Miért pont a lengyel és minek ennyi nyelvvizsga?

 
Sokan kérdeztétek tőlem az utóbbi időben, hogy hogy a fenébe jött nekem ez a lengyel nyelvvizsga, meg miért pont a lengyel meg különben is, minek nekem ez az egész.

          
A kezdetek: gyerekkori bakancslistám 

Az egész úgy kezdődött, hogy már gyerekkoromban a bakancslistámon minimum 20 nyelvvizsga megszerzése szerepelt. Lomb Kató könyveket olvastam, amiket a mai napig ereklyeként őrzök. Rengeteg inspirációt adnak a mai napig, sokszor hivatkozom még most is az olvasottakra.

Az általános iskolától kezdve a nyelvtan volt a kedvenc tantárgyam, aztán ahogy elkezdtünk idegen nyelveket tanulni, belépett az orosz is a kedvenc tantárgyaim közé. Tudom, durva és érthetetlen, mert ezt a nyelvet illendő volt utálni. De én a gimnáziumban például pont az angol nyelvet utáltam, mert kötelező volt. Meg amúgy sem tudtam azonosulni a nyelvtanával, meg az egész kultúra is olyan távol állt tőlem. (Persze most már örülök, hogy tanultam ezt is és nagy hasznát veszem az angolnak a jelenlegi életemben is, szóval ez sem volt azért hiábavaló.)

Az egyetemen aztán jött a keleti szláv összehasonlító nyelvészkedés is, ami egy külön sztori és nagyon hosszú, szóval nem térek ki arra, hogy hogyan lépett be az életembe az ukrán majd a belorusz nyelv. De a lényeg, hogy az ukrán egy életre szóló szerelem lett nagyon hamar. 

Aztán jött a vállalkozósdi, a hastánciskola, a gyerekszülés, még több gyerekszülés és egy rakás interjú. Amikben mind azt nyilatkoztam, hogy hát akkor én ezt a minimum 20 nyelvvizsgát meg a nyelvész doktori fokozatot elengedtem. 
És tényleg elengedtem, de nyilván foglalkoztatott, különben nem beszéltem volna arról, hogy hú, de mennyire elengedtem. :-)))) 

Azért azzal tisztában voltam, hogy ez a nagy "laza" elengedés azért van, mert anya vagyok és a 3 gyerekes anyukaság, a családi élet, a kényszervállalkozósdi, a hastánciskola vezetése, anyukám betegsége, stb. egyszerűen nem arról szól, hogy én majd a nyelvtanulásban kibontakozok csak úgy, jókedvemből. Hát nem is volt jókedvem, az biztos. A túlélésre játszottam az elmúlt 20 évből legalább 10 évig.

A félrement próbálkozások

Persze az utóbbi években azért voltak gyenge próbálkozásaim, ahogy nőttek a gyerekek.
Pl. a szlovák, hiszen a nemzetközi hastánc versenyeinken sok szlovák résztvevői is volt, én pedig mindenkivel tudtam az anyanyelvén beszélni, csak a szlovák résztvevőkkel nem. Haladtam, haladtam a tanulással, aztán jött az első online otthonoktatás. És azt ugye el tudja képzelni minden anyuka, hogy miről szól az élet, amikor egy ötfős család hónapokig összezárva egy lakásban dolgozik, tanul, él…. 
Hát nem a nyelvtanulásról szólt. 
Elengedtem.
 
Aztán belelazultam, és jött a grúz. Imádtam. Ezt YouTube-ról tanultam, ahol rengeteg orosz nyelvű grúz nyelvoktató videó van. (A grúz abszolút a bakancslistán volt az egyetem óta, amióta megláttam a betűiket.)  
Haladtam. Aztán jött az újabb, hónapokig tartó online otthon oktatás. Később pedig az első komolyabb összeomlás, hiszen megint próbáltam minimum 1000%-on megfelelni anyaként, a 3 gyerek tanár nénijeként, feleségként, háziasszonyként, munkaerőként, vállalkozónőként, táncoktatóként, mentorként és mindenként IS. A 100%-ot nagyon kevésnek tartottam, és az 1000% is kevés volt. Meg is lett az eredménye….
Szóval ekkor a grúz nyelv tanulásának is rövid úton búcsút intettem.

 
Az utolsó online otthon oktatás után már nagyon súlyos összeomlás következett, és azóta is tart a gyógyulásom.
De jó úton vagyok, ami abból is látszik, hogy egyszer csak lett energiám saját magamra is.

Arccal az ötödik nyelvvizsga felé

December közepén egyszer csak belémhasított, hogy f.ck család, f*ck anyaság, f*ck munka, most már én vagyok a soros és eljött az én időm. :-))) 

Pont eleget áldoztam már az életemből a mások igényeinek kielégítésére, most már ideje a saját jóllétemmel is foglalkoznom.  Ideje újra nyelvet tanulnom, elővenni a bakancslistámat…. Elég volt az önfeláldozásból.
 

Na de miért pont a lengyel? 

A lengyel az "csak úgy" jött. Az egyetemen hobbiból úgyis tanulgattam pár hónapig,  és nyelvtörténetből, az ószláv nyelv kapcsán, az összehasonlító nyelvészet kapcsán is sokat tanultam róla. Imádom a hangzását, a kultúrát, az embereket, az izgalmas nyelvtanát, és egy csomó mindent így is értek, szóval vágjunk bele.

Hogyan tanultam? 

Az előzetes elképzelésem egy kicsit más volt, mint ahogyan végül a dolgok alakultak. :-) 

Konkrétan azt képzeltem, hogy akkor szépen, lassacskán, kényelmesen tanulgatok a Duolingo-n keresztül, és ha ott az összes leckével végeztem (mondjuk fél év alatt), akkor nyugodtan elmegyek tanárhoz és nyugodtan felkészülök a nyelvvizsgára, mondjuk úgy őszre.

Igaz, a Duolingo-n csak németül és angolul lehet lengyelt tanulni, de hát kell a kihívás, majd csak megbirkózom az angollal. Ez be is jött, igazából csak egy szóval találkoztam, amit sem angolul, sem lengyelül nem tudtam.
Mivel függő lettem, a napi 70-80 perc tanulás simán megvolt és szépen haladtam.
 

Aztán eljött a február vége, a háború és újra éreztem az összeomlás jeleit magamon.
Közben pedig előre érdeklődni kezdtem, hogy vajon milyen időpontokban lehet lengyel nyelvvizsgát tenni (mégis csak jó, ha előre tervez az ember, még ha messze is van az az ősz….). 

Újabb sokk – évente egyszer lehet nyelvvizsgázni. Idén ez a nap április 8-ra esik.

Egy nap alatt döntöttem el, hogy megpróbálom. Legalább a nyelvvizsga miatti stressz elnyomja bennem a háború miatti stresszt. (Hát nem így lett, dupla stresszt éltem át, de ezt hagyjuk.)
Felvettem a kapcsolatot a lengyel tanárnőmmel és belevágtunk a kb. 5 hetes közös kalandba.

Tényleg nem így terveztem, de így alakult és a rengeteg stressz ellenére nagyon büszke vagyok magamra. 
3 gyerekes anyaként, full munkaidőben dolgozva, közben a kezelésekre járva, magamban tartva a lelket tanultam és készültem és bátor voltam és elmentem és végigcsináltam. Minden tőlem telhetőt megtettem.

Igaz, nem B2, hanem B1, mert úa napi 1-2 óra tanulással nem tudtam volna 112 nap alatt felkészülni a B" szintre. Ahhoz, úgy érzem, kevesebb gyerek, kevesebb munka és jobb kiinduló idegállapot kellett volna. De attól még el tudtam mondani a nyelvvizsgán lengyelül azt is, hogy nem egészen 4 hónapja tanulok csak. 

És persze megkérdezték utána a vizsgáztatók (szintén lengyelül), hogy ugye sokat használom az orosz nyelvet..... Persze ez csak nekem vicces, nekem viszont nagyon, mert hallom én is, hogy milyen aranyos orosz akcentussal beszélek lengyelül.... :-)))  És el tudtam mesélni azt is, hogy igen, de az ukránt is sokat használom. :-) 

 
Még várom az eredményt és bízom benne, hogy sikeres volt a vizsga és meglesz az ötödik papír! :-) 

És akkor írok majd a további terveimról is, ígérem.