Orosz Orsi olyan fantasztikus és megható beszámolót írt az idei táborról, hogy ehhez már nem is lehet mit hozzátenni.
(Persze, ha bárki szeretne még írni bármit, örömmel fogadom!)
Fotók is jönnek hamarosan!
Fogadjátok szeretettel Orsi beszámolóját!
**************
Lenge Fátyol szerelme Élődobbal és a titokzatos női
energiák
Feledhetetlen napjaim
a Mahasti Hastánctáborban
Nehéz helyzetbe kerül az, aki négy, minden ízében tökéletes nap
hangulatát, varázslatát, ezt a sebesen hömpölygő, ám békés kis szigeteken
megnyugvó végtelen örömáradatot szeretné visszaadni. Amikor elindultam
Pilisszentlászlóra, ebbe a festői szépségű kis faluba, „csak” egy tökéletesen
szervezett, változatos programokat kínáló hastánctáborba készültem. Végül egy olyan
világba csöppentem, ami minden várakozásomat felülmúlta.
Lánytábor - kicsit másképp
Sok kedves és könnyekig megható levélke hullik ki abból a
borítékból, amelyet a tábor utolsó napján kaptam. Nézegetem, olvasgatom a nekem
címzett üzeneteket, és sorra jelennek meg lelki szemeim előtt az arcok,
mosolyok. Arcok, amelyeket nem feledhetek és érzem, mindig velem maradnak.
Mahastinak- ennek a csodálatos édesanyának, táncosnőnek és embernek-, a tábor
megálmodójának köszönhetően, sok éve szerveződik itt, a Pilis romantikus
lankáin hastánctábor, amelynek én első – ám nem utolsó - ízben voltam
résztvevője. Az első percekben éreztem, hogy több mint jó helyen vagyok,
hazataláltam.
A kitűnő szervezés a legapróbb részletekig terjedt, így a két
szobatársammal – akiket a táborban ismertem meg - az első pillanattól fogva
egymásra hangolódtunk. Éjszakába nyúló beszélgetéseink, könnyes nevetéseink, mély
lelki kötődésünk talán örökre eggyé kovácsolta kis csapatunkat. Az ország
különböző pontjairól, sőt külföldről is érkeztek a lányok a Mahasti Hastánctáborba,
és sokszínűségünk, különbségeink ellenére mégis teljes harmóniában, igazi,
egymásnak erőt adó közösségben éltünk a tábori napok alatt.
A sűrű program és a feszített tempó ellenére időt tudtunk
szánni egymásra, engedtük megnyílni lelkünket és befogadtuk a másikét. Ha
kellett, együtt sírtunk (és bizony kellett!), együtt nevettünk, fogtuk egymás
kezét, segítettünk egymásnak. Nők voltunk egy női közösségben, ahol a női
energiák kizárólag pozitív formában öltöttek alakot.
Lelki utazások és oldások
Azt a már előzetesen is ismert tábori órarendből láttam,
hogy unatkozni biztos nem fogunk. Reggel szinte kakasszóra kezdődtek a
programok, és jócskán belenyúltak az éjszakába. Természetesen semmi nem volt
kötelező, de annyira beszippantott ez a hihetetlen pezsgés, hogy egyfajta
tökéletesen feltöltődött energiagömbként hagytam magam sodortatni egyik óráról
a másikra, vétek lett volna bármit is kihagyni.
A napköszöntő, testet-lelket pihentető és erősítő jógaórák Marcsi
vezetésével zajlottak.
Sütő Mária, ez a hihetetlenül nyílt, sokoldalú és
páratlanul kedves hölgy nem egyszerűen csak jógaoktató. Coach-ként,
életvezetési tanácsadóként, Shiatsu masszőrként is segíteni tud abban, hogy
életünk teljesebb legyen az elfogadás, az önismeret és szeretet által. Ám mind
közül talán a legizgalmasabb az Erőmerítő és Mátrix tréneri tevékenysége. Ez
utóbbi a tábor első estjén bemutatásra is került.
Az a belső utazás, amin Marcsi vezetésével végigmentem a
Mátrix oldás segítségével, elmondhatatlan és felfoghatatlan élmény volt, és a hatása
még mindig tart.
Más alkalommal önismereti óráin vagy kreatív délutánjain
lehetett részt venni, amelyeket személy szerint mindenki számára kötelezővé
tennék. Boldogabb lenne a világ. Marcsinál lehetőség nyílt masszázst vagy
egyéni oldást is kérni. Jógaóráinak és pranayama gyakorlatainak áldásos
hatásait egy nap többször is élvezhettük, ám a vele való spontán beszélgetés is
felért egy mindent elsöprő szeretetáradattal és tanulással.
Tánc, tánc és még mindig tánc
Hogy a hastánc sokkal több mint hastánc, azt Mahastival való
találkozásom és megismerkedésem óta tudom. Ő az a senkihez sem fogható teremtés, aki
tengernyi nőnek adta vissza önbizalmát, és aki minden szempontból példaértékű
számomra.
Hastánctáborról lévén szó, természetesen hatalmas várakozással
és lelkesedéssel vetettük bele magunkat az orientális tánc szépségeibe és
varázslataiba.
A táncórák mindig Mahasti-körökkel kezdődnek, ez a táborban
sem volt másképp. Ilyenkor befelé figyelünk, ráhangolódunk közben egymásra is, és
pár szóban összegezzük a gondolatainkat. Ez után következhet maga a tánc. Miközben
mesternőnk tanít, mindenkihez egyénileg is van egy-egy kedves vagy viccesen
bátorító szava. Nincs olyan nő, aki ne érezné magát királynőnek az ő óráin.
A négy nap alatt Mahasti és „vendégtanárnőnk” Rembeczki Eszter
által megtanultunk egy rendkívül egyedi
és különleges koreográfiát is, amit ugyan a búcsúestre ki-ki sajátos módon
értelmezett és adott elő, ám a hangulat és a közös munka számított. Na meg az a
rengeteg nevetés, izgalom, lázas készülődés, ami magával ragadott kezdő és
profi hastáncost egyaránt. Itt most nem számított, kinek milyen táncmúltja vagy
tudásszintje van, mert nem a versengésről, hanem a közös örömtáncokról szólt a
tábor.
A hastánc mellett a már említett Eszti által más táncformába
is belekóstolhattunk. A több táncot profi szinten űző, páratlanul tehetséges és
hihetetlenül kedves lány ízelítőt adott a modern táncok sajátos ötvözetéből. Az
ő óráin lelkem visszaszárnyalt a régen elhagyott, imádott balett terembe is.
Eszti bemutatta világszínvonalú koreográfiáját, amiből kicsit mi is
elleshetünk, gyakorolhattunk, továbbá ő tartotta a speciális izomerősítő és
streching órákat is, amelyek elengedhetetlenek a profi táncosok életében, ám tény,
hogy a legkitartóbbak erejét is próbára tették. Ugyanakkor Eszti „tanár néni” bájos
stílusának és bátorításának sem lehetett ellenállni, küzdöttünk hát, a
végsőkig.
Hipnotikus dobok, mágikus estek
Természetesen a darbukaoktatás sem maradhat ki egyetlen
hastáncosnő életéből sem. Mahasti párja, Haasz Balázs, profi darbukadobos ismertette
meg velünk a keleti világ nélkülözhetetlen és izgalmas ütőhangszerét . Végtelen
türelmének és odaadó figyelmének köszönhetően néhány alapritmust is
elsajátítottunk a pár nap alatt, tény, hogy élénk viháncolás kísérte olykor
kezdeti ügyetlenkedéseinket.
Sommáztuk, hogy darbukázni nagyon jó, de nem könnyű. Jól
darbukázni viszont egyenesen kihívás.
A tábori estek külön életet éltek. Az első nap zárásaként a
nyitóbuli keretei között a profi táncosok fellépéseiben gyönyörködtünk, ezt
követően Sütő Mária vezetett minket a csodálatos spirituális úton a
fantasztikus Mátrix oldás bemutatóval, majd egy közös meditációval zártuk az
éjszakába nyúló első napot.
A második este a TranszHastánc jegyében zajlott. Vendégül
láttunk egy sámándobos hölgyet, és útjára indult a varázslat. Sötétbe borult a
terem, csak a gyertyák sejtelmes fénye adott cseppnyi világot, és egy
Szeretetkörben, egymás kezét fogva, Anandát mantrázva nyitottuk ki lelkünket és
hangolódtunk az előttünk álló misztikus éjszakára. A sámándob mindenki lelkében
elindított valamilyen mágikus folyamatot, éreztük, hogy egy nálunk hatalmasabb
erő rabjai lettünk, ami visz magával egy csodálatos, ismeretlen világba.
Még fel sem ocsúdtunk, rázendítettek a szenvedélyesen lüktető
darbukák, és a hipnotikus erejű ritmusáradtra mindenki egy maga által inspirált,
különös táncban lejtette el kitörő érzéseit. Tér és idő megszűnni látszott.
Fantasztikus női energiák szabadultak fel, külön világban
mozogtunk, de nagyon együtt voltunk. Mintha egy szoros, ősi asszonyközösség
tagjai lettünk volna. Nem tudom, meddig tartott ez a semmihez sem fogható
transzállapot, egyszer csak elcsendesedtek a dobok.
A sámándob szívünk ütemére verő szólójára sokáig pihegtünk,
meditáltunk, és próbáltunk visszatérni a jelenbe. Bár az est zárásaként körben
ülve a sötétben próbáltuk megfogalmazni az átélteket, később szavak nélkül,
elcsendesedve tértünk nyugovóra (hogy aztán a szobákba megtérve akár hajnalig
beszélgessünk magunkról, egymásról, bármiről és mindenről).
Jövőre, veled, ugyanitt - könnyes búcsú és ami mögötte van
A tábor záróbulijára – a profi táncosok mellett - a lelkes
kezdők is izgatottan készülődtek, hiszen a három nap alatt megtanult
„cicaharcos” dobszólóc koreográfiát a záróestre érkező vendégek előtt is be
kellett mutatni.
Lázas rohangálás vette kezdetét a szobákban és a folyosókon
egyaránt, sminkek, ruhák, rázókendők vagy éppen csodás keleti bizsuk cseréltek
gazdát egy estére.
Tombolt a kolesz-feeling.
Hogy megannyi komoly és civilben fontos beosztásban dolgozó
nő egyetlen perc alatt képes vihogó csitrivé, izgatott diáklánnyá változni, azt
a tábori napok alatt többször is megtapasztaltam.
De ezek a napok erről – is - szóltak: légy önmagad, de oldódj
fel és kapcsolj ki teljesen.
A záróestre betanult vidám koreográfia előadása után ismét a
profiké volt a színpad, és szebbnél szebb táncprodukciókban - köztük Mahasti és
Rembeczki Eszti világszínvonalú performanszaiban- is gyönyörködhettünk.
Ezt követően kezdődött a játék. Az öt fős csapatoknak
vicces, leginkább a hastáncvilághoz kapcsolódó kvízkérdésekre kellett
válaszolniuk, illetve a szintén témába vágó feladatokat kellett a gyakorlatban
is teljesíteniük.
A kis csoportok,
amelyek Mahastinak köszönhetően nem véletlenül kovácsolódtak össze az est folyamán,
vidáman küzdöttek egymással és a feladatokkal.
A nagy tál bólé külön emelte az est amúgy is felfokozott
hangulatát, süteményről Laja, a széplelkek csodálója, táborunk szakácsa
gondoskodott. Neki köszönhettük a hihetetlenül finom, kizárólag bio alapanyagokból
készült, rendkívül változatos vegetáriánus ételkülönlegességeket, amelyeket nap
mint nap az asztalunkra varázsolt.
Fáradtak, boldogok, vidámak, ám az utolsó este miatt kicsit
szomorkásak voltunk.
A másnap délelőtt már a búcsúzás jegyében telt, az utolsó
reggel jóga- és táncóráit sokan elhagytuk, és beszélgettünk (vagy kimerülten
aludtunk).
Mahasti és Sütő Marcsi könnyes záróbeszéde után mi is
megpróbáltuk szavakba önteni, mit is adott nekünk az elmúlt néhány nap, majd
megkaptuk a személyre szóló kis búcsúajándékainkat.
Ezek azonban legyenek a mi titkaink, akik ott voltunk.
Könnyes ölelések, biztató integetések, lázas fogadkozások,
„jövőre mindenképpen, de inkább hamarabb”
Fájó volt a búcsú, de hihetetlen élményekkel gazdagodtunk.
A különös varázs azóta is tart. Barátságok szövődtek, fényképek,
videók cserélnek gazdát, és folyamatosan beszélünk a tábori napokról,
felelevenítjük az emlékezetes pillanatokat, töltekezünk belőle.
Rengeteget kaptunk, mindannyian. És nem csak élményt,
emlékeket, annál sokkal-sokkal többet.
Egyetlen halk kérdésem van végezetül: muszáj egy teljes évet
várnunk a következő táborra, drága Mahasti?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése