Hajnika, a szeretetgombóc

Reggelente megbeszéljük, hogy ki mit álmodott. Hajnika valahogy mindig ezt álmodja mostanában. :-)
- Én egy szívecskét álmodtam!!! És azt álmodtam, hogy nagyon szeretlek! (És már bújik is hozzám, hogy átöleljen.) Hogy nagyon szeretlek! És együtt lovagoltunk egy unikornison, át a szivárványon!

Hajnika ül a kádban. Kérdezem: 
- Nem túl meleg a víz?
- Nem, csak egy kicsit túl forró...
- Hajnika, akkor engedjünk hozzá hideget, jó?
- Nem kell! Csak meg kell várni, hogy ki... ki.. ki... kimű...
- Hogy kihűljön? 
- Igen! KIMŰLJÖN! Hamar KIMŰL!


Hajnika énekli az oviban tanult dalocskát: 
"Lipem-lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkós DOB a kezében,
Vaskalap a fejében...."
(Így legalább van értelme...) :-))))


Kártyázunk Bazsival és Hajnival. Amikor vesztek, műsírást színlelek. Bazsi érti, mosolyog rajta. Hajnika odajön hozzám, megsimogat és vigasztalni kezd: 
- Semmi baj, Anya; majd legközelebb te nyersz. 

Egyik nap gyógypuszit ad a kezemre este és elmagyarázza:
- Ezt így kell csinálni, a gyógyítást, mert itt belemegy a kezedbe a puszi és akkor teljesen meggyógyulsz mindenhol, mert így megy föl a kezeden, a nyakadon, és mindenhova eljut. Az energia. És mindenhol meggyógyulsz. 

Egyébként is mindenkihez van pár kedves, együttérző, vigasztaló, kedves szava. Ha bármit nem jól, vagy úgy csinálok, már simogat is és kedvesen közli: 
- Semmi baj, Anya. Mindenki hibázik néha....