Megvan végre a Gála időpontja, a helyszíne, és elkészült ismét egy szépséges és gyönyörűséges plakát, ami Johanna műve. Ezúton is köszönöm neki!
Nézzétek, gyönyörködjetek! És persze gyertek el!!! :-)
Képek a Hastáncintézet régebbi évzárójáról, amiket szintén a Fehér Teremben tartunk.
Most is ilyen hangulatosan, családiasan rendezzük be a termet, így a táncosok, akik éppen nem táncolnak (vagy a vállalkozó szellemű nézők) :-) körben is ülhetnek majd.
Hát, addig is, amíg az újabb tervezett táborhelyeket ki nem próbáljuk, le nem teszteljük...
találkozzunk Pilisszentlászlón, ahogy eddig is minden évben! :-)
♥
Szeretettel várunk a Mahasti Hastáncstúdió
HASTÁNCTÁBORÁBA
2010. augusztus 4-8-ig, szerdától vasárnapig
Pilisszentlászlón
♥
A programokról
Nyári táborunkban naponta akár 6-8 órát hastáncolhatsz, miközben lehetőséged nyílik megismerkedni a különböző tanárok táncstílusával, előadásmódjával, a legkülönfélébb stílusú koreográfiákat, táncokat tanulva. Idén is lesz elméleti és gyakorlati oktatás is. Teljesen kezdőként itt tudod leggyorsabban és legintenzívebben elsajátítani az alapokat!
Az órák témáiból: Idén legyezőfátylas koreográfiát tanulunk, és lesz egy vidám csoportos dobszólónk is. Élő dobra is fogunk táncolni. Biztosan lesz egy kis törzsi és némi raqs sharqi is… Szóval, unatkozni idén sem fogunk.
A jó ételek, a jó társaság, a jó tánc - mind garantált! :-)))
♥
A tábor középpontjában az intenzív hastánctanulás áll, de természetesen elhozhatod a barátodat, férjedet, gyerekeidet, anyukádat, nagymamádat, anyósodat is. Elegendő jelentkező esetén tartunk a táborban külön gyermek hastánc foglalkozásokat is! J
Miközben táncolsz, családtagjaid sem fognak unatkozni: a közelben található a Lepencei Strand, a Falumúzeum, számos kirándulóhely (Rám-szakadék, Dobogókő), a zen templom és a papréti ménes, ahol lovagolhatnak is.
♥
Továbbra is megmaradnak a már szokásos és jól bevált programjaink, és lesznek újítások is. Pl. vendégünk lesz Sütő Marcsi szponzorunk, aki a jógát tartja, lehet hozzá jelentkezni shiatsu masszázsra, és biztosan mesél majd az erőmerítő tréningjéről is (annyi tánc után úgyis ránk fér majd az erőmerítés...) :-)
Esténként közös hastáncolás, örömtánc!!!
Ne felejtsd el elhozni a gyakorló ruhádat és papucsot/cipőt a tánchoz a szabadtéri órákhoz. Jó, ha Nálad van a fellépő ruhád, a kedvenc zenéid és az összes tánceszközöd (bot, kard, fátyol, kézcsengő, csörgődob stb.) is. Az eddig megszerzett tudásodat megcsillanthatod a nyitóbulin, a záróbulin és az egyéb spontán bulikon is. :-)
Az oktatás párhuzamosan több csoportban zajlik, teljesen kezdőtől a haladó szintig.
További programok: napfelkeltekor jóga és reggeli „bemozgatás”,
éjszakai Hold-meditáció, transzhastánc, transzlégzés...
Ha van már darbukád, hozd el azt is!
Ha még nincs, de szeretnél részt venni a dobórákon, akkor szólj, és adunk kölcsön.
Fakultatív masszázs, vízipipázás és SPA lábfürdő kezelési lehetőség!
A táborban idén is saját szakácsunk, Laja fog főzni.
A részvételi díj magában foglalja a napi háromszori étkezést is.
Természetesen, most is vegetáriánus étkezés lesz,
de napi 500 Ft többletköltséggel húsos menü is rendelhető.
Mivel többen kérdeztétek:
nem, ez nem egy önsanyargató tábor; igen, hús is behozható a tábor területére minden mennyiségben (a helyi boltban pl. finom felvágottak kaphatóak). :-)
Laja idén is fantasztikus ételekkel, különleges ízkompozíciókkal készül, és ismét maga süti majd a finom magos kenyereket a reggelihez és vacsorához.
♥
Árak, befizetés
♥
A részvételi díj59 000 Ft, de ha július 11-ig befizeted a teljes összeget, akkor
mindössze 49 900 Ft-ba kerül!
Részletfizetés is lehetséges.
Családtagoknak, hozzátartozóknak (akik nem vesznek részt az órákon) és
15 év alatti gyermekeknek - 39 000 Ft.
A részvételi díj magában foglalja a szállást, a napi háromszori étkezést, a hastáncórákon és a közös programokon való részvételt.
Az utazás egyénileg történik.
Az előleg – 29 000 Ft – befizetésének határideje szintén július 11.
Ha nem tudsz eljönni a tábor teljes idejére, akkor lehetőséged van a napi díjfizetésre is. A környéken lakó tanulóink kérésére az órák a Mahasti Hastáncstúdió szokásos óradíjaival, bérleteivel is látogathatóak.
Lemondási feltételek:
Július 27-ig való lemondás esetén a teljes részvételi díjat visszafizetjük. Kezdéstől számított egy héten belüli lemondás esetén a részvételi díj 50% -át visszafizetjük. Kezdéstől számított 72 órán belüli lemondás esetén a részvételi díjat sajnos már nem áll módunkban visszatéríteni, de a befizetett összegek minden esetben átruházhatóak másik személyre is. Megértésedet köszönjük!
A táborokra és a nyári Szuperintenzív tanfolyamokra a Stúdió bármelyik oktatójánál
befizethetsz, de van lehetőség postai vagy banki utalásra is.
A hastáncos kismamák szülési dömpingje folytatódik. :-)
Legalább ismét van min meghatódnom... Mármint folyamatosan. :-)
A Mahasti Hastáncintézetben végzett oktatók közül ketten is szültek a napokban. :-)
Kezdem Monitta és Gábor kislányával, Noémi Jázminnal, aki volt olyan aranyos, és az én névnapomon, május 24-én érkezett.
Itt még a pocakban látható, stílszerűen hastáncos ruhába (és pocakba) bújtatva:
Itt pedig már anyuval és apuval:
****
Kinga kicsivel előbb szült, és valószínűleg az ő babája is a jövő hastáncosainak számát gyarapítja majd...
Kinga elmesélte, hogy a hastáncos tapasztalatai és a testtudata milyen nagy segítséget jelentettek számára a szülésben.
Ezen a képen a kis Petra még a pocakban van:
(Fotó: Kozár Edit)
Itt pedig már pocakon kívül látható :-)
******
Még várjuk a napokban Johanna kisbabájának érkezését is... :-)
Aztán meg Csilláét...
Aztán meg ki tudja... :-)
A most szült hastáncos anyukáknak sok erőt és kitartást, a kisbabáknak pedig sok-sok boldogságot a földi életben. Kívánom, hogy ők is átélhessék a tánc csodáját, és úgy szárnyaljon közben a lelkük (felnőttként is!), ahogy a miénk is száll tánc közben, a tánc által.
És itt vannak még illusztrációként ezek a szép képek is:
Két hete voltam az első szlovákiai hastáncverseny nemzetközi zsűrijében az egyetlen magyar tag, és a tanítványaim a különböző kategóriákban 1., 2., 3. és 4. helyezést értek el! :-)
A verseny plakátja
Hát csúcs volt az egész élmény, de az elején kezdem.
Kb. 13 éve voltam itt először Lipovsky Ján-ban, egy faluval odébb, egy nagy szlavisztikai nyelvészkonferencián. Azóta vágytam ide vissza! Nagyon. Nagyon-nagyon.
Ez a hely az Alacsony és a Magas Tátra találkozásánál van…
Akkor is lenyűgözött a táj, az atmoszféra, a fenyőerdők, az energiák, a mókusok, a jégbarlang, a sajtok, és minden. Nagyon jó volt itt. Tudtam, hogy egyszer visszatérek, de nem gondoltam volna, hogy így…
Az Élet messze felülmúlta a várakozásaimat, a vágyaimat…
Nem csak hogy visszatérhettem erre a csodálatos helyre a hastánc révén, de a meghívás mellett minden költségemet fizették (meg a "férjemét" is) :-))) és még fizetést is adtak mellé... Ez mindkettőnk számára olyan volt, mint egy fizetett nászút. :-)))
Most pedig már azt tervezgetem, hogy esetleg egy hastánctábort szervezek ide, hogy megint jöhessek. :-)
***
Pénteken indultunk Balázzsal, közben apróbb-nagyobb kitérőkkel… :-) Még Diósjenőre is beugrottunk megnézni egy lehetséges jövendőbeli táborhelyet, és az is nagyon szép volt.
Balázs a nedves úton, esőben, hegyek között kacskaringózó utakon vezetett, miközben én folyamatosan sikoltoztam mellette, hogy „Jaj, de szép! Úristen, de szép! Ezt nézd, de szép!” … Hát, neki is egy élmény volt, az biztos. :-)
Kristálytiszta, sodró áramú hegyi patakok, a hegyek között úszkáló, folyamatosan változó felhők, a méregzöld fenyőerdők, a kihalt sípályák, mezők, meg minden, ami szembejött... lenyűgöző volt.
Hát még amikor az utunk vége felé megnyílt előttünk a Liptovská Mara, majd megérkeztünk Liptovsky Mikulásba.
Gyönyörű volt a szálláshely, a kis üdülőfalu, és az apartmanunk is.
Másnap reggel elmentem a Sema Yildiz féle török cigánytánc workshopra. Hát, az sem volt semmi. Úgy látszik, az arabok és a törökök is hasonló pedagógiai módszereket követnek… Ezek pedig igen különböznek az általunk alkalmazott pedagógiai módszerektől. :-)
Na de mindegy. Aki addig nem tudta a résztvevők közül, hogy mi az a 9/8-os karshilama ritmus, annak ott sem sikerült megtudnia. :-) Majd megtanulja később.
Azért hasznos volt, és remélem, pár dolgot be tudok majd építeni a látottakból a Rompi rompi-ba vagy a következő romás koreográfiába.
A workshop után rohanás sminkelni, ebédelni, majd zsűrizni.
A zsűritagok (balról jobbra) : én, a cseh zsűritag, az arab zsűritagok (Osama és Aladin), Najla, Sema Yildiz; mögöttünk pedig a versenyzők közül néhányan.
A verseny maga nagyon színvonalas volt, nagyon tetszett az egész szervezés, a lányok táncai… (Ennek kapcsán alul található a levelem, amit utána írtam Gabinak, az egyik szervezőnek.)
Persze, a tanítványok táncánál megint halálra izgultam magam, ahogy szoktam. Majdnem lefordultam a székről, amikor a Holdfény Lányai táncoltak.
Az eredmények:
A Holdfény Lányai (Szandra, Gyöngyi és Eszti) a botos tánccal 2. helyezést értek el a folklór kategóriában
Csendesi Cecília 3. helyezett lett az amatőr klasszikus kategóriában
Veres Rita 1. helyezett lett a profi fúziós kategóriában, profi klasszikusban pedig 4. helyezést ért el.
Ezek csodálatos eredmények, különös tekintettel arra, hogy egy nagyon nívós, külföldi és nemzetközi versenyről volt szó, és igen erős volt a mezőny minden kategóriában!
Gratulálok a lányoknak ezúton is! Nagyon büszke vagyok rájuk!
A verseny itt is hosszú volt, és nagyon fárasztó.
Utána pedig következett egyből a Gála, amin a különböző kategóriák nyertesei léptek fel, illetve Sema Yildiz, a török zsűritag, én, mint magyar zsűritag és Najla, aki szlovák-arab-magyar. :-))
A Gála is nagyon hangulatos, színvonalas, és ugyanolyan pörgős volt, mint az egész verseny.
Najla és én a gálaműsorban
A Gála után következett a galabeya parti. Itt az arab zsűritagok zenéltek, énekeltek, majd Balázs is beállt darbukázni, illetve egy másik szlovák fiú dohollázott.
Hú, de jó volt végre egy jót transzolni! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik.
Annyira jót táncoltam! Najlával, Balázzsal, a jó fej zenészekkel, a kedves szlovákiai táncos lányokkal… fergeteges este kerekedett!
Aztán éjjel fél kettőkor, leizzadva, hastáncruhában, esőben, tátrai hőmérsékletben vissza a szállásra… A megfázásomban valószínűleg ez volt az egyik kiváltó ok…
Vasárnap hosszas, érzékeny búcsú…
Mindenkivel jót beszélgettem még.
Egyébként voltak fenntartásaim annak kapcsán, hogy magyarként megyek Szlovákiába, és ugyebár „a nemzetközi helyzet fokozódik”… és én még mindig csak egy pár szót tudok szlovákul, és mit fognak szólni, hogy magyar vagyok… De nem igazolódtak be a félelmeim.
Mindenki nagyon kedves és rendes volt.
Aki szlovákul szólt hozzám, és értettem, amit mond, annak lengyelül válaszoltam. Vagy angolul. Esetleg megkérdeztem, beszél-e oroszul (bár nem tudtam, hogy ezt itt tényleg kérdezgetnem kell-e… ) :-)
Aztán volt, aki tudta, hogy magyar vagyok, és magyarul beszélt hozzám, amennyire ment neki. Ezt nagyon nagyra értékeltem.
Aztán olyan is volt, aki hallván az angol-lengyel-orosz-szlovák fogalmazásomat és az akcentusomat, magyarul válaszolt vissza. :-)
Aztán Balázzsal ellátogattunk a Déménfalvi Jégbarlangba. Szerencsénk volt (ebben is)..., mert azon a hétvégén nyitott.
40 percet vártunk a jégbarlang előtt a bejutásra szakadó esőben, jeges szélben, majd következett egy 50 perces túra a jégbarlangban... Nem gondoltam, hogy ennyire hideg lesz, bár tudtam, hogy a Tátrába megyek... :-(
A másik kellemetlen élmény a magyarokkal való találkozás volt. A kb. 50 fős túracsoportból rajtunk kívül volt egy kb. hatfős magyar társaság, akik hozták a magyarokra jellemző viselkedési módot: már a bejutás előtt folyamatosan üvöltöztek, rikácsoltak, amit odabent is folytattak. Így semmit nem lehetett hallani a túravezető előadásából. Menet közben a tiltások ellenére folyamatosan fotóztak, fogdosták a cseppköveket, renitenskedtek…
Szégyelltem, hogy magyar vagyok.
Igyekeztünk leszakadni tőlük, nehogy azt higgyék a többi, kulturáltan viselkedő szlovák és lengyel turisták, hogy velük vagyunk…
Vettünk sok szép jégbarlangos szuvenírt a családnak, meg csiszolt féldrágaköveket, jégbarlangos bögrét … (Mindenhonnan bögrét viszek haza; még a régi lengyelországi konferenciákról származó bögréim is megvannak.)
Jaj, de szép volt minden!
Aztán egy helyi, hegyi étteremben ebédeltünk helyi specialitásokat. A pincért itt is megkérdeztem, beszél-e magyarul, angolul, lengyelül, oroszul, ukránul… Nem. Csak németül és szlovákul. :-) Nem baj, azért megértettük egymást, és a lengyelemet következetesen kijavította szlovákra. (Nekem ezek jelentik az élményeket, szóval, bocsi, ha uncsi vagyok már ezekkel a nyelvekkel…) :-)
Hazafelé áradó patakok, eső, jégeső, havazás…
És az irtózatos depresszió a határátlépéstől kezdve… De ezt hagyjuk is. Biztosan megyek még. :-) És megnézem végre a többi barlangot is. :-)
***
Végezetül a levelem, amit a szervezőnek, Gabinak írtam.
„Szeretném még egyszer megköszönni a meghívást a verseny zsűrijébe.
Nagyon szép emlékekkel távoztunk.
Egy igazán nívós rendezvényt hoztatok össze!
A versenyzők fantasztikusak voltak, mindegyiküknek csak gratulálni tudok, az elért eredményektől függetlenül. Persze, a győzteseknek is gratulálok!
Nem gondoltam volna, hogy a táncok színvonala ennyire magas lesz. Nagyon tetszettek a különböző koreográfiák, az egyéniek és a csoportosak is, minden stílusban. Így nem csak a táncos lányoknak, hanem a felkészítő tanáraiknak is szívből gratulálok, mert büszkék lehetnek a tanítványaikra! (A párod pedig nagyon bájos volt mindegyik táncában, de különösen a melaya tánca tetszett!) :-)
Csodálatosan jó volt a szervezés! Nálunk mindig minden csúszik, így nagyon kellemes meglepetés volt, hogy sikerült tartanotok az időket. Profi volt a szervezés, minden külsőség és formalitás is, pontosan úgy, ahogy egy profi versenyhez méltó. Így pörögtek az események és minden zajlott a maga rendjében, szépen, gördülékenyen.
Tetszett, hogy érmeket is kaptak a lányok (nálunk ez nem szokás), és gyönyörűek voltak az oklevelek, emléklapok, és minden ajándék, amit a győztesek és a zsűritagok kaptak.
Külön kiemelném, hogy milyen figyelmesek voltatok a zsűritagokkal szemben egész idő alatt.
A megbízott gyerekek is lelkesen és profin végezték a dolgukat, pedig nem volt könnyű dolguk, hiszen még táncolniuk kellett a műsorban is. De nem látszott rajtuk az izgalom, és nagyon szép táncokat mutattak be a picik és a felnőttek egyaránt.
Köszönöm a szép emlékeket: a csiszolt üveget és a mézeskalácsot a fesztivál logójával, és a könyv is szép emlék lesz (már ki is olvastuk a párommal).
Ezek a kis mézeskalácsok a zsűrinek és a versenyző lányoknak is nagyon kedves gesztus volt a részetekről; az én lányaim is nagyon örültek neki.
Nagyon tetszett a gálaműsor is, és az, hogy pojektoron is látható volt a fellépők neve, az iskolája és a koreográfia címe is.
A galabeya partin pedig jó volt élő zenére táncolni a lányokkal együtt, ez is nagyon jó ötlet volt.
Nagyon meg voltunk elégedve a körülményekkel is. Ez nagyon fontos a verseny hangulatának szempontjából. A szépséges hegyi táj, a friss, tiszta levegő, a szállás a hangulatos üdülőfaluban és a finom ételek mind hozzájárultak ahhoz, hogy felejthetetlenné tegyék a nálatok eltöltött két napot.”
***
Najlának köszönhetően pedig már Szlovákiából is megrendelhetőek a fátylaim:
http://www.bellydance.estranky.sk/stranka/bazar
Caplatunk fel a harmadikra, cipekedve, fújtatva. Beérünk egy öreg szomszédnénit, aki megáll a lépcsőfordulóban, sóhajtozik, liheg:
- Jaj, hogy miért nem tudtak ide egy liftet építeni...!
Doki visszaszól kedvesen, okosan:
- Hát, az élet már csak ilyen, tetszik tudni!
-------------
Jövünk haza az iskolából, Doki az autókat elterelő oszlopokra próbál hol felmászni, hol átugrani... Mindegy, csak küzdés legyen. :-) Közben a dögnehéz iskolatáska a hátán, én meg - szokás szerint - aggódok. Az oszlopok kb. köldökig érnek Dokinak
- Doki, ha lehet, ezt most mellőzzük. Tudod, féltem a fütyidet...
Doki határozottan közbevág:
- Jaj, ugyan!! Az én fütyimet.... fából faragták! .... Az öklömet meg acélból!
Iszonyatos elmaradásokban vagyok a beszámolókkal, mint mindig... És közben persze Doki is folyamatosan löki a rizsát, az újabbnál újabb, kreatívabbnál kreatívabb beszólásokat.... A hastáncos kismamák folyamatosan szülnek... Húúúú...
De felkötöm a gatyát (vagy inkább a rázókendőt) :-) és igyekszem mindenről beszámolni, még ha röviden is.
Május 22-én került megrendezésre az I. Savaria Hastáncfesztivál.
Shamila meghívására részt vettem a fesztivál műsorában, mint meghívott sztárvendég, és előtte még workshopot is tartottam... A workshopom résztvevői nagyon helyesek, lelkesek és ügyesek voltak, és nagyon vidáman töltöttük el azt a pár órát a bot körül. :-)
És a fesztivál is nagyon hangulatosra sikeredett. :-)
Van már róla egy cikk is, ami rengeteg képpel együtt itt látható:
Maga a cikk nagyon jó lett, Mirának, a szerzőnek nagyon jó szövege van. Hát igen, az az istenáldotta verbális készség, ami belőlem hiányzik...
De a képek... Jó, hogy ennyi kép megjelent rólam meg az előadásról, a táncosokról... Csak a retusálásra nem maradt idő...
Végül egyedül mentem és ennek örülök. Jó volt kicsit egyedül lenni (amikor éppen nem pörögtek az események).
Shamilának köszönöm a meghívást, jó volt újra találkozni, együtt táncolni! :-)
A workshopom résztvevőinek köszönöm a vidámságot! :-)
A fesztivál táncosainak és nézőinek köszönöm a kedves és szeretetteljes fogadtatást, a türelmet, a segítőkészséget! :-)
Köszönöm Rumi Edinának, hogy ilyen nagy szeretettel fogadott és segített az elszállásolásban. Egy gyönyörű panzióban szálltam meg, csöndes, nyugodt környezetben, gyönyörű tájon, csöndben, nyugalomban, kényelemben, kedves tulajoknál, reális áron. Mindenkinek csak ajánlani tudom a büki Anna Panziót!
És köszönöm Mirának a jó beszélgetést; örülök, hogy alkalmunk nyílt erre is; és persze köszönöm neki is a segítséget! :-)
Nagyon szép hétvége volt. Sok kedves emberrel ismerkedtem meg, rengeteg segítséget kaptam az ismerős és ismeretlen táncosoktól, amit ezúton is nagyon köszönök! :-)
Gyönyörű volt a táj, a környezet, de a legjobb az a sok pozitív energia volt, ami a résztvevő táncosokból áradt.
Köszönöm Shamilának a meghívást! Örülök, hogy résztvevője lehettem ennek a szép kezdeményezésnek.
A felkészülést (lelkileg és fizikailag is) már jóval előbb megkezdtem.
Lelkileg tuningoltam magam a tömegre; arra, hogy most nem lehet majd elbújni és magányosan, csöndesen olvasgatni... :-)
Nagyon vágytam arra is, hogy a még eladó fátylak megtalálják a gazdájukat, aki a legmegfelelőbb a számukra, és akik számára ők is a legmegfelelőbbnek bizonyulnak.
A fizikai szintű felkészülésről: szervezőink, Nadah és Shaba a sátorhelyet is igénylőknek felajánlották, hogy biztosítanak ingyen sátrakat, 140 cm magas bejárattal.
Ebbe már akkor belegondoltam, hogy mennyire lesz nyerő az érdeklődőket egy 140 cm-es bejáratú sátorba invitálni, így biztos voltam benne, hogy nem élek ezzel a lehetőséggel. Inkább körülnéztem a piacon, hogy mennyiért kaphatóak pavilonok, és beruháztam egy nagyon olcsóba, gondolván, hogy ez később is jól jöhet. Nem volt egy nagy durranás, de megérte. A Metro-ban vettem, ha valakit érdekel, mert ott volt a legjobb az ár (legalább feltérképeztem, hogy pavilont venni elég széles árskálán lehet: 4000 - 90 000 Ft között találtam egyszerűbbeket...)
Maga az Expo a budakalászi Sportcsarnokban került megrendezésre.
Hihetetlenül boldog és felszabadult voltam attól a tudattól, hogy ez a rendezvény most nem az én vállamat nyomja; hogy végre nem én vagyok a szervező, és nem nekem kell majd megoldanom mindenki gondját-baját, problémáját, kérdéseit... Már rég vágytam erre. :-)
Így aztán itt most én voltam a "vendég", aki problémázhat, aki a kérdéseivel megkeresheti a Szervezőt... :-) (Meg is tettem...) :-)))
Minden elismerésem Nadah-nak és Shaba-nak! Nagyjából alvás nélkül csinálták végig a pár napot (ahogy az már ilyenkor lenni szokott), végtelen türelemmel állták a sarat, mászkáltak sátorról sátorra, segítettek, ahol kellett, válaszoltak, számláztak, interjút adtak a tévéseknek, közben "mellesleg" felléptek és intéztek mindent, ami a szervezéssel együtt jár. És külön kiemelném a körülöttük segédkező kis csapat fegyelmezettségét és kedvességét, segítőkészségét és türelmét... Voltak köztük családtagok, tanítványok, akik a szervezési feladatok mellett még szintén felléptek, tolmácsoltak, árusítottak, kérdésekre válaszoltak, és mindeközben még szépek is voltak. :-) Pedig ők sem sokat aludtak...
Május 7-én, pénteken este lehetett bepakolni.
Balázzsal és Sütő Marcsival mentünk. Ultra rövid idő alatt felállítottuk a sátrat. (Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy férfi is volt velünk. Láttam, hogy hogy álltak fel azok a sátrak, amikkel női csapatok próbálkoztak...) :-)
A már meglévő dolgokkal díszítettünk, azokból a kellékekből válogatva, miket a gálaműsorok színpadi díszleteként szoktunk használni: rengeteg virág, takarók, bordó-zöld-narancs párnák, és persze a sok fátyol. Olyan igazi "termékenység istennős", vénuszi sátor lett. Nekem nagyon tetszett, jól tükrözte az iskola spirituális és nagyon nőies vonulatát. Egyszerűségében és kifinomult szépségében kitűnt a többiek közül. Ez is volt a terv, mert tudtam, hogy ez alkalommal is az az egyik fő cél, hogy ne álljunk be a sorba, és ne legyünk olyanok, mint a többi sátor az arab párnákkal, vízipipákkal, szőnyegekkel, tipikus keleti kellékekkel....
A sátrunk szemből (Fotó: Sütő Marcsi)
A sátor hátsó részében csináltunk egy kis hangulatos, szépen dekorált, de jól eldugott masszázs helységet, térelválasztóként a fátylakat használva. Ide félrevonulhattak azok, akik a Marcsi kínálta kedvezményes masszázst szerették volna kipróbálni.
Készültünk mindenféle akcióval, amit a legnagyobb örömömre ki is használtak a lányok!
Volt kvízjáték is, amiben egyetlen kérdésre kellett helyesen válaszolni: hány éves volt tavaly a Stúdió. Aki még nem ismert minket, az a sátorban találhatott hozzá puskát... :-)
Voltak kevésbé bátor érdeklődők, akik a kvízjáték szó hallatán azonnal menekülőre fogták a dolgot, és így meg sem várták a kérdést. Ez nagyon tanulságos volt nekem.
De a többség bátran belevágott és mindenki kitalálta a helyes választ. Ők fejenként egy-egy 1500 Ft-os vásárlási utalvánnyal lettek gazdagabbak. Én pedig az élményekkel, benyomásokkal és tapasztalatokkal. :-)
Vittem a bölcsességdobozt is, amiből viszont mindenki örömmel húzott. Kivéve azt az urat, aki rákérdezett, hogy ebben csak jó dolgok vannak-e, vagy rosszak is. Mire megjegyeztem, hogy vajon létezik-e egyáltalán olyan, hogy "rossz" és "jó"... :-)
Amúgy pedig mindenki örült a kihúzott idézeteknek, meg is tartották, és majdnem mindenki megemlítette, hogy "talált, süllyedt". :-)
A pici hastáncos lánykákat biztattam, hogy a szüleiknek is ők húzzanak bölcsességet, gondolván, hogy ők még közelebb állnak az igazi bölcsességhez, főleg, akik még olvasni sem tudnak. :-) Ennek is sikere volt a vendégek körében.
Az angol nyelvű bölcsességdobozt is vittem, és jól is jött a cseh és lengyel vendégeknél.
Marcsi hozott cukorkát, pereckét, amit kis kosárkában kínáltunk, és ennek is sikere volt, főleg a gyerekeknél. :-) Volt, aki megkérdezte, vehet-e még, majd elkezdte raktározni a cukorkát. Kár, hogy a hastáncos ruháknak nincs zsebe... :-)))
Egyébként rengeteg kisbaba is volt, aki hastáncos anyukája hátán látogatott ki az Expo-ra, és én jól "kiéltem" magam rajtuk. És rengeteg mini kutya; ők is édesek voltak és feldobták a hangulatot.
Emivel már jó előre vettünk néhány szép, csillogó ékszert, ami szintén szépen dekorálta a sátrat. Arra gondoltam, hogy a fátylakat talán kevesebben jönnek oda megnézni, de a csillogó-villogó kis csecsebecsék odavonzzák majd a közönséget, utána pedig beszélgethetünk akár a fátylakról is. Hát, ez be is igazolódott...
Köszönöm szépen Eminek az ötletet, a segítséget, és a kedvességét, amivel a betérő vendégeket fogadta. Ő igazi, vérbeli kereskedő, aki tudja, hogy hogy kell az érdeklődő vásárlókkal bánni, hogy lehet nekik segíteni, tanácsot adni, és persze az árut eladni.
A tömegtől való félelmem nem igazolódott be. Inkább kiélveztem, hogy mennyi ember érdeklődik a hastánc iránt, a lehetőségek iránt, a szépség és nőiség minden megjelenési formája iránt. Rengeteg lehetőség adódott a "szocializálódásra", úgy, mint az egy héttel azelőtti törzsi versenyen is.
Meglátogattak a jelenlegi tanítványok, és számos régi tanítvány, akár a hastáncoktató képzésről, akár 8-10 évvel ezelőttről... Felbukkant egy csomó rég nem látott ismerős, akik még Doki születése előtt jártak hozzám...
Ezeken a képeken pl. Líviával és tanítványaival vagyunk, akik Pécsről jöttek fel az Expo-ra nézelődni. (Lívia tavaly végzett nálam a Hastáncintézetben.) Meg persze a Tűztenger Habjai fátyollal. :-) (Köszönöm Livinek a fotókat!) (És itt szeretném még felhívni a figyelmet a mellettem álló lány lábára, aki még tornacipőben sem felejtkezik el a szép hastáncos lábtartásról... Ez nagyon tetszik nekem.) :-)
Hát, folyt köv. továbbra is, mert még rengeteg mindenről tervezek írni (pl. a fellépésekről a két színpadon, a hastáncoktató szakos hallgatókról, a vendégekről, a fátylakról, a Dobd fel a dobszólódat showelemekkel! c. workshopomról és mindenféle másról, ami ezen a hétvégén történt.) Csak éppen most sürgősen készülnöm kell a szlovákiai versenyre, amire holnap reggel indulunk...
Addig is, itt található még rengeteg szép kép az Expo-ról:
http://picasaweb.google.com/TothPetiX/OrientalExpoBudakalasz#
*******
Közben már éjjel van, de mivel nem tudom, mikor tudok legközelebb írni, inkább most folytatom egy kicsit.
Fellépések
Két színpadon szinte folyamatosan ment a műsor. Bárki felléphetett, a lelkes amatőröktől kezdve a workshop adó oktatókon keresztül a külföldi vendégművészekig.
Na, itt tényleg bazár hangulat lett ettől. Egész nap szólt a zene két irányból, plusz a sátrakban a helyi dobosok...
A hastáncoktató szakos végzős hallgatók is felléptek azzal a közös táncukkal, amivel az év végi záróműsorra készülnek. Gyönyörűek voltak, mint mindig... Csak a táncukat nem láthattam. Ugyanis amint elindultak fellépni, elözönlötték a sátrunkat az érdeklődők, akik kérdeztek és kérdeztek és kérdeztek... Ez persze jó volt. :-) Csak az nem, hogy ez a nagy érdeklődési roham másodpercre pontosan addig tartott, amíg a hallgatók táncoltak. Így aztán semmit nem láttam belőlük. Viszont kárpótlásként gyönyörű képeket kaptam róluk, amiket be is illesztek:
Emi a dekoratív háttetkójával, a szép új ruhájában
Orsi, a ragyogó szépség
Ági elöl, mögötte Tamara és Eszti
A második nap végén, amikor már szinte csak a kiállítók lézengtek a csarnokban, egy kis szünethez jutottam, és akkor tudtam csak leülni és megnézni néhány műsorszámot.
Szerencsém volt, mert pont Merciék, majd Shabáék műsorába kukkanthattam bele, és mindegyik táncuk lenyűgöző volt.
Workshopok
Mindkét napon folyamatosan mentek, rengeteg oktatóval, változatos témákkal, amiből mindenki kedvére mazsolázgathatott.
Volt olyan ismerősöm, aki a két nap alatt 10 workshopon vett részt. Majd csak egy kicsit csodálkozott, hogy olyan furcsán agymosottnak érzi magát... :-))))
Az én workshopom címe az volt, hogy "Dobd fel a dobszólódat showelemekkel!"
Rengetegen voltak, és ezúton is köszönöm minden lánynak, aki már ismert engem és azért jött el, és azoknak is, akikkel még nem találkoztam ezelőtt, és mégis bizalmat szavaztak nekem! Ez nagyon jólesett. :-)
Óriási volt a hangulat; persze, biztos voltam benne, hogy az lesz, legalábbis az enyém, mert imádom ezt a témát. Rengeteget beszéltem is róla (bocsi! :-)), de igazán a tánc közben forrósodott fel a hangulat. Egy pörgős, vidám dobszólót találtam ki erre a napra, és a lányok lelkesen mutogattak, csapdostak és pofozgatták egymást a megfelelő részeknél. :-)))
Amíg készültem erre a workshopra, rengetegszer eszembe jutott a Gáborral közös Haláli jó dobszóló című régi számunk, amit sokan nem tudtak igazán értékelni, mondván, hogy miért rugdossuk, gyilkoljuk egymást... De legalább megjegyezték, mi meg jól szórakoztunk közben. :-)
Fátyol
Hát, ahogy írtam, nagyon vágytam arra, hogy a fátyol és gazdája egymásra találjon. Ezen a hétvégén is történt egy számomra megrendítő és lelkesítő találkozás.
Odajött egy "rózsaszínű", törékeny, kecses és bájos tündérlány, akiből sugárzott a finomság, és a Tavaszünnep fátyollal egymásba szerettek. Nem csoda, hiszen pont úgy nézett ki, ahogy a fátyol, és pont ugyanolyan volt az energiája is. :-)
Ilyen:
A lány többször visszajött és végül megalkudtunk. Nem volt nehéz, mert annyira szerettem volna én is, hogy az övé legyen. Tudtam, hogy nála lesz a világon a legjobb helyen, és nagyon boldoggá tett a lány boldogsága.
Kedves Tündérlány, használd egészséggel, szép táncokat! Csodálatosak lesztek együtt! :-)
********
Köszönöm az Orient Expo-s fotókat Tóth Péternek, a fátyol fotókat pedig Kozár Editnek!
Szeretnék egy hosszabb szubjektív beszámolót is írni a rendezvényről, csak éppen nem tudom, mikor lesz rá időm.
Így addig is belinkelem ide a Vaskarikán megjelent cikket, amit ezúton is köszönök Péternek! És persze a gyönyörű fotót is!!!
A pocaktáncos fényképgyűjteményem legújabb darabja:
Hát nem gyönyörű?! A mai hírlevelével érkezett.
Szeretem a Jerry Bezdikian fotókat. Mindenkiben megtalálja a szépet, mindenkiről tud valami fantasztikusat alkotni. Jólesik a léleknek nézegetni a képeit.
Minden művésznek csak ajánlani tudom az oldalát:
Tegnap volt a III. Törzsi Hastáncverseny Joós Judit és a Jamina Ghawaze szervezésében.
Én most mint szponzor vettem részt rajta, és legnagyobb örömömre a lány, aki a személyre szabott selyemfátyolfestést nyerte tőlem, nagyon boldog volt. :-)
A boldog nyertes (Köszönöm a fotókat az O2Médiának!)
Jó kis verseny volt, és sajnáltam, hogy szinte alig láttam belőle valamit. Viszont nagyrészt kint voltam az előtérben a többi szponzorral, és végre mindenkivel volt időm beszélgetni! :-) (Amire ugye zsűrizés közben nincsen alkalom...) Így aztán "szocializálódtam" végre. :-) Találkoztam rengeteg régi ismerőssel, hastáncosokkal, akikkel így szintén volt időm beszélgetni, felemlegetni a régi szép emlékeket, meg az újabb táncosokkal ismerkedni.
Jó sokan érdeklődtek a fátylak iránt is, és én örömmel mutogattam meg az összeset, a régieket és az újabbakat is. Főleg, mivel az elmúlt héten valahogy 5 új fátylat sikerült összehoznom... :-)
Itt éppen Sefirah-val beszélgetünk a fátylakról
Eszti és Szandra a haladó duó-trió kategóriában I. helyezést értek el, saját koreográfiájukkal, amivel az előző versenyen is nyertek. Rettentően büszke vagyok rájuk! A maximális 10 pontot egy kivétellel mindegyik zsűritagtól megkapták. Persze, ez egyértelmű is volt, hogy ők a legjobbak. Szerintem övék volt a legérdekesebb koreográfia, a legkidolgozottabb tánc, a legnagyobb összhang a táncosok között, a legszebb ruha, és a legszínvonalasabb produkció. Jó, hogy ezt mások is elismerik.
Így újabb motivációt gyűjtöttek a további versenyekhez Szlovákiában és Kecskeméten. :-)))
Íme, néhány kép a szép táncukról:
Ők a Shiraz Perzsa Étterem vacsorameghívását nyerték, és különdíjként még megnyerték Sütő Marcsi masszázs utalványát is, és az Oriental Dance Academy egyik augusztusi nemzetközi gálájára egy meghívást ezzel a tánccal. Emellett persze bezsebeltek egy csomó dícséretet is a zsűritagoktól és a nézőktől is. :-)
A Stúdióból indult ismét Tóth Réka, akinek most aztán nehéz dolga volt a sok-sok felnőtt között. Nagyon szépen táncolta Haalima koreográfiáját, bájos és sugárzó volt, és szokása szerint gyönyörű technikával táncolt. Réka végül a Nádszál Kft különdíját is elnyerte!
A másik üde színfolt volt Végh Adri és Tóth Réka duója, egy raqs sharqi - törzsi fúziós dobszóló. Igazán izgalmasra sikerült: Adri végtelenül könnyed és bájos volt, ahogy egy raqs sharqi táncoshoz illik, Réka pedig hitelesen hozta a vagány, flegma csajszi figuráját. Ez szintén Haalima koreográfiája volt, amivel sikerült is harmadik helyezést elérniük a Kezdő duó-trió kategóriában. Ez nagyon szép eredmény, főleg így, hogy Adrinak ez volt élete második versenye, és a szép, kecses raqs sharqi táncával teljesen kilógott a sorból. :-)
Nagyon jó kis hangulatos verseny volt. Büszke voltam a Mahasti Hastáncstúdió táncosaira, és arra a rengeteg szép táncosra és zsűritagra, akik nálam is tanultak, akiknek a tudásához én is hozzájárulhattam.
Lehet, hogy legközelebb is csak szponzorként kéne mennem versenyre?....
