I. Liptov Orient Festival

Két hete voltam az első szlovákiai hastáncverseny nemzetközi zsűrijében az egyetlen magyar tag, és a tanítványaim a különböző kategóriákban 1., 2., 3. és 4. helyezést értek el! :-)

A verseny plakátja

Hát csúcs volt az egész élmény, de az elején kezdem.

Kb. 13 éve voltam itt először Lipovsky Ján-ban, egy faluval odébb, egy nagy szlavisztikai nyelvészkonferencián. Azóta vágytam ide vissza! Nagyon. Nagyon-nagyon.

Ez a hely az Alacsony és a Magas Tátra találkozásánál van…

Akkor is lenyűgözött a táj, az atmoszféra, a fenyőerdők, az energiák, a mókusok, a jégbarlang, a sajtok, és minden. Nagyon jó volt itt. Tudtam, hogy egyszer visszatérek, de nem gondoltam volna, hogy így…

Az Élet messze felülmúlta a várakozásaimat, a vágyaimat…

Nem csak hogy visszatérhettem erre a csodálatos helyre a hastánc révén, de a meghívás mellett minden költségemet fizették (meg a "férjemét" is) :-))) és még fizetést is adtak mellé... Ez mindkettőnk számára olyan volt, mint egy fizetett nászút. :-)))

Most pedig már azt tervezgetem, hogy esetleg egy hastánctábort szervezek ide, hogy megint jöhessek. :-)

 ***

Pénteken indultunk Balázzsal, közben apróbb-nagyobb kitérőkkel… :-) Még Diósjenőre is beugrottunk megnézni egy lehetséges jövendőbeli táborhelyet, és az is nagyon szép volt.

Balázs a nedves úton, esőben, hegyek között kacskaringózó utakon vezetett, miközben én folyamatosan sikoltoztam mellette, hogy „Jaj, de szép! Úristen, de szép! Ezt nézd, de szép!” … Hát, neki is egy élmény volt, az biztos. :-)

 Kristálytiszta, sodró áramú hegyi patakok, a hegyek között úszkáló, folyamatosan változó felhők, a méregzöld fenyőerdők, a kihalt sípályák, mezők, meg minden, ami szembejött... lenyűgöző volt.

Hát még amikor az utunk vége felé megnyílt előttünk a Liptovská Mara, majd megérkeztünk Liptovsky Mikulásba.

Gyönyörű volt a szálláshely, a kis üdülőfalu, és az apartmanunk is.

http://www.tatralandia.sk/hvt/ubytovanie-jasna-apartman-tatralandia-liptov-penzion-lyzovanie-hotel-tatry.php?menu=gbin
Itt laktunk, de azt a természeti szépséget, amit a Magas és az Alacsony Tátra találkozása jelent a számomra, nem lehet szavakkal leírni... Majd teszek fel fotókat, ha eljutok odáig...

Este még sétáltunk egy nagyot a CSÖNDben.

Másnap reggel elmentem a Sema Yildiz féle török cigánytánc workshopra. Hát, az sem volt semmi. Úgy látszik, az arabok és a törökök is hasonló pedagógiai módszereket követnek… Ezek pedig igen különböznek az általunk alkalmazott pedagógiai módszerektől. :-)

Na de mindegy. Aki addig nem tudta a résztvevők közül, hogy mi az a 9/8-os karshilama ritmus, annak ott sem sikerült megtudnia. :-) Majd megtanulja később.

Azért hasznos volt, és remélem, pár dolgot be tudok majd építeni a látottakból a Rompi rompi-ba vagy a következő romás koreográfiába.

A workshop után rohanás sminkelni, ebédelni, majd zsűrizni.

A zsűritagok (balról jobbra) : én, a cseh zsűritag, az arab zsűritagok (Osama és Aladin), Najla, Sema Yildiz; mögöttünk pedig a versenyzők közül néhányan. 

A verseny maga nagyon színvonalas volt, nagyon tetszett az egész szervezés, a lányok táncai… (Ennek kapcsán alul található a levelem, amit utána írtam Gabinak, az egyik szervezőnek.)

Persze, a tanítványok táncánál megint halálra izgultam magam, ahogy szoktam. Majdnem lefordultam a székről, amikor a Holdfény Lányai táncoltak.

Az eredmények:

A Holdfény Lányai (Szandra, Gyöngyi és Eszti) a botos tánccal 2. helyezést értek el a folklór kategóriában

Csendesi Cecília 3. helyezett lett az amatőr klasszikus kategóriában

Veres Rita 1. helyezett lett a profi fúziós kategóriában, profi klasszikusban pedig 4. helyezést ért el.

Ezek csodálatos eredmények, különös tekintettel arra, hogy egy nagyon nívós, külföldi és nemzetközi versenyről volt szó, és igen erős volt a mezőny minden kategóriában!

Gratulálok a lányoknak ezúton is! Nagyon büszke vagyok rájuk!

A verseny itt is hosszú volt, és nagyon fárasztó.

Utána pedig következett egyből a Gála, amin a különböző kategóriák nyertesei léptek fel, illetve Sema Yildiz, a török zsűritag, én, mint magyar zsűritag és Najla, aki szlovák-arab-magyar. :-))

A Gála is nagyon hangulatos, színvonalas, és ugyanolyan pörgős volt, mint az egész verseny.

Najla és én a gálaműsorban

A Gála után következett a galabeya parti. Itt az arab zsűritagok zenéltek, énekeltek, majd Balázs is beállt darbukázni, illetve egy másik szlovák fiú dohollázott.

Hú, de jó volt végre egy jót transzolni! Nem is gondoltam volna, hogy ennyire hiányzik.

Annyira jót táncoltam! Najlával, Balázzsal, a jó fej zenészekkel, a kedves szlovákiai táncos lányokkal… fergeteges este kerekedett!

Aztán éjjel fél kettőkor, leizzadva, hastáncruhában, esőben, tátrai hőmérsékletben vissza a szállásra… A megfázásomban valószínűleg ez volt az egyik kiváltó ok…

Vasárnap hosszas, érzékeny búcsú…

Mindenkivel jót beszélgettem még.

Egyébként voltak fenntartásaim annak kapcsán, hogy magyarként megyek Szlovákiába, és ugyebár „a nemzetközi helyzet fokozódik”… és én még mindig csak egy pár szót tudok szlovákul, és mit fognak szólni, hogy magyar vagyok… De nem igazolódtak be a félelmeim.

Mindenki nagyon kedves és rendes volt.

Aki szlovákul szólt hozzám, és értettem, amit mond, annak lengyelül válaszoltam. Vagy angolul. Esetleg megkérdeztem, beszél-e oroszul (bár nem tudtam, hogy ezt itt tényleg kérdezgetnem kell-e… ) :-)

Aztán volt, aki tudta, hogy magyar vagyok, és magyarul beszélt hozzám, amennyire ment neki. Ezt nagyon nagyra értékeltem.

Aztán olyan is volt, aki hallván az angol-lengyel-orosz-szlovák fogalmazásomat és az akcentusomat, magyarul válaszolt vissza. :-)

Aztán Balázzsal ellátogattunk a Déménfalvi Jégbarlangba. Szerencsénk volt (ebben is)..., mert azon a hétvégén nyitott.

40 percet vártunk a jégbarlang előtt a bejutásra szakadó esőben, jeges szélben, majd következett egy 50 perces túra a jégbarlangban... Nem gondoltam, hogy ennyire hideg lesz, bár tudtam, hogy a Tátrába megyek... :-(

A másik kellemetlen élmény a magyarokkal való találkozás volt. A kb. 50 fős túracsoportból rajtunk kívül volt egy kb. hatfős magyar társaság, akik hozták a magyarokra jellemző viselkedési módot: már a bejutás előtt folyamatosan üvöltöztek, rikácsoltak, amit odabent is folytattak. Így semmit nem lehetett hallani a túravezető előadásából. Menet közben a tiltások ellenére folyamatosan fotóztak, fogdosták a cseppköveket, renitenskedtek…

Szégyelltem, hogy magyar vagyok.

Igyekeztünk leszakadni tőlük, nehogy azt higgyék a többi, kulturáltan viselkedő szlovák és lengyel turisták, hogy velük vagyunk…

Vettünk sok szép jégbarlangos szuvenírt a családnak, meg csiszolt féldrágaköveket, jégbarlangos bögrét … (Mindenhonnan bögrét viszek haza; még a régi lengyelországi konferenciákról származó bögréim is megvannak.)

Jaj, de szép volt minden!

Aztán egy helyi, hegyi étteremben ebédeltünk helyi specialitásokat. A pincért itt is megkérdeztem, beszél-e magyarul, angolul, lengyelül, oroszul, ukránul… Nem. Csak németül és szlovákul. :-) Nem baj, azért megértettük egymást, és a lengyelemet következetesen kijavította szlovákra. (Nekem ezek jelentik az élményeket, szóval, bocsi, ha uncsi vagyok már ezekkel a nyelvekkel…) :-)

Hazafelé áradó patakok, eső, jégeső, havazás…

És az irtózatos depresszió a határátlépéstől kezdve… De ezt hagyjuk is. Biztosan megyek még. :-) És megnézem végre a többi barlangot is. :-)

***

Végezetül a levelem, amit a szervezőnek, Gabinak írtam.

Honlapjuk: www.liptc.szm.sk

„Szeretném még egyszer megköszönni a meghívást a verseny zsűrijébe.

Nagyon szép emlékekkel távoztunk.

Egy igazán nívós rendezvényt hoztatok össze!

A versenyzők fantasztikusak voltak, mindegyiküknek csak gratulálni tudok, az elért eredményektől függetlenül. Persze, a győzteseknek is gratulálok!

Nem gondoltam volna, hogy a táncok színvonala ennyire magas lesz. Nagyon tetszettek a különböző koreográfiák, az egyéniek és a csoportosak is, minden stílusban. Így nem csak a táncos lányoknak, hanem a felkészítő tanáraiknak is szívből gratulálok, mert büszkék lehetnek a tanítványaikra! (A párod pedig nagyon bájos volt mindegyik táncában, de különösen a melaya tánca tetszett!) :-)

Csodálatosan jó volt a szervezés! Nálunk mindig minden csúszik, így nagyon kellemes meglepetés volt, hogy sikerült tartanotok az időket. Profi volt a szervezés, minden külsőség és formalitás is, pontosan úgy, ahogy egy profi versenyhez méltó. Így pörögtek az események és minden zajlott a maga rendjében, szépen, gördülékenyen.

Tetszett, hogy érmeket is kaptak a lányok (nálunk ez nem szokás), és gyönyörűek voltak az oklevelek, emléklapok, és minden ajándék, amit a győztesek és a zsűritagok kaptak.

Külön kiemelném, hogy milyen figyelmesek voltatok a zsűritagokkal szemben egész idő alatt.

A megbízott gyerekek is lelkesen és profin végezték a dolgukat, pedig nem volt könnyű dolguk, hiszen még táncolniuk kellett a műsorban is. De nem látszott rajtuk az izgalom, és nagyon szép táncokat mutattak be a picik és a felnőttek egyaránt.

Köszönöm a szép emlékeket: a csiszolt üveget és a mézeskalácsot a fesztivál logójával, és a könyv is szép emlék lesz (már ki is olvastuk a párommal).

Ezek a kis mézeskalácsok a zsűrinek és a versenyző lányoknak is nagyon kedves gesztus volt a részetekről; az én lányaim is nagyon örültek neki.

Nagyon tetszett a gálaműsor is, és az, hogy pojektoron is látható volt a fellépők neve, az iskolája és a koreográfia címe is.

A galabeya partin pedig jó volt élő zenére táncolni a lányokkal együtt, ez is nagyon jó ötlet volt.

Nagyon meg voltunk elégedve a körülményekkel is. Ez nagyon fontos a verseny hangulatának szempontjából. A szépséges hegyi táj, a friss, tiszta levegő, a szállás a hangulatos üdülőfaluban és a finom ételek mind hozzájárultak ahhoz, hogy felejthetetlenné tegyék a nálatok eltöltött két napot.”

***

Najlának köszönhetően pedig már Szlovákiából is megrendelhetőek a fátylaim:
http://www.bellydance.estranky.sk/stranka/bazar