2011. február 10., csütörtök

Eszem azt a kis fokhagymáját.... (Doki legújabb)

Hát, Dokitól is jó régen idéztem már. Rengeteg aranyköpése felhalmozódott az utóbbi időben. Fokozatosan pótolom őket.

Íme, néhány a régebbiek közül:


Doki követ engem a lakásban fel-alá, jön mögöttem, majd ahogy én is szoktam, megcsípdesi a fenekemet és szeretettel mondja:
- Jaj, hogy eszem azt a kis fokhagymáját nekije!

Doki csöndesen üldögél, látom, hogy nincs melege.
- Doki, nem akarsz egy pulcsit felvenni?
Az odavetett válasz:
- Nem áll szándékomban.

Doki elkeseredetten jön ki az iskolából (ismét rossz napja volt).
- Anya, én csak azt sajnálom, hogy erre a Föld nevű bolygóra születtem! ... Bárcsak a Holdra születtem volna! ... Akkor ott nem lenne senki más, csak én meg azok a lyukacskák…

Doki a gépén játszik, én a sajátomon más gyerekszáj történeteket olvasok.
Őrült kacagásba kezdek, és Doki kérdésére elmondom, hogy gyerekszájat olvasok.
Doki arca eltorzul, szája legörbül: 
- Más gyereket jobban nevetsz, mint engem! Már megbocsáss…!
És feldúlt arccal elvonul a szobájába.


Doki nézi a számítógépes játékot, majd izgatottan felkiált:
- Nézd, anya, nézd, ott van a Június Cézár!

Doki cincogó hangon kérdezi, amikor Törökországból hazaérek és újra találkozunk:
- Anya, és mesélj, jól érezted magad Isztambulban … nélkülem?...


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése