Workshopok Harkányban

A szombati harkányi workshopok hihetetlenül jól sikerültek!
Nagyon nagy örömmel találkoztam újra a rég nem látott tanítványokkal, ismerős arcokkal, táncosokkal, és jó volt megismerni az új lelkes kezdő generációt is.

Nagyon jólesett a kedves fogadtatás, a jó szervezés, és az, hogy ennyire lelkes táncosokat taníthattam! Mindkét workshop fantasztikus hangulatban telt, és ez tényleg nem túlzás! :-)

A raqs sharqi workshop nagyon húzós-zúzós volt, és persze tömény, de még a kezdők is ügyesen vették az akadályokat. Köszönöm Szilvinek, hogy így bátorítja a tanítványait az új dolgok megtanulására és az akadályok és nehézségek legyőzésére!

A botoson pedig istenien szórakoztunk, legalábbis én. :-) Az a jó a hastáncban, hogy egyáltalán nem a szexről szól. :-))) Főleg a botos tánc nem. :-)))

Köszönöm Timinek a fantasztikus szervezést! Nem kis munka volt ennyi lányt összeszervezni, koordinálni, a problémákat azonnal megoldani. (Látszik a szervezési rutin!) :-))) Pl. az olyanokat, hogy pénteken derült ki, hogy már aznap megyek, tehát sos kell szállás, és valaki, aki éjjel kijön elém az állomásra Pécsre és elvisz Harkányba... És persze ott, éjjel, a helyszínen jutott eszembe, hogy törölközőm sincs.... De minden gördülékenyen zajlott.  :-) A zöld-rózsaszín szívcsakrás törölköző annyira megtetszett, hogy haza is hoztam. :-)

Köszönöm Csillának és Juditnak és persze Timinek a szeretetteljes gondoskodást, a tanítványoknak a lelkes és nyitott hozzáállást, és mindenkinek a részvételt! Jó volt együtt táncolni! :-)

Alig várom a következő alkalmat! :-)
Remélem, az őszi élő dobos workshopra is ugyanilyen lelkesedéssel érkeznek majd a lányok. :-)

Doki hiányzik

Doki jógatáborba ment anyuval és a húgommal, Ildikóval.
Ő persze remekül érzi magát, még egyszer sem akart velem beszélni telefonon (kivéve, amikor gyorsan el kellett újságolnia, hogy megcsípte egy szarvasbogár, de aztán szaladt is tovább....)
Én meg esténként nosztalgiázom, amikor a kis ruháit teregetem, és majd meg szakad a szívem, hogy nincs velem, és nem mondja az okos meg aranyos dolgait.
Felidézgetem az aranyköpéseit, azzal próbálom jobb kedvre deríteni magamat.

Doki szerint azért mászkál át hozzánk éjszaka, mert a mi ágyunk sokkal kényelmesebb, mint az övé. :-) Szerintem ezzel minden gyerek így van. Anyuéknál mindig jobb aludni: az ágy mindig kényelmesebb, van kihez odabújni, van kit rugdosni és letúrni alvás közben...

Múltkor összebújtunk Dokival a saját ágyában, de "nem fért el", így aztán úgy döntött, leköltözik a földre. Letettük a kis takaróját, párnáját, én meg maradtam az ágyában a kismackójával: Doki lefeküdt, majd a kismackót odanyújtotta nekem, és nagyon szépen, udvariasan megkért:
- Anya, téged, mint szülőt megkérhetlek, hogy gondoskodj a kis barátomról addig, míg alszom?

Csajozunk... :-)

Hosszabb családi beszélgetésünk zajlott pár hete az életről, csajozásról, nőkről... Mivel igen hosszú volt, csak pár momentumra tudtam visszaemlékezni, de azokat igyekszem visszaadni. :-)

Doki: - Ma még kettővel gyarapodott a gyűjteményem! Úgy tapadtak rám ma a csajok az iskolában!
Anya: - Téényleg?! Nem mondod...
Doki: - De!! Így bementem az iskolába, ilyen menőn, és így rámtapadtak a csajok. Mind. Még hátulról is!
Anya: - És nem voltak nehezek? :-) Hogy bírtad?
Doki: - Nem! Hát azért azt ki lehet bírni! A nőket ki lehet bírni egy kicsit...
B.: - Ja! Egész jó fejek.Csak türelem kell hozzá....
Doki: - Hát ja! ... És utána jöhet a romantika.
Anya: - Hát, öregem, milyen szöveged van! ... Vajon honnan szedi ezeket?...
Doki: - Hát tudom! Hát én ilyen okos vagyok! .... Ezt is beírod az aranyköpésekbe?
Anya: - Hát... Beírjam?
Doki: - Igen!

Pocaktánc 07. (to be continued...)

Végre vannak fotók Johanna babájáról is, Illangóról és be is illesztem ide őket gyorsan.
Olyan szép kisbaba!
Jó gyönyörködést! :-)

Itt még Illangó a pocakban (Johanna a bal szélen). A 12 lányból álló győztes csapat! (Fotó: O2Media)

Itt meg már a kis Illangó pocakon kívül. :-)

Amiért megéri 01. :-)

Az utóbbi hetekben több olyan fellépésem volt, amitől megerősödött bennem, hogy miért is érdemes ezt csinálnom.

A fellépés sokszor tiszta macera, de az ilyen élményekért megéri.

Boldoggá tesz, amikor látom, hogy a közönség mennyire boldog attól, amit tőlem kap. :-)

Persze, a legnagyobb gyengéim a gyerekek, főleg az ovisok.

Hát, ők nagyon hálás közönség. És nagyon édesek.

Múltkor visszahívtak Doki ovijába, ahol hagyományosan minden évben felléptünk. Persze, hogy örömmel vállaltam.

Meséltem nekik is pár szót a hastáncról, meg a számokról, amit táncolok. Az Ana Dana-nál ki volt adva nekik a feladat, hogy "pisszegjenek" ők is, amikor azt éneklik, hogy "Hosz, hosz" és olyan lelkesen figyeltek és pisszegtek. :-) A végére pedig lelkesen beálltak táncolni (nem úgy, ahogy a felnőttek szoktak...)

És persze a Bom Bom-ot is el kellett táncolni, mert az az örök kedvenc, már kívülről tudják, és akkor mindannyian együtt táncolunk. Igaz, úgy egy kicsit nehéz táncolni, hogy 10 gyerek fogja a két kezemet, a szoknyámat és ötvenen vagyunk összepréselődve 2 nm-en... :-)

Aztán pedig kaptak bindit meg "csillogót" a kezükre, arcukra, hajukra... Ugyanúgy egyszerre 10-en kérik, préselődnek, nyomulnak, satöbbi... Néha halkan és kétségbeesetten kiszóltam a gyerekek feje fölött, hogy "Valaki segítsen!... Óvónéni!..." :-)

Ez némiképp félelmetes, de elmondhatatlanul aranyosak és lelkesek, és különösen az aranyos, ahogy rázzák a kis feneküket, meg ahogy első blikkre megcsinálják a testhullámokat... Hihetetlen és szavakkal leírhatatlan élmény együtt táncolni velük. :-)

Ezt a levelet kaptam utána Erika nénitől:

"Kedves Eszter!

Ezúton is szeretném megköszönni Önnek azt a felejthetetlen élményt, melyet a Nyitnikék óvoda Juniálisán szerzett a gyerekeknek és a felnőtteknek is a fellépésével. Már a megkeresésemkor kedvesen fordult felénk annak ellenére, hogy a drága Doki már iskolás, így csak emlékekben kötődik hozzánk.

Akik már látták, nem felejtették el. És olyan is volt, akinek az elsős gyermeke az adott napra felmentést kapott az iskolából, hogy itt lehessen. Igazi meglepetésként csak az óvodában árulta el neki az édesanyja, hogy Ön is itt lesz. Idézem a szavait: "Egy éve erre várunk!". Csodálatosan bánik ezekkel a kis gyerekekkel is, hiszen a közös tánc varázsa az eszköze. Remélem,hogy még sok közös alkalmunk lesz a kapcsolatunk megőrzésére,továbbfejlesztésére.

Szeretettel Várhalmi Andrásné Erika"

Persze, jól meghatódtam rajta... :-) (Legalább a napi sírás adag megvolt.) :-)

****

Ezelőtt voltam a SEED meghívására is egy fellépésen (www.seed.hu).

Ez egy jó kis csajos-üzletasszonyos szervezet, amit melegen ajánlok minden leendő üzletasszonynak! :-)

Ez a rendezvény is hihetetlenül jó volt: Élet-Öröm-Egészség Nap. Már a címéből is látszik, hogy nekem való téma. :-) Teli volt csajokkal, és már ahogy beléptem, mindenki mosolyogva fogadott, áramlott a kedvesség, a női energiákban fürdőztünk és ez igazán üdítő volt a lelkemnek. :-) (Csak a lejátszót nem tudta kezelni senki...) :-)))

Persze, kívülről viccesnek hathat ez a mindenki mindenkit szeret, mindenki mindenkinek mindent megköszön ésatöbbi feeling, de nagyon jó volt benne lenni. Szóval, a vidám fellépésen kívül is remekül szórakoztam, csajoskodtam, csacsogtam, élveztem a szépséget és a lágy energiákat. :-)

Tőlük ezt a levelet kaptam:

"A Magyar Üzletasszonyok Egyesülete 2010-ben ünnepli 15. születésnapját, egyik legfontosabb alapító tagja, a SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány pedig most volt 20 éves. A két szülinapos szervezet, amelyek között a híd, hogy mindketten elsősorban vállalkozást tervező vagy már vállalkozó nőknek nyújtanak segítséget, mint 15 éve már sokszor, most is összefogott és június 1-én fergeteges szülinapi ünnepséget rendezett. A délután 3-tól este 10-ig tartó rendezvényen az egészséges életmódhoz kapcsolódó szolgáltatásokat,  termékeket felvonultató vállalkozónők standokon állítottak ki. 

Köszöntöttük magunkat, felköszöntöttük a régi elnökeinket, akik visszaidézték a múlt egy-egy izgalmas időszakát.  

Az este fénypontja Szmolinka Eszter fellépése volt, aki a Mahasti Hastánc Stúdió tulajdonos vezetője. Eszter fergeteges hastánc bemutatót tartott nekünk. Csodálatos zöld ruhájában ,csodálatos mozdulataival mindenkit lenyűgőzött. Ráadásul Eszter az előadott számokat rövid kommentárral vezette be, így jobban értettük, amit láttunk. A végén a vastaps alig akart elhalni. Keveselltük a fél órát, elnéztük volna órákig. 

Köszönjük, Eszter!

Szeretettel

Zsuzsa Dr. Laczkó Zsuzsanna

igazgató helyettes

SEED Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány

www.seed.hu"

***

Előtte pedig még egy nagyon kellemes élmény volt a McDonald's székházába való meghívás. 

Nem zavart, hogy McDonald's (az ember feladja elveit...), és nagyon örültem, hogy a Kihívás Napjára hívtott meg a MASPORT tanítani, és hogy egy egészséggel kapcsolatos rendezvényen vehetek részt megint. Ez szuper! 

Mindenféle sportok voltak, és volt testtömeg index mérés is. Ki is használtam az alkalmat és megcsináltattam magamnak is, és tök jó lett az eredmény. Úgy örültem neki!

Ebben a munkában még az is jó volt, hogy délelőtt volt. Nagyon szeretnék egyre inkább délelőttönként dolgozni, hogy a délutánjaimat Dokival tölthessem! (Ha tudtok ilyen táncos munkákat, szóljatok!!!)

Kérésem meghallgatásra talált, és ennél ideálisabb munkát el sem tudtam volna képzelni magamnak: délelőtt volt, tanítás volt és nem fellépés, nem kellett messzire menni és ki is fizették egyből. Ráadásul a hangulat is jó volt, és a szervező MSZSZ munkatársai is olyan kedvesek és figyelmesek voltak. 

Tőlük ezt kaptam:

"Tisztelt Hölgyem, Kedves Mahasti!

 Ezúton köszönjük a 2010. május 19-én, a szabadidősport területén ismét magas részvétellel járó országos Kihívás Napja esemény lebonyolításához nyújtott segítségét.

11 órakor, a „Táncol az ország” programpont keretében 92410-en táncoltak szerte az országban velünk.

Jelenléte a McDonald’s székhelyén a résztvevőknek és a szervezőknek is őszinte örömére szolgált.

Bízunk benne, hogy az együttműködésedre a Kihívás Napján 2011-ben és hasonló rendezvényeinken is számíthatunk.

Szívből kívánunk sok szakmai sikert és további sikeres együttműködést!

Üdvözlettel:

Salga Péter

főtitkár"

***

Szóval, ezek azok a dolgok, amiért megéri. 

Aztán majd írok arról is, hogy a tanítást miért szeretem. :-)

Ennek úgysem tudsz ellenállni, Anya! :-)

Doki nem akar lefeküdni, élénk, rosszalkodik, izgágáskodik, amíg ki nem húzza nálam a gyufát. Rákiabálok nagyon morcos fejjel, mire Doki beveti a szokásos bombabiztos végső fegyverét:
széttárja oldalt a karját csirkeszárny kéztartásba, és terpeszállásban csípőből riszálja magát (a fenekét) jobbra-balra, a dal ritmusára, és közben rapelve énekel: "Éliás, Tóbiás, egy tál dödölle, ettél belőle..."
Ráadásként behízelgő és kedves, győztes és leereszkedő hangnemben közli:
- Ennek úgysem tudsz ellenállni, anya!

Hát persze, hogy nem. Ettől mindig röhögőgörcsöt kapok, annyira szürreális. :-)

****

Doki ül a kádban, a katonáival tengeri csatát vív, közben fröcsög kifelé a kádból a víz.
Rászólok:
- Doki, légy szíves, vigyázzál, hogy ne fröcsköljön ki a víz! Tudod, hogy izgulok emiatt nagyon, a végén megint feljön a szomszéd bácsi, hogy beáztak...
Doki ül egy pár mp-ig maga elé meredve, majd elborult arccal, széles gesztusokkal, felháborodást színlelve közli:
- Jaaaj, úgy utálom az ilyen izgulós nőket!

****

Benézek a fürdőszobába, mert Doki állítja, hogy készen van a fürdéssel. :-)
Doki összeszappanozott, habos testtel, meztelenül áll a fürdőkádban velem szemben, karját előrenyújtja, furcsa mozdulatokat tesz, majd egy helyben próbálja tartani a tenyerét és kinéz jobbra, kinéz balra, leguggol és néz, feláll és néz...
Nagyon édes. Rákérdezek:
- Doki, mit csinálsz?
- Fantomimeskedek....  Ez az ablak...
(És megismétli a mozgásokat.) :-)))


****

Doki megint nem akar lefeküdni, nem akar aludni, az ágyban is rosszalkodik. Végül rászólok, hogy ne rosszcsontkodjon, mire rapelve énekelni kezd:
- Én vagyok a rosszcsont kisgyerek,
Ülök az ágyon és rap-elek...

*****

Dokival este beszélgetünk az ágyban. Szóba kerül ilyenkor mindenféle az xbox-tól kezdve a családi dolgokig.
Doki elgondolkodik:
- Ha nagy leszek, olyan leszek, mint apa. Olyan kedves. ...
És olyan pofont fogok adni, mint te. .....
És olyan szigorú leszek, mint Balázs. ....
És gúnyolni is fogok, mint papa....


(Ezek persze nem igazak, legalábbis az én világomban nem. De a kis Skorpió tudja, kibe hol kell beleszúrni...)

****

Ezeket meg nem tudom, hogy írtam-e már, de az ismétlés sosem árt.

-->

- Anya, én ám tudom, hogy mi az a Pegazus!

- Tényleg? És mi az?

- Hát, az a repülő ló vagy mi.

- Tényleg! És te ezt honnan tudod?

- Hát én ilyen okos vagyok!

**

- Doki, idefekhetek melléd az ágyba?

- Hát, nem neheztelnék rád miatta…

**

-         Doki, igyekezz már, kérlek! Szeretnék lefeküdni, mert Irtózatosan fáradt vagyok!

-      Hát én meg teljesen benne vagyok az energiában! – és pancsol tovább és fickándozik tovább a kádban.

Pocaktánc 06. (to be continued...)

Hát, megszületett Johanna babája is, Illangó. :-) Nagyon örülök neki! :-)

A fotókra még várni kell, de addig szeretném megosztani azokat a gyönyörűséges fotókat, amiket Csercsik Judittól kaptam nemrégiben. (Judit is régi motoros már a hastáncos szakmában. Meg az anyuka hivatásban is...:-))
A fotókon ő és a kis család látható.
Jó nézegetést és gyönyörködést!!!

Pocaktánc (Ugye, milyen szép?!)

Várakozva 

A Nagyfiúval (Nekem ez a kedvencem ebből a sorozatból. :-))) Csúcs!)

A Kishercegnő (azaz a "végeredmény") :-)

Fotók:

derelict.hu