Ne menj még! - beszámoló

Orosz Orsitól ismét egy szívhez szóló beszámolót kaptam. A november 29-i fátyoltánc workshopról írt.

Hálásan köszönöm a kedves szavakat. :-)))
A fotókat pedig köszönöm Burány Juditnak és Sánta Katának!

************

Az öntudatára ébredt háremhölgy…

…a szenvedélytől izzó hastáncosnő interpretációjában

Mahastinak, a hastáncvilág ragyogó gyöngyszemének köszönhetően ismét egy fantasztikus hangulatú workshopon vehettünk részt szombaton. A minden ízében tökéletes és látványos koreográfiával a 2015. februári Nemzetközi Holdfény Lányai Hastáncversenyre készülünk.

„Ne menj még” a címe annak dinamikus fátylas koreográfiának, amelyet a délelőtt folyamán tanultunk meg Mahastitól.

A cím önmagáért beszél…

Minden koreográfia hátterében – jó esetben - egy konkrét történet húzódik, ezáltal lesz a táncnak mondanivalója, amit az ügyes hastáncos el is tud mesélni mozdulataival, tekintetével, és minden létező eszközzel, ami csak a keze ügyébe kerül.

Adott esetben fátyollal.

A sztori, amire a mostani koreográfia épült, egy sebzett szívű háremhölgyről szól, akit álmai hercege magára hagy egy szenvedélytől izzó, forró éjszaka után. Hölgyünk, ahelyett, hogy eszét vesztené a fájdalomtól, végleg felébred a hárem mélabús, nyomasztó és kesernyés cukormázba burkolt álomvilágából. Kilép a fullasztó aranykalitkából a valós életbe, maga mögött hagyva mindent.

Az elnyomott, törékeny szépség egy pillanat alatt öntudatos, magabiztos nővé érett, akit immár senki nem tud leigázni vagy megsebezni.

Egy hamis álom véget ért.

A történetet lehet szeretni vagy fanyalogni rajta, de a tánc nem tűr megalkuvást.

A koreográfia minden ízében tökéletes és összehangolt mozdulatelemekből áll, és olyannyira adja az elszánt, megállíthatatlan háremhölgy történetét, hogy azt is magával sodorja a lendület, aki nem szereti a meséket vagy nem éli át magát a sztorit.

Mahasti, aki amellett, hogy fantasztikus táncosnő, kiváló pedagógus is, így nála az is meg tudja tanulni a látszólag lehetetlent, aki önbizalomhiánnyal küzd, vagy nem tartozik az élvonalbeli táncosnők közé. Mert Mahasti mindenkihez szól: egyszerre és külön-külön is. Utánozhatatlan.

Nem volt ez másként a szombati workshopon sem, együtt voltunk, ám mégis mindenki saját magát adhatta, tiszteletben tartva a tánc adta szabályokat.

Tanárnőnk megmutatta, miként is néz ki a koreográfia, ha profin szeretnénk eltáncolni…

A szándék mindenkiben megvolt, de a mérce magas és nem megugorható, ezt szögezzük le.

A jó hír azonban az, hogy igenis meg lehetett tanulni, és mindenki az utolsó mozdulatokig magáévá is tudta tenni a meghasonlott háremhölgy szerepkörét.

Természetesen csiszolgatni, alakítgatni kell, de hát hol van még a február, a verseny időpontja…

Szép számmal összegyűltünk a workshopon, libbentek a selyemfátylak, a zene repített minket egy csodás, mesékkel átszőtt, távoli birodalomba.

Na azért a szárnyalást megelőzte a részmozdulatok begyakorlása és eltáncolása. Mahastinak mindenkihez volt egy kedves, biztató és bátorító szava, egyesével javítgatta a lelkes hastáncosokat. Fáradhatatlanul.

Többszöri próba után összeállt a kép, és egy valóban fergeteges, magával ragadó, erőteljes koreográfia bontakozott ki a selyemfátylak alatt.

Természetesen itt nem ér véget a történet, hiszen gyakorolni és gyakorolni kell ahhoz, hogy a versenyen valóban feledhetetlen alakítást nyújtsunk, és emlékezetessé tegyük a „Ne menj még” című hastánc koreográfiát.

Mahasti maximalizmusát és senki máshoz nem fogható profizmusát figyelembe véve, azt hiszem, ez sikerülni is  fog.

***********

Burány Judit fotói:

 

 

Sánta Kata fotói: