2011. február 6., vasárnap

Mahasti Hastáncgála - 2011. január 22. (1. rész)

A szokásos szubjektív beszámolóm. :-) Hozzáteszem, a képeket is teljesen szubjektív szempontok alapján válogattam.
Természetesen, várom a további hozzászólásokat, véleményeket, élménybeszámolókat!

Ismét csodálatos hangulatban telt a gálánk!
Még én is viszonylag nyugodt voltam, mert tudtam, láttam, hogy mindenki szuperul felkészült, a lányok még talán a kelleténél is többet gyakoroltak, minden koreográfia, ruha, smink rendben volt, Gabi pedig rendíthetetlenül állta a sarat a bejáratnál, mindenkit megnyugtatott (főleg engem...)
Adriék ismét csodálatos, hangulatos díszítést készítettek:
(A képeket ismét az O2Médiának köszönhetjük!)

A pasa a nézőkkel együtt belazult és élvezte a műsort:




Ami persze nem is csoda, mert a nyitószám mindjárt a "Mese a keleti fűszerek illatáról" c. (munkacíme: "az erotikus") :-) koreográfia volt.
A képeken Kiseszti és Kriszti a nekik festett selyemfátylakkal:




Utána Gyöngyi táncolt a kezdő tanítványaival egy erotikusan túlfűtött koreográfiát. :-) Nagyon szeretem ezt a táncot, minden kezdőnek érdemes megtanulnia, mert sikerélményt ad, nem túl nehéz, de azért van benne kihívás és tényleg dögös. :-)



Aztán Ajsa rátett még egy lapáttal a Warda koreográfiában:

Ő is a saját fátylával táncolt és olyan szép volt!!!

Szandra és kezdő csoportja meg cuki és helyes volt a kis vidám fátylassal:


A Marco Polo-ban gyönyörűek voltak a fátylak és a lányok; nagyon büszke voltam rájuk! Valahogy amikor kezdők táncolnak, az mindig dupla izgalmat jelent a számomra is, viszont megnyugtató a tudat, hogy velük táncolnak a haladók is, akikre tánc közben is számíthatnak.


Eszti és Szandra ismét mindenkit elkápráztatott a fúziós koreográfiájával. Nem véletlen, hogy elsők lettek a duisburgi világbajnokságon ezzel a tánccal! Nagyon szépek és ügyesek voltak, bár ezen igazából már meg sem lepődünk... :-) Mindig öröm nézni, amikor párban táncolnak.


Rékus az India c. fátyollal a Layalban. Nagyon szeretem ezt a képet! :-)

Vendégművészeink is voltak, akik jelenlétükkel emelték a műsor fényét. :-)
Az egyik a kókai tanítványaim, akik egy nagyon összeszedett és szépen összegyakorolt dobszólót adtak elő.


Erzsi mamának ezúton is üzenem, hogy lesz még tábor, megkaptam az üzenetet és igyekszem nyár végére összehozni, de ez sok mindentől függ. :-)


Másik vendégművészünk volt Nese és az Abrakadabra Hastánciskola. Őrületes produkciót nyújtottak... ahogy azt már tőlük megszoktuk. :-) És persze a roma táncokkal fantasztikus hangulatot hoztak nekünk.

Rékus és Adri produkciója sem volt mindennapi, ahogy a képen is jól látszik. :-) Szeretem az ilyen sokszínű műsorokat, ahol nem egyen raqs sharqit kell nézni látástól vakulásig. :-)


Szandra tanárnénink egy gyönyörű törzsi fúziót táncolt szólóban:

 Nagyon szexis, nem?

Eszti pedig szintén a tőle megszokott "alteros-kisesztis" stílusban nyomta:



Adriról ez a kedvenc képem, ahogy a botos táncban pajkoskodik, és közben olyan szép, csinos és visszafogott, ahogy szokott. Persze, biztosan azért is szeretem ezt a képet, mert az én gyönyörűséges pink botommal táncolt. :-) De szépek együtt, ugye? 


A "Ne menj még!" koreográfia a "háremes" kezdéssel:


 Olyan szépe ez a sok, szép, színes fátyol, és ahogy a lányok egyszerre táncolnak velük! Persze, ez a haladó csoporttól azért elvárható... :-)

Az egyik legnagyobb izgalom volt a számomra a teljesen kezdő csoportom élő dobos koreográfiája. :-) Meg talán a lányoknak is. :-) Íme, néhány kép:

Balage dobol, a lányok táncolnak, a fátylak szállnak... Nagyon büszke voltam ám rájuk! :-)



Gyöngyi tanárnéni is hozta a "szokásos" formáját és a csakis rá jellemző stílusban nyomta a popos-raqs sharqi-s koreográfiáját. :-)))


Hát, mellete nem lehet unatkozni, az biztos! :-)

Az "Inti Malakeh" "tömegkoreográfiában" mindenki kedvenc póza, az "ártatlan fej". :-)))

A másik tánc, ami miatt nagyon izgultam, az a "Kicsit sem nehéz raqs sharqi" volt, ami ezen a gálán debütált. Sokat gyakoroltuk, de tényleg nehéz koreográfia, bármennyire is rövid, és amikor először táncolok valamit, akkor annyira nagy a stressz! Ötszázadszorra már valamelyest csökken a nyomás... :-) De ezzel a koreográfiával az még odébb van...





(Folyt. köv. a második részben.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése