Párja dobszavára lejt a vegetáriánus hastáncosnő: Hastáncoktatói Mentorprogram - Nagy Flóra beszámolója egy éles tanításról

2021. szeptember 19., vasárnap

Hastáncoktatói Mentorprogram - Nagy Flóra beszámolója egy éles tanításról

Vendégcikkel jelentkezem ma is. Nagy Flóra a Hastáncoktatói Mentorprogram II. évfolyamos hallgatója. Részletes beszámolót írt az első éles hastánc tanításáról. Megosztom veletek, mert úgy érzem, ez mind a hastáncot tanulók, mind a hastáncot tanulók számára nagyon hasznos beszámoló, teli izgalmas, érdekes és tanulságos tapasztalattal.

Nagy Flóra, Hastáncoktatói Mentorprogram, https://www.facebook.com/flowrahoopdance

Ismerjétek meg Flórát. Biztosan sokat fogtok még hallani róla a későbbiekben is!

********************************

Sziasztok!

A Hastáncoktatói Mentorprogram végzős hallgatója vagyok Mahastinál, ahol arra képzem magam, hogy egy jobb tánctanár legyek. Az órákon tanultakat végre hastáncban is kipróbálhattam egy csapatépítő keretében.

Hulahopp és hastánc oktatás is volt ezen a pénteki napon, mindkettő fél-fél órás volt.

Nagy Flóra, Hastáncoktatói Mentorprogram, https://www.facebook.com/flowrahoopdance

Először a hulahopp oktatással szeretném kezdeni, mert emiatt is vágtam bele a mentorprogram elvégzésébe, hiszen olyan táncpedagógiai, vállalkozói ismereteket, tánc technikát is tanulunk, amelyek nem csak a hastáncban hasznosíthatóak, hanem akármilyen tánciskola elindításában nagy segítséget nyújtanak.

Már több alkalommal is oktathattam gyerekeket és, így a mini oktatás levezénylése nem okozott nehézséget. A csapatépítőre vittem karikákat is, mert fontos, hogy mindenki megfelelő méretű karikát kapjon.

Annyira hihetetlen, hogy mennyire át tudnak menni a felnőttek gyerekekbe, amikor hulahopp karikát kapnak a kezükbe. A férfiak, mint a rossz gyerekek, berohantak a fűre, és testükön próbálták mindenhol pörgetni a karikát, lábon, nyakon, kézen. De a bohóckodás után megtartottam a mini oktatást, és jó páran nagyon belejöttek a karika pörgetésébe, le se akarták rakni a karikát. Nagyon jó volt látni, hogy mennyire élvezték az emberek ezt a sportot, és sikerült a gyerekkori élményeiket újra felidézni. Az is élvezte az oktatást, aki csak nézte, hogy a többiek hogyan próbálkoznak, és az is, aki csinálta.

Nagy Flóra, Hastáncoktatói Mentorprogram, https://www.facebook.com/flowrahoopdance

Egy kis pihenő után jött életem első hastánc oktatása.

Előtte való nap készültem fel az órára.

Miből is állt a felkészülés?

- Összeválogattam a zenét.

- Beszámoztam a zenéket, hogy a lejátszási listában jó sorrend legyen.

- Raktam be pár extra zenét, bármi is történjen, legyen miből válogatni.

- Leírtam egy füzetbe, hogy milyen alapmozdulatokat tanítanék, természetesen az adott zenének megfelelően.

- Elpróbáltam itthon, hogy hogyan is fogom elmagyarázni és elmutogatni a mozdulatokat.

Nagyon örültem, hogy összeszedtem előző este a gondolataimat, mert így tudtam egy jól strukturált mini oktatást megtartani.

Itthonról vittem még magammal rázókendőt is, mert gondoltam, hogy így élvezetesebb lesz mindenki számára a tánc. Sokkal nagyobb volt az érdeklődés a kendőkre, mint gondoltam. Én kötöttem meg a csípőjükre a kendőt, hogy jó helyen legyen rajtuk.

A férfiak is beálltak hastáncolni, hiszen ez egy csapatépítő volt. Nagyon örültem, hogy ők is csatlakoztak, és páran még ennél bevállalósabbak is voltak, mert ők is kértek rázókendőt.

Ami kijelentéseknek örültem, hogy elhangzottak az óra közben, azok az alábbiak voltak:

- „Én az egész hasizmomat már érzem.” (nő mondta)

A csípőrázás alapjait gyakoroltuk 2 percig, és utána hangzott ez a mondat el. Szóval még a rázást nem is próbáltuk meg, és mégis valaki érezte, hogy ehhez hasizom is kell. Ennek azért örültem, mert tudatosult bennük, hogy a hastánchoz hasizom is kell.

- „Hagyjuk már abba, már fáj a kezem.” (férfi mondta)

Ezt a kígyókarnál mondta, és sokan azt hiszik, hogy ez milyen egyszerű dolog, és legalább a férfiak is megérezhették, hogy ez nem csak abból áll, hogy szépek vagyunk a színpadon, és csak a csípő dolgozik, hanem igen komoly munka van mögötte.

- „Ez keményebb munka, mint gondoltam.” (férfi kolléga)

Azért megizzasztottam őket, mert a csípőrázást is próbáltam velük csináltatni kicsit gyorsabb tempóban, nyilván nem tudtak úgy felgyorsulni, de kihoztam belőlük a maximumot és hát azt hitték, ez csak lötyögtetés lesz.

Ezek a mondatok azért is fontosak számomra, mert minden hastáncos nagyon sok energiát fektet ebbe a táncba, legyen szó olyanokról, akik csak hobbi szinten űzik, és azokról, akik komolyabban foglalkoznak ezzel. Egy keményebb rázás vagy akármilyen mozdulat folyamatos gyakorlása után ugyanúgy meg tudunk izzadni, mint egy kardio edzés során bárki más.

Nagy Flóra, Hastáncoktatói Mentorprogram, https://www.facebook.com/flowrahoopdance

Most tanárként is átélhettem, hogy milyen a hastánc, és kicsit ijesztő volt, hogy ennyi emberre kellett figyelni. 10 ember táncolt még rajtam kívül, és nem egyszerű ennyi emberre figyelni.

Próbáltam javítani is őket, emiatt párszor körbe is mentem igazítani.

Próbáltam őket dicsérni is, szerencsére, amikor mentem igazítani, akkor mondtam annak, aki szembe állt velem, hogy nagyon jól csinálja. Persze nem mindenkinek tudtam dicséretet osztogatni. Amikor nem jártam körbe, akkor csak azt dicsértem, aki kiemelkedőbb volt a többieknél, ezen látom, dolgoznom kell, de már annak is örülök, hogy sikerült dicsérnem. Visszagondolva a lelkesebbeket mind megdicsértem, mert ők ezzel emelkedtek ki.

Tanárként teljesen más, mint diákként, mert itt nagyon sok mindenre kell figyelni. Ha elfárad a csoport, akkor kis pihenőt is be kell iktatni, és el kell térni a tervtől.

A helyes berögződéshez viszont fontos, hogy folyamatoson gyakorolják a mozdulatot.

Figyelnem kell arra, hogy felhívjam a figyelmet a hibákra általánosan is és még külön-külön is javítsak.

Figyelnem kell arra, hogy a csoport hangulata fennmaradjon.

El kell engednem azt, hogy nem javíthatok ki valakit folyamatosan, mert akkor neki abból csak rossz élménye származik és idő sincs rá.

Ezekről már nagyon sokat beszéltünk a Hastáncoktatói Mentorprogram keretében, de megtapasztalni teljesen más volt.

Ami meglepetésként ért, hogy a végén kérték, hogy adjak elő egy táncot. Elő is vettem egy félkész koreográfiámat. Miért is egy félkész koreográfiát választottam? Ismerem magam, ha a régiek közül választottam volna, akkor leblokkolok, ha elfelejtek egy-egy lépést, míg a félkész a koreográfia esetén előre tudom, hogy improvizálnom kell valamit, így ebben kevesebb kockázatot láttam. Szerencsére pozitív visszajelzéseket kaptam.

Azért is tartottam fontosnak leírni az élményeimet, mert a Hastáncoktatói Mentorprogram oktatásán nem is olyan régen, Mahasti felhívta a figyelmünket, hogy emlékezzünk meg a sikereinkről, és ha ezt most nem írom le, akkor nem is biztos, hogy realizálódik bennem, hogy igenis ez a két rövid oktatás már az oktatói sikereim közé sorolható.

/Szerző: Nagy Flóra/