Dokival beszélgetünk este az ágyban, hülyéskedünk, elvagyunk.
Megkérdezem:
- Doki, az agyunknak mi haszna?
- Mittudém!... Arra, hogy gondolkodjunk.... Meg arra, hogy több terhet kelljen cipelni.
- Anya, hol van a takaróm? Hol van a pléd, a "szilvu-pléd"?!
Doki panaszkodik, hogy a Timi, akibe szerelmes, egy másik fiúval jött össze. Próbálom vigasztalni, tanácsot adni:
- ... és szerintem csapd le a kezéről.
Doki mélyen elgondolkodik.
- Hm. Tulajdonképpen ez sem rossz ötlet. Bár én arra gondoltam, hogy megfojtom.
--------
Rászólok:
- Doki, ne hülyéskedj már, viselkedj normálisan!
- De hát anya, te "produkálsz" itt engem!
Doki és az automatikus, mindenre alkalmazható válasz.
Kiszólok a konyhából:
- Doki!...
- NEM!!! - hangzik azonnal a szobából.
Megérkezünk a húgomhoz, akinek a kiskutyája már lelkesen szimatolva, ugrándozva üdvözli Dokit
. Doki is köszön neki:
- Na mi van, Emily, felizgultál?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése