Doki panaszkodik, hogy beütötte az iskolában az ujját és sebes lett és vérzett és még mindig fáj.
Gondolom, itt az alkalom, hogy "megmátrixoljam" és próbálgassam a tudásomat. :-)
Kezembe veszem a kis kezét, ráteszem a másik kezemet, és amint elkezdem érezni az energiát, Doki kihúzza a kezét a kezemből és felháborodva közli:
- Jaj, anya, hagyjál már ezzel! Itt modern eszközökre van szükség!!! Mint például az a LÁMPA!...
- A lámpa Eszti mamánál van.
- Vagy a FÜLGYERTYA! ... Az is modern!
********
Lakásfelújításban vagyunk. Ezt nem is kommentálom. Számomra borzalmas.
De gyerekként még én is másképpen éltem meg az ilyen felfordulásokat...
Doki komplett gyerekszobáját (szó szerint mindent) átköltöztettük a mi szobánkba. Enyhe garzon feeling, a szobánkban szinte csak a bútorok vannak.
De Dokinak egy nagy álma is teljesült ezzel: mindig arra vágyik, hogy velünk aludhasson, vagy legalábbis a mi szobánkban. Most vagy 8-10 napig így is lesz.
Hazaérünk az iskolából, Doki le sem bír vetkőzni az izgalomtól, a szobaajtóban, iskolatáskában-dzsekiben kiabál, mikor meglátja a nagyszobát a cuccaival:
- Húúúú, de szuper!!! Tisztára, mint egy SZÁZCSILLAGOS HOTEL!!! .... És még helyünk is maradt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése