Hajnikával elmentünk kettesben csajos programra.
Mivel pont a névnapja volt, beültünk egy cukrászdába, csokit és sütit ettünk, üdítőt ittunk, beszélgettünk, játszottunk.
Hajnika csacsog, kacag, építi és szereli a játékot, élvezi a nagylányos programot, mindent leejt, feldönt, eltör, szétken, lemorzsáz, ahogy szokott...
Egyszer csak komolyan rám néz és ahogy szokta, üvöltve közli:
- Anya, én nem akarom elrontani az ünnepséget, de az a helyzet, hogy ka... ka... ka...
- Kakilni kell?
- Igen... Bocsánat, hogy elrontom az ünnepséget!
Szerencsére gyorsan orvosoljuk a helyzetet és diszkréten továbbállunk.
Hajnikának kiesett az első foga.
Mutogatja, mondogatja mindenkinek. Elkezdi részletezni, hogy már vízszintesig mozgott, hogy esett ki, mutogatja a fogacskáját.... Tudja, hogy nem bírom, és meg is erősítem neki:
- Hajnika, tudod, hogy nekem ez horror és nagyon rémisztő!
Hajnika azonnal költőien és kísérteties hangon kontráz:
- Mint a sötét erdő az álmaidban...
Megyünk az úton, sétálgatunk, beszélgetünk és éppen részletesen ecsetelem, micsoda nagy öröm és micsoda nagy dolog, hogy kiesett az első foga.
- Hajnika, ez óriási dolog! Azt kell, hogy mondjam, hogy most már igazi....
Itt majdnem azt mondtam, hogy " igazi nagylány lettél, csak rádöbbenek, hogy azt majd máskor fogom neki mondani. Sokkal később. Így aztán újra próbálkozom, de megint megakadok.
- ...azt kell, hogy mondjam, hogy most már igazi....
- CSALÁDTAG lettem! - fejezi be Hajnika a mondatot irtózatos lelkesedéssel és örömmel.
Én sírok a röhögéstől, Hajnika pedig meg is magyarázza:
- Mert már mindenkinek van a családban igazi csontfoga, csak nekem nem volt eddig!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése