy Mahasti Hastánctábor és Erőmerítő Jógatábor, sok-sok pillanat ugrabugrál a szemeim előtt. És akkor bevillan a vezérfonál: egyszerre kitűnően szervezett, ám hihetetlenül spontán.

Azt már a sok-sok év alatt megszokhattuk, hogy amiben Mahasti keze benne van, az csak szuper lehet. Így a táborral sincs ez másképp. Az ország minden pontjáról jönnek a lányok, asszonyok, nagymamák, hogy részesei legyenek egy fantasztikus utazásnak a Pilis szívében. Van, aki csak egy-egy napra tud csatlakozni, esetleg beugrik odaköszönni és energiát begyűjteni, de aki csak teheti, mind a négy napot bevállalja. Mert tudja, hogy jó. Nagyon jó. Nem pusztán egy élmény vagy egy kemény balett- és jóga edzésekkel ötvözött hastánc tábor ez, hanem valami teljesen más, amire évek óta keresek egy definíciót.

Az teljesen alap, hogy a hangulat mindig emelkedett. Még akkor is, ha pityorgunk néha. Ami itt sosincs: klikkesedés, pletyka, rosszindulat vagy bármi, ami a sztereotípiás fejekben a női közösségekről elképzelhetően él. Nagyon színes a lányok palettája: vezérigazgatótól az informatikus zsenin át, orvostól a műfordítóig, könyvtárostól a pedagógusig mindenki megtalálható, de ezt mindenki a háta mögé dobja, mert nem lényeges. Nők vagyunk, anyák, olykor nagymamák. És teljesen elmosódnak a korbeli vagy foglalkozásbeli határok. Nyugodtan mondhatom, hogy egy szív, egy lélek vagyunk mindannyian arra a négy napra, és sokan tovább is. Mert örök barátságok is születnek, nem egyszer.

És hogy mi is történik eme csodás rövid, de nagyon tartalmas idő alatt?

Természetesen táncolunk. Sokszor és sokat. Mahasti és Kiseszti minden táborban tanítanak egy nehéz(nek tűnő) koreográfiát, amit mindannyian előadunk a gálán. Ők persze szuperül és gyönyörűen, mi többnyire esetlenkedve és röhögve, de lelkesen követve őket, már amennyire tudjuk. De ne szaladjunk ennyire előre. Mahasti minden nap tart igazi mahastis táncórákat. Némi technikai alaptudás szükséges, de nem kell pánikolni a teljesen kezdőknek sem.

Én az első táborba zéró hastánctudással érkeztem, és abszolút személyre szabottan, számomra is elsajátítható elemekkel lettem bevonva az ügyesek közé. Fátylakkal, legyezőfátylakkal, botokkal és egyéb tánceszközökkel vagy azok nélkül gyarapítjuk tudásunkat és emeljük az adrenalin szintünket. Mindezt fantasztikus hangulatban. Ahogy csak Mahasti tud órát tartani.

Eszti szintén minden nap megtartja az ő kőkemény stretching-balett-kisesztis technikás izzasztó óráit, amik után vonszoljuk magunkat, de fülig ér a szánk. Az ő maximalizmusa óhatatlanul ránk ragad, és még az is lehetséges, hogy x év után újra lemegy az a spárga. Esztinél ugye minden megtörténhet, csak győzzük követni.

Sütő Marcsi a nagyon szerethető jóga órákon túl meditációs gyakorlatokat, mandala festést ráhangolódással, mátrix bemutatót oldással és shiatsu masszázst kínál. Vétek lenne bármit is kihagyni.

Az idei táborban Nelli felajánlotta mindenkinek, hogy teljesen ingyen választhat háromféle Access Bars kezelés közül (amelyek a való életben nagyon komoly összegbe kerülnének). Azt hiszem, mindannyian éltünk vele.

A táncokon túl is nagyon fontos kiemelni Balage darbuka óráit. Több tucat különböző alapritmus létezik, ha ezek közül legalább egyet ki tudunk dobolni, garantált a sikerélmény. A „ke” hang többnyire senkinek sem szólal meg, vagy csak nagyon vérszegényen, de hajrá, hajrá, lehet gyakorolni. Sokunk beleszerelmesedik a dobolásba, tényleg iszonyat jó érzés. Ezt nagyon jól példázza a második este transzdobos-transztáncos, semmi máshoz nem fogható varázsos élménye. Ez egy szigorúan zárt kör, amin persze bárki részt vehet, úgy, és olyan módon vonódik be, ameddig jól érzi magát. A spontán alakult darbuka és élő dob együttese ugyanis valódi transz állapotot képes előidézni, ami sokunk számára egy élvezetes és különleges, sokszor extrém belső utazás. Mindent szabad, de semmi nem kötelező. A transztánc több órán át tart, ezt követően lezárjuk és megbeszéljük élményeinket. A tábor első estjén táncbemutatók, Marcsi mátrix csodái, míg az utolsó esten a gála és a vetélkedők kapják a főszerepet.

Közbülső idő nincs. Peregnek az események, egymást követik az órák, mégis jut idő mindenre és mindenkire. Egy kicsit itt vagyunk, egy kicsit ott. Beszélgetünk, majd száguldunk a táncórára, kis pihenő, de már jön a jóga vagy Eszti izzasztója vagy Balage darbuka okítása, csak lazán.

Mit nem csinálunk? Nem unatkozunk. Nem henyélünk. Nem klikkesedünk. Papírrepülőt sem hajtogatunk, mert nincs rá idő. De készítünk az első nap személyes kis borítékokat (tábori posta), amikbe vicces-kedves-szeretetteljes gondolatokat tehetünk. Mármint ki-ki a többiekébe. És amiket olyan jóóó olvasgatni utóbb J Ügyes kezek keleties hangulatot varázsolnak még érkezés előtt. Van teázó/kávézó sarok, fotó sarok, és an block az egészet átitatja a nyugalom és a Kelet feelingje. Ad-hoc kis beszélgetések alakulnak, Mahasti mindenkinek készít csillámtetkót a nem létező idejében, és persze mindenkihez van egy-két-sok kedves szava. Itt senki nincs egyedül. És mindenki segít mindenkinek. Szó szerint mindenben. Profi fotók és videók is készülnek, mivel, mint írtam, semmi nincs a véletlenre bízva. Csak a spontaneitás. J.

Könyvet sem érdemes hozni (én megszokásból viszek, és vagyunk még így páran), mert az esték is zsúfoltak. És ha már nyugovóra is térnénk, egészen biztos, hogy a szobákban tovább zajlik az élet. Lelkizések, sutyorgások, sikítós röhögések zavarják az éj látszólagos nyugalmát. Néha kakasszóig. És csendben teszem hozzá, hogy az első jóga óra már reggel 6-kor kezdődik. De a táborban a folyamatos aktivitás ellenére mégis pihenünk. Annyi energiát szippantunk magunkba, hogy palackolhatjuk.

Rengeteg szeretet áramlik mindenkitől. Így nem csoda, ha a búcsú zárókörön bizony potyognak a könnyek. Mahasti, Eszti és Marcsi mindenkit ajándékkal lep meg, mintha így is nem kapnánk tőlük millió csodát. Fájó a búcsú, mint mindig. Keserédes. Eltart egy darabig, míg feldolgozzuk a tömérdek élményt, a sok-sok tanítást és bölcsességet, millió kis apró pillanatot, amiket örökre magunkba akarunk zárni.

Ezerféle tábor van. Tánctábor is sok. De olyan, mint Mahastié, nincs sehol a világon. Egyetlen baj van csak vele: mindig véget ér. L