Dokival szép napokat töltöttünk el mostanában, jókat beszélgettünk.
Állunk a buszmegállóban, megölelget, és csillogó szemekkel közli:
- Anya, én annyira szeretlek! Megígérem, hogy ezentúl mindig jó gyerek leszek, és nem fogok rosszalkodni, csak a csillárt fogom leverni....
****
- Anya, én harcolni fogok a tetvek ellen! Tudod, van az a kis fehér izé vagy mi, ami felmászik a növényre és megtámadja a leveleit. Tudod, a tetv. ... Anya, a tetv, tudod... Tetv! ...
- A tetű?
- Igen. Tetv. Na, én ellenük fogok harcolni, a tetvek ellen.
****
Kicsit hidegebb fürdővizet engedek Dokinak a szokásosnál. Már engedem is a meleget hozzá, és bátorítom, hogy addig is már nyugodtan beleülhet. Doki felveszi a "jó gyerek vagyok" arcot, óvatosan ereszkedik a vízbe és tudományos hangnemben közli:
- Jó, akkor megmártózom a mínusz-szaunában.
****
Ez nem aranyköpés, de nagyon édes volt:
Gyógyszertárba mentünk, hogy ragtapaszt keressek az elvágott ujjamra. (Este fellépésem volt, és nem akartam egy több centis, irtózatosan mély és hosszú sebbel elvenni a vendégek étvágyát, de feltűnősködni sem akartam a flitteres hastáncruha + több centi vastag kötés kombinációval....)
Amíg a gyógyszerésszel tanácskozunk, Doki ráveti magát a számítógépre, önállósítja magát, nyomkod össze-vissza, majd a keresendő kifejezéshez beírja, hogy "anya szeretlek". Megmutatja nekem is, majd amíg tovább beszélgetek az eladóval, Doki érdeklődik arról, hogy hogyan kell írni azt, hogy "ujj", majd beírja, hogy "ujj elvágva".
Megpróbált erre keresni nekem valami gyógyszert. :-) Nem talált semmit a kereső, de nagyon meghatódtam Doki segítőkészségétől.
Mindig csak egyre édesebb és aranyosabb lesz, ahogy nő.
annyira szeretem olvasni a történeteiteket :))
VálaszTörlésNagyon cukik vagytok!
Pussz
Niki