Eszem azt a kis fokhagymáját.... (Doki legújabb)

Hát, Dokitól is jó régen idéztem már. Rengeteg aranyköpése felhalmozódott az utóbbi időben. Fokozatosan pótolom őket.

Íme, néhány a régebbiek közül:

Doki követ engem a lakásban fel-alá, jön mögöttem, majd ahogy én is szoktam, megcsípdesi a fenekemet és szeretettel mondja:

- Jaj, hogy eszem azt a kis fokhagymáját nekije!

Doki csöndesen üldögél, látom, hogy nincs melege.

- Doki, nem akarsz egy pulcsit felvenni?

Az odavetett válasz:

- Nem áll szándékomban.

Doki elkeseredetten jön ki az iskolából (ismét rossz napja volt).

- Anya, én csak azt sajnálom, hogy erre a Föld nevű bolygóra születtem! ... Bárcsak a Holdra születtem volna! ... Akkor ott nem lenne senki más, csak én meg azok a lyukacskák…

Doki a gépén játszik, én a sajátomon más gyerekszáj történeteket olvasok.

Őrült kacagásba kezdek, és Doki kérdésére elmondom, hogy gyerekszájat olvasok.

Doki arca eltorzul, szája legörbül: 

- Más gyereket jobban nevetsz, mint engem! Már megbocsáss…!

És feldúlt arccal elvonul a szobájába.

Doki nézi a számítógépes játékot, majd izgatottan felkiált:

- Nézd, anya, nézd, ott van a Június Cézár!

Doki cincogó hangon kérdezi, amikor Törökországból hazaérek és újra találkozunk:

- Anya, és mesélj, jól érezted magad Isztambulban … nélkülem?...