Hajnika megnézi a DONGÓT

Hajnika: - Apa, mikor nézzük meg a moziban a DONGÓT?!
Apa (és mindenki) felkapja a fejét: - DONGÓT???? (wtf...)
Hajnika: Igen! Azt a repülő elefántot...
Mindenki: - Jaaa! Az a Dumbó!
Hajnika megismétli „helyesen”: - DUNGÓ!

Hajnika minden nap, egész nap folyamatos beszél, nyüzsög, zsizseg, pörög, beszél, beszél, beszél.... Mindenkit kiakaszt, lefáraszt pár perc alatt. Este meg hamar elfárad, és amikor anya már Bazsival is váltana pár szót, Hajnika sírós fejhangon visít:
- Naaaa, akarok egy kis csöndeeeet!!!
Majd sírni kezd, hogy nem hallja a mesét. Az persze mindegy ilyenkor, hogy egészen addig a saját hangját sem hallotta senki. J)

Lefekvés. Hajnika bebugyolálja magát a takaróval és lelkesen közli :
- Betakarom magam, mint egy MÚMIA!

Hajnika elorozta Bazsi takaróját, amit Bazsi a saját születése alkalmából kapott ajándékba. Szereti simogatni, belebújni. Most is simizgeti szeretettel, majd kedves, ellágyult hangon kéri:
- Anyu, mondd meg annak a néninek, aki ezt a takarót varrta NEKEM, hogy köszönöm szépen! 

(Ezúton is nagyon köszönöm Pereczes Mártinak, Hajnika nevében is, hogy ilyen aranyos és pihe-puha takarót varrt Bazsinak.) :-)))))