Orosz Orsitól ismét egy szívhez szóló beszámolót kaptam. A november 29-i fátyoltánc workshopról írt.
Hálásan köszönöm a kedves szavakat. :-)))
A fotókat pedig köszönöm Burány Juditnak és Sánta Katának!
A fotókat pedig köszönöm Burány Juditnak és Sánta Katának!
************
Az öntudatára ébredt
háremhölgy…
…a szenvedélytől izzó
hastáncosnő interpretációjában
Mahastinak, a
hastáncvilág ragyogó gyöngyszemének köszönhetően ismét egy fantasztikus
hangulatú workshopon vehettünk részt szombaton. A minden ízében tökéletes és
látványos koreográfiával a 2015. februári Nemzetközi Holdfény Lányai Hastáncversenyre
készülünk.
„Ne menj még” a címe annak dinamikus fátylas koreográfiának,
amelyet a délelőtt folyamán tanultunk meg Mahastitól.
A cím önmagáért beszél…
Minden koreográfia hátterében – jó esetben - egy konkrét
történet húzódik, ezáltal lesz a táncnak mondanivalója, amit az ügyes hastáncos
el is tud mesélni mozdulataival, tekintetével, és minden létező eszközzel, ami
csak a keze ügyébe kerül.
Adott esetben fátyollal.
A sztori, amire a mostani koreográfia épült, egy sebzett
szívű háremhölgyről szól, akit álmai hercege magára hagy egy szenvedélytől izzó,
forró éjszaka után. Hölgyünk, ahelyett, hogy eszét vesztené a fájdalomtól, végleg
felébred a hárem mélabús, nyomasztó és kesernyés cukormázba burkolt álomvilágából.
Kilép a fullasztó aranykalitkából a valós életbe, maga mögött hagyva mindent.
Az elnyomott, törékeny szépség egy pillanat alatt öntudatos,
magabiztos nővé érett, akit immár senki nem tud leigázni vagy megsebezni.
Egy hamis álom véget ért.
A történetet lehet szeretni vagy fanyalogni rajta, de a tánc
nem tűr megalkuvást.
A koreográfia minden ízében tökéletes és összehangolt
mozdulatelemekből áll, és olyannyira adja az elszánt, megállíthatatlan
háremhölgy történetét, hogy azt is magával sodorja a lendület, aki nem szereti
a meséket vagy nem éli át magát a sztorit.
Mahasti, aki amellett, hogy fantasztikus táncosnő, kiváló
pedagógus is, így nála az is meg tudja tanulni a látszólag lehetetlent, aki
önbizalomhiánnyal küzd, vagy nem tartozik az élvonalbeli táncosnők közé. Mert
Mahasti mindenkihez szól: egyszerre és külön-külön is. Utánozhatatlan.
Nem volt ez másként a szombati workshopon sem, együtt
voltunk, ám mégis mindenki saját magát adhatta, tiszteletben tartva a tánc adta
szabályokat.
Tanárnőnk megmutatta, miként is néz ki a koreográfia, ha
profin szeretnénk eltáncolni…
A szándék mindenkiben megvolt, de a mérce magas és nem
megugorható, ezt szögezzük le.
A jó hír azonban az, hogy igenis meg lehetett tanulni, és
mindenki az utolsó mozdulatokig magáévá is tudta tenni a meghasonlott
háremhölgy szerepkörét.
Természetesen csiszolgatni, alakítgatni kell, de hát hol van
még a február, a verseny időpontja…
Szép számmal összegyűltünk a workshopon, libbentek a
selyemfátylak, a zene repített minket egy csodás, mesékkel átszőtt, távoli
birodalomba.
Na azért a szárnyalást megelőzte a részmozdulatok
begyakorlása és eltáncolása. Mahastinak mindenkihez volt egy kedves, biztató és
bátorító szava, egyesével javítgatta a lelkes hastáncosokat. Fáradhatatlanul.
Többszöri próba után összeállt a kép, és egy valóban
fergeteges, magával ragadó, erőteljes koreográfia bontakozott ki a
selyemfátylak alatt.
Természetesen itt nem ér véget a történet, hiszen gyakorolni
és gyakorolni kell ahhoz, hogy a versenyen valóban feledhetetlen alakítást
nyújtsunk, és emlékezetessé tegyük a „Ne menj még” című hastánc koreográfiát.
Mahasti maximalizmusát és senki máshoz nem fogható
profizmusát figyelembe véve, azt hiszem, ez sikerülni is fog.
***********
Burány Judit fotói:
***********
Burány Judit fotói: