Tegnap du. ebéd után mentem Dokiért az iskolába és "gyereknapot" tartottunk. Így ünnepeltük meg magunkat és a névnapját is.
Moziztunk, játszóházaztunk, nachos-t ettünk, mert az a kedvence, és volt étel-ital, mi szem-szájnak ingere (értsd: popcorn, banánshake, ice tea stb...) :-))
Hazafelé a villamoson Doki már fáradtan dőlt jobbra-balra, majd elfúló hangon, sápadtan közölte:
- Rosszul...
- Doki, nem értem! Rosszul vagy? (Úrrá lett rajtam a pánik, ahogy szokott...)
- Rosszul...
- Rosszul vagy?
- Rosszul...
- Tessék? Rosszul vagy?
- Rosszul...
- Doki, mondd már hangosabban! Mi van? Rosszul vagy?
- Rosszul...
- Hangosabban, nem értem! (Már majdnem üvöltök.)
Erre Doki normális hangon, vigyorogva közli:
- Rosszul hallasz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése