Egyik este mosogatok, vacsit főzök, közben Doki is üldögél velem a konyhában, és hangosan olvas nekem a Tesz-Vesz Városból. Persze, siet, kapkod, minden szón hamar túl akar lenni, így egyszer csak ezt hallom:
- A repülőgépen a légiutaskísérők figyelmesen kiszolgálják az autósokat...
-------
Ma ülünk a kocsiban, Balázs vezet, mi meg Dokival hátul ülünk. A szokásos módon persze stresszelek minden kanyarodó és szembejövő kocsi láttán. Hosszabb ideig a mi sávunkban szembejön velünk egy kocsi.
Én: - Úúúristen! Hú, de jó, hogy nem nekem kell vezetnem!
Mire Doki beszól:
- Akkor már mind meghaltunk volna...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése