Nagyon hosszú idő után, végtelenül hosszúnak tűnő évek után jutottam el végre odáig, hogy egyedül, azaz gyerekek nélkül tölthettem el egy napot (nappalt). Igazi ajándék volt ez a számomra. Már nagyon vártam. Már csak ezért is érdemes volt bevállalni ezt a koreográfiát, a fellépést... :-)
Persze akkor még csak sejtettem, hogy ez a táncos életem egyik legmerészebb húzása lesz, a határaim folyamatos feszegetésével, és minden egyébbel, ami életemben először történik meg velem...
De az egész onnan kezdődött, hogy biztos voltam benne, hogy idén végre eljutok a Pressburg Dance Fest-re. (Részletek a rendezvényről a www.pressburgdancefest.eu oldalon.) Ha gyerekekkel, ha a gyerekek nélkül, de ott leszek. Eljött ugyanis az idő, hogy már ne áldozzam fel a teljes életemet értük, hanem a magam táncos útjával, a magam kiteljesedésével, örömével is foglalkozzam kicsit.
Megláttam a kiírást, hogy a gálaműsorban lesz egy közös koreográfia, amit a sztárvendég, Serkan Tutar és egy nemzetközi csapat fog előadni.
Bárki jelentkezhetett, így jelentkeztem. Gondoltam, jó buli lesz egy nemzetközi csapatban táncolni.
Be is válogattak a csapatba a 15 fellépő közé.
Később derült ki, hogy valójában annyira nemzetközi a csapat, hogy csak én vagyok magyar, a többi táncosnő pedig Szlovákiából és Csehországból érkezett.
Nem baj, nyelvi akadályok nincsenek, a tánc nyelve nemzetközi. Gyorsan vettem azért szlovák nyelvkönyveket, és a vonatúton igyekeztem elsajátítani, amit lehet.
Na jó, persze a nyelvész múlt, a többi szláv nyelv tudása azért sokat segített. :-) Meg az, hogy imádok nyelveket tanulni. :-)
Menet közben kiderült az is, hogy beledit és shaabit fogunk táncolni. Egyiket sem táncoltam még és nem is áll szándékomban soha, mert nagyon nem érzem magaménak egyiket sem. Nem baj, ha már ilyen vakmerően belevágtam, akkor csináljuk. A beledit választottam. :-)
Másik vakmerő dolog volt a részemről, hogy ez alkalommal valaki más koreográfiáját kellett megtanulnom. Ezt sem csináltam még soha ezelőtt. Én csakis és kizárólag saját koreográfiáimat táncolom. Egyrészt mert az belőlem fakad, másét nem érezném a magaménak, nem érezném hitelesnek magamat benne. Na meg persze a legfontosabb szempont, hogy képtelen vagyok megtanulni bárki más koreográfiáját, mikor még a magaméit is olyan sokáig tanulom... Vagy legalábbis ezt gondoltam eddig. :-) De tudtam, hogy ha már belevágtam, akkor meg kell tanulnom a másét, nincs más választásom. Hajrá! :-)
Elküldték mindenkinek az előzetes kombinációkat, amiket már otthon elsajátítottunk.
Izzadva magoltam, még a vonaton odaúton is fejben gyakoroltam, nehogy leégjek. :-)
Amikor elkezdődött a workshop, akkor is ért pár "kultúrsokk". :-)))
Nem, nem kérdezték ki a kombinációkat. Egyszerűen a koreográfiát betanító táncosnő, Karolina Idrisová teljesen természetesnek vette, hogy tudjuk.
Igazából arra számítottam, hogy amikor szóba kerülnek az előre elküldött kombinációk, akkor majd legalább a társaság fele majd elkezd habogni, hogy "izé, a kombinációk... ööö... hát azok hogy is vannak? Mert meg sem néztem, bocsi..." Na de nem ez történt. Mindenki, de tényleg kivétel nélkül mindenki tudta őket! Annyira jólesett, hogy ilyen társaságba csöppentem! Legyen bár kezdő vagy haladó valaki, de a maximalista felkészülés egyértelműen a profizmus jele és ezt nagyon nagyra értékelem.
Nagyjából így történt a betanulás: "Akkor most kör formáció, és indul az 1. kombináció a videóról, tudjátok, csak közben körbe megyünk, helycsere ide-oda, majd akkor még ezt is hozzávesszük, meg még egy mozdulat, meg ez a másik, közben te fordulsz, aztán ő fordul, aztán ő, majd még egy mozdulat és formációváltás. Világos? Akkor zene indul!"
Mindez persze cseh nyelven, mert a tanárnő cseh...
Huh...
Irtóra koncentráltam, mert ez egy kicsit sok(k) volt nekem.
Sűrűn emlegettem a tanítványaimat és mély részvétet éreztem. Mert ugyebár én mindig ezzel biztatom őket, hogy "Csak eddig volt nehéz (a koreográfia), innentől már könnyű lesz!" És valamiért ilyenkor mindenki olyan furcsán mosolyog, azzal a "Persze, biztos..." arckifejezéssel. :-)
Na de tudtam, hogy nincs más választásom, nem égethetem magam azzal, hogy én vagyok az egyetlen, aki nem tudja megcsinálni. Baromira koncentráltam, mindent megcsináltam én is elsőre a többiekkel együtt, végig csúcsra járattam az agyamat... Erre szükség is volt, hiszen nem csak a táncot kellett első blikkre betanulni, hanem közben a csehet, alkalmanként az angolt is értenem kellett. Egy óra alatt készen voltunk a beledi koreográfiával, majd az öltözőben pihenésképpen (amíg a shaabi részt tanulták a többiek) még gyakoroltuk magunktól is.
A nap végére nagyon-nagyon-nagyon agymosottnak éreztem magamat....
Közben beszélgettünk a lányokkal, hogy ki honnan jött, miért van itt, hogy került ide (a szavaikból később részletesen is idézek majd). Szinte mindenki profi vagy haladó táncos volt, versenygyőztesek, kategória győztesek, tánciskola vezetők. Többüket már ismertem korábbról, hiszen láttam őket táncolni szlovákiai versenyeken, magyarországi versenyeken. Több táncos már a Holdfény Lányai versenyen is indult; jó volt most együtt táncolni velük és személyesen is megismerkedni.
Közben jött az újabb és újabb sokk... :-)
Eredetileg 5 órásra volt tervezve a workshop, hogy legyen idő be is gyakorolni a teljes koreográfiát. A 3. óra végére készen voltunk, formációstul, dobszólóstul, mindenestül... Persze az oktatás végig ugyanúgy zajlott: "Na, akkor most összetesszük a két koreót (a beledit és a shaabit), így lesz a váltás, zene indul, mehet. Hogy mi? Az a kombináció, amit a videón küldtünk? Nem, az nem lesz. És akkor még hozzátesszük ezt és ezt és ezt, és már készen is vagyunk. Zene indul.. Jó, akkor megyünk tovább. ... na, készen is vagyunk.... Akkor most már csak egy dobszólót teszünk hozzá... Nem, erről nem volt szó eddig, de csináljuk, ez a formáció, ti ezt csináljátok, ők azt, zenére és kész."
Hú, pedig már pont a dobszóló előtt eresztettem le és dicsértem meg magamat, hogy túléltem a workshopot... Ilyenkor értem meg azt is, hogy a csoport koreográfiáknál miért akar mindenki a 2., 3. sorba állni...
Aztán ruha egyeztetés, mert nem ám csak úgy össze-vissza, saját ruhában táncolunk. A kölcsönözhető kosztümökből a sárga jutott... Hát, ezt is ki kell próbálni. Életemben először sárga ruhában... Izgi lesz, az biztos. :-)
A szünetben (amikor éppen nem a koreográfiát gyakoroltuk ezerrel), kicsit meginterjúvoltam a lányokat, hogy ki miért jelentkezett erre a workshopra, a közös koreográfiára. Nagyjából mindenki azt mondta, amit én is: hogy biztosan jó buli lesz. :-) (És tényleg!)
Kissé agymosottan indultam haza.
De nagyon lelkes vagyok még most is. Jólesett egész nap csak a tánccal és a nyelvekkel foglalkozni, nem gyerekezni... és persze milyen jólesett viszontlátni és újra megölelni őket! Tényleg csak pár óra telt el nélkülük, és mennyire tudnak hiányozni!
Most már izgatottan készülök a fellépésre, hallgatom a zenét, gyakorlom a koreót, szokom a sárga színt... :-) És várom az újabb találkozást a "csoporttársaimmal", hogy még a fellépés előtt, már mindent tudva együtt próbáljunk, és a színpadon előadjuk a "nemzetközi" koreográfiát a cseh és szlovák táncosokkal, és persze a sztárvendéggel, Serkan Tutarral.
Nagyon örülök, hogy jelentkeztem a közös táncra, nem bántam meg. (Remélem, a fellépés után is így érzek majd...) :-)
Köszönöm a szervezőknek, a Hafla Team-nek, Petrának, Halkának és Lydkának a bizalmat, a lehetőséget, az egész fesztivált, amire már ők is izgatottan készülnek.
És nem utolsó sorban köszönöm nekik a rengeteg segítséget, a tolmácsolást, a kalauzolást a városban, és végül azt, hogy a workshop után, agymosottan már én is a saját anyanyelvemen adhattam interjút. (Bár addigra már majdnem magyarul sem tudtam beszélni.) :-)
A fesztivál szeptember 19-21-ig tart, színes programokkal, gálával, nemzetközi versennyel, nemzetközi zsűrivel, workshopokkal, bazárral, nyílt színpaddal... Egy percet sem fogunk unatkozni!
A részletekért mindenképpen katt ide:
www.pressburgdancefest.eu
***********
Pár fotó a workshopról:
 |
| Pihenésképpen próba a folyosón... |
 |
| Petra (rózsaszínben), az egyik szervező. |
 |
| Megy a shaabi ezerrel... |
 |
| Karolina (elöl) és a kis csapat |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése