Orient Expo 02. - teljesen szubjektív beszámoló eleje

A felkészülést (lelkileg és fizikailag is) már jóval előbb megkezdtem.

Lelkileg tuningoltam magam a tömegre; arra, hogy most nem lehet majd elbújni és magányosan, csöndesen olvasgatni... :-)

Nagyon vágytam arra is, hogy a még eladó fátylak megtalálják a gazdájukat, aki a legmegfelelőbb a számukra, és akik számára ők is a legmegfelelőbbnek bizonyulnak.

A fizikai szintű felkészülésről: szervezőink, Nadah és Shaba a sátorhelyet is igénylőknek felajánlották, hogy biztosítanak ingyen sátrakat, 140 cm magas bejárattal. 

Ebbe már akkor belegondoltam, hogy mennyire lesz nyerő az érdeklődőket egy 140 cm-es bejáratú sátorba invitálni, így biztos voltam benne, hogy nem élek ezzel a lehetőséggel. Inkább körülnéztem a piacon, hogy mennyiért kaphatóak pavilonok, és beruháztam egy nagyon olcsóba, gondolván, hogy ez később is jól jöhet. Nem volt egy nagy durranás, de megérte. A Metro-ban vettem, ha valakit érdekel, mert ott volt a legjobb az ár (legalább feltérképeztem, hogy pavilont venni elég széles árskálán lehet: 4000 - 90 000 Ft között találtam egyszerűbbeket...)

Maga az Expo a budakalászi Sportcsarnokban került megrendezésre.

Hihetetlenül boldog és felszabadult voltam attól a tudattól, hogy ez a rendezvény most nem az én vállamat nyomja; hogy végre nem én vagyok a szervező, és nem nekem kell majd megoldanom mindenki gondját-baját, problémáját, kérdéseit... Már rég vágytam erre. :-)

Így aztán itt most én voltam a "vendég", aki problémázhat, aki a kérdéseivel megkeresheti a Szervezőt... :-) (Meg is tettem...) :-)))

Minden elismerésem Nadah-nak és Shaba-nak! Nagyjából alvás nélkül csinálták végig a pár napot (ahogy az már ilyenkor lenni szokott), végtelen türelemmel állták a sarat, mászkáltak sátorról sátorra, segítettek, ahol kellett, válaszoltak, számláztak, interjút adtak a tévéseknek, közben "mellesleg" felléptek és intéztek mindent, ami a szervezéssel együtt jár. És külön kiemelném a körülöttük segédkező kis csapat fegyelmezettségét és kedvességét, segítőkészségét és türelmét... Voltak köztük családtagok, tanítványok, akik a szervezési feladatok mellett még szintén felléptek, tolmácsoltak, árusítottak, kérdésekre válaszoltak, és mindeközben még szépek is voltak. :-) Pedig ők sem sokat aludtak...

Május 7-én, pénteken este lehetett bepakolni.

Balázzsal és Sütő Marcsival mentünk. Ultra rövid idő alatt felállítottuk a sátrat. (Szerencsésnek mondhatom magam, hogy egy férfi is volt velünk. Láttam, hogy hogy álltak fel azok a sátrak, amikkel női csapatok próbálkoztak...) :-)

A már meglévő dolgokkal díszítettünk, azokból a kellékekből válogatva, miket a gálaműsorok színpadi díszleteként szoktunk használni: rengeteg virág, takarók, bordó-zöld-narancs párnák, és persze a sok fátyol. Olyan igazi "termékenység istennős", vénuszi sátor lett. Nekem nagyon tetszett, jól tükrözte az iskola spirituális és nagyon nőies vonulatát. Egyszerűségében és kifinomult szépségében kitűnt a többiek közül. Ez is volt a terv, mert tudtam, hogy ez alkalommal is az az egyik fő cél, hogy ne álljunk be a sorba, és ne legyünk olyanok, mint a többi sátor az arab párnákkal, vízipipákkal, szőnyegekkel, tipikus keleti kellékekkel....

A sátrunk szemből (Fotó: Sütő Marcsi)

A sátor hátsó részében csináltunk egy kis hangulatos, szépen dekorált, de jól eldugott masszázs helységet, térelválasztóként a fátylakat használva. Ide félrevonulhattak azok, akik a Marcsi kínálta kedvezményes masszázst szerették volna kipróbálni.

Készültünk mindenféle akcióval, amit a legnagyobb örömömre ki is használtak a lányok!

Volt kvízjáték is, amiben egyetlen kérdésre kellett helyesen válaszolni: hány éves volt tavaly a Stúdió. Aki még nem ismert minket, az a sátorban találhatott hozzá puskát... :-)

Voltak kevésbé bátor érdeklődők, akik a kvízjáték szó hallatán azonnal menekülőre fogták a dolgot, és így meg sem várták a kérdést. Ez nagyon tanulságos volt nekem.

De a többség bátran belevágott és mindenki kitalálta a helyes választ. Ők fejenként egy-egy 1500 Ft-os vásárlási utalvánnyal lettek gazdagabbak. Én pedig az élményekkel, benyomásokkal és tapasztalatokkal. :-)

Vittem a bölcsességdobozt is, amiből viszont mindenki örömmel húzott. Kivéve azt az urat, aki rákérdezett, hogy ebben csak jó dolgok vannak-e, vagy rosszak is. Mire megjegyeztem, hogy vajon létezik-e egyáltalán olyan, hogy "rossz" és "jó"... :-)

Amúgy pedig mindenki örült a kihúzott idézeteknek, meg is tartották, és majdnem mindenki megemlítette, hogy "talált, süllyedt". :-)

A pici hastáncos lánykákat biztattam, hogy a szüleiknek is ők húzzanak bölcsességet, gondolván, hogy ők még közelebb állnak az igazi bölcsességhez, főleg, akik még olvasni sem tudnak. :-) Ennek is sikere volt a vendégek körében.

Az angol nyelvű bölcsességdobozt is vittem, és jól is jött a cseh és lengyel vendégeknél.

Marcsi hozott cukorkát, pereckét, amit kis kosárkában kínáltunk, és ennek is sikere volt, főleg a gyerekeknél. :-) Volt, aki megkérdezte, vehet-e még, majd elkezdte raktározni a cukorkát. Kár, hogy a hastáncos ruháknak nincs zsebe... :-)))

Egyébként rengeteg kisbaba is volt, aki hastáncos anyukája hátán látogatott ki az Expo-ra, és én jól "kiéltem" magam rajtuk. És rengeteg mini kutya; ők is édesek voltak és feldobták a hangulatot.

Emivel már jó előre vettünk néhány szép, csillogó ékszert, ami szintén szépen dekorálta a sátrat. Arra gondoltam, hogy a fátylakat talán kevesebben jönnek oda megnézni, de a csillogó-villogó kis csecsebecsék odavonzzák majd a közönséget, utána pedig beszélgethetünk akár a fátylakról is. Hát, ez be is igazolódott...

Köszönöm szépen Eminek az ötletet, a segítséget, és a kedvességét, amivel a betérő vendégeket fogadta. Ő igazi, vérbeli kereskedő, aki tudja, hogy hogy kell az érdeklődő vásárlókkal bánni, hogy lehet nekik segíteni, tanácsot adni, és persze az árut eladni.

A tömegtől való félelmem nem igazolódott be. Inkább kiélveztem, hogy mennyi ember érdeklődik a hastánc iránt, a lehetőségek iránt, a szépség és nőiség minden megjelenési formája iránt. Rengeteg lehetőség adódott a "szocializálódásra", úgy, mint az egy héttel azelőtti törzsi versenyen is.

Meglátogattak a jelenlegi tanítványok, és számos régi tanítvány, akár a hastáncoktató képzésről, akár 8-10 évvel ezelőttről... Felbukkant egy csomó rég nem látott ismerős, akik még Doki születése előtt jártak hozzám...

Ezeken a képeken pl. Líviával és tanítványaival vagyunk, akik Pécsről jöttek fel az Expo-ra nézelődni. (Lívia tavaly végzett nálam a Hastáncintézetben.) Meg persze a Tűztenger Habjai fátyollal. :-) (Köszönöm Livinek a fotókat!) (És itt szeretném még felhívni a figyelmet a mellettem álló lány lábára, aki még tornacipőben sem felejtkezik el a szép hastáncos lábtartásról... Ez nagyon tetszik nekem.) :-)

Hát, folyt köv. továbbra is, mert még rengeteg mindenről tervezek írni (pl. a fellépésekről  a két színpadon, a hastáncoktató szakos hallgatókról, a vendégekről, a fátylakról, a Dobd fel a dobszólódat showelemekkel! c. workshopomról és mindenféle másról, ami ezen a hétvégén történt.) Csak éppen most sürgősen készülnöm kell a szlovákiai versenyre, amire holnap reggel indulunk...

Addig is, itt található még rengeteg szép kép az Expo-ról:
http://picasaweb.google.com/TothPetiX/OrientalExpoBudakalasz#

*******

Közben már éjjel van, de mivel nem tudom, mikor tudok legközelebb írni, inkább most folytatom egy kicsit.

Fellépések
Két színpadon szinte folyamatosan ment a műsor. Bárki felléphetett, a lelkes amatőröktől kezdve a workshop adó oktatókon keresztül a külföldi vendégművészekig.
Na, itt tényleg bazár hangulat lett ettől. Egész nap szólt a zene két irányból, plusz a sátrakban a helyi dobosok...
A hastáncoktató szakos végzős hallgatók is felléptek azzal a közös táncukkal, amivel az év végi záróműsorra készülnek. Gyönyörűek voltak, mint mindig... Csak a táncukat nem láthattam. Ugyanis amint elindultak fellépni, elözönlötték a sátrunkat az érdeklődők, akik kérdeztek és kérdeztek és kérdeztek... Ez persze jó volt. :-) Csak az nem, hogy ez a nagy érdeklődési roham másodpercre pontosan addig tartott, amíg a hallgatók táncoltak. Így aztán semmit nem láttam belőlük. Viszont kárpótlásként gyönyörű képeket kaptam róluk, amiket be is illesztek:

Emi a dekoratív háttetkójával, a szép új ruhájában

Orsi, a ragyogó szépség

Ági elöl, mögötte Tamara és Eszti

A második nap végén, amikor már szinte csak a kiállítók lézengtek a csarnokban, egy kis szünethez jutottam, és akkor tudtam csak leülni és megnézni néhány műsorszámot.
Szerencsém volt, mert pont Merciék, majd Shabáék műsorába kukkanthattam bele, és mindegyik táncuk lenyűgöző volt.

Workshopok
Mindkét napon folyamatosan mentek, rengeteg oktatóval, változatos témákkal, amiből mindenki kedvére mazsolázgathatott.
Volt olyan ismerősöm, aki a két nap alatt 10 workshopon vett részt. Majd csak egy kicsit csodálkozott, hogy olyan furcsán agymosottnak érzi magát... :-))))
Az én workshopom címe az volt, hogy "Dobd fel a dobszólódat showelemekkel!"
Rengetegen voltak, és ezúton is köszönöm minden lánynak, aki már ismert engem és azért jött el, és azoknak is, akikkel még nem találkoztam ezelőtt, és mégis bizalmat szavaztak nekem! Ez nagyon jólesett. :-)
Óriási volt a hangulat; persze, biztos voltam benne, hogy az lesz, legalábbis az enyém, mert imádom ezt a témát. Rengeteget beszéltem is róla (bocsi! :-)), de igazán a tánc közben forrósodott fel a hangulat. Egy pörgős, vidám dobszólót találtam ki erre a napra, és a lányok lelkesen mutogattak, csapdostak és pofozgatták egymást a megfelelő részeknél. :-)))
Amíg készültem erre a workshopra, rengetegszer eszembe jutott a Gáborral közös Haláli jó dobszóló című régi számunk, amit sokan nem tudtak igazán értékelni, mondván, hogy miért rugdossuk, gyilkoljuk egymást... De legalább megjegyezték, mi meg jól szórakoztunk közben. :-)

Fátyol
Hát, ahogy írtam, nagyon vágytam arra, hogy a fátyol és gazdája egymásra találjon. Ezen a hétvégén is történt egy számomra megrendítő és lelkesítő találkozás.
Odajött egy "rózsaszínű", törékeny, kecses és bájos tündérlány, akiből sugárzott a finomság, és a Tavaszünnep fátyollal egymásba szerettek. Nem csoda, hiszen pont úgy nézett ki, ahogy a fátyol, és pont ugyanolyan volt az energiája is. :-)
Ilyen:

A lány többször visszajött és végül megalkudtunk. Nem volt nehéz, mert annyira szerettem volna én is, hogy az övé legyen. Tudtam, hogy nála lesz a világon a legjobb helyen, és nagyon boldoggá tett a lány boldogsága.
Kedves Tündérlány, használd egészséggel, szép táncokat! Csodálatosak lesztek együtt! :-)

********

Köszönöm az Orient Expo-s fotókat Tóth Péternek, a fátyol fotókat pedig Kozár Editnek!