Miért pont a hastánc? Interjú Mahastival

Nemrég ismét interjút adtam és rengeteg érdekes, elgondolkodtató kérdést tettek fel nekem. Amikor megjelenik a cikk, mindenképpen közzé teszem itt, a blogomban is: https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.com/p/media-sarok.html

Hadd meséljek most magamról, és arról az útról, ahogy a nyelvészkedés után (előtt, közben....) a hastánc felé fordultam.  Felidézek néhány kérdést az interjúból. 

A hivatalos bemutatásomat elolvashatod itt: https://everydaylifeofabellydancer.blogspot.com/p/mahasti-bemutatas.html

Most inkább jöjjön a szubjektív, magamról mesélős rész. :-)

***********************************

Mahasti. Fotó: Csercsik Judit

Milyen beállítottságú személy: humán vagy reál? 

Teljesen „bölcsész”, azaz humán beállítottságú vagyok. J)) Abszolút jobb agyféltekés.

Eleinte háremhölgy szerettem volna lenni (minden farsangon az voltam) és azt is tudtam, hogy ha felnövök, nyelvekkel és emberekkel szeretnék foglalkozni.

Szerencsére a szüleim mindig támogattak és segítettek abban, hogy sportoljak, táncoljak. 3 éves koromtól jártam művészi tornára és utána is rengeteg féle zenés-táncos mozgásformát kipróbáltam. Ezt azóta sem hagytam abba és ezután sem szeretném. A tánc és a mozgás örömére szerintem minden embernek szüksége van.

Az életem alakulására nagy hatással volt az, hogy apukám fiúnak várt, annak is szeretett volna látni, nevelni. Számára a racionalitás, a bal agyféltekés tudás, a könyvekből megszerezhető tudás, a logikus gondolkodás volt a mérvadó. Igyekeztem is megfelelni az elvárásainak, mindig kitűnő tanuló voltam, az összes tananyagot szó szerint bemagoltam. Az egyetemet is vörös diplomával végeztem el. J

Teljesen egyértelmű volt a számomra is, hogy egy értelmiségi csaj leszek, akinek az életében az ész és a logika lesz a legfontosabb. Lesz egy rakás nyelvvizsgám - a jelenlegi 4 nyelvvizsgám mellé még legalább 20 darabot képzeltem el (és remélem azért, hogy egyszer tényleg így lesz). És persze a nevem elé a doktori címet képzeltem, ez volt a legfontosabb célom.

Kellően fiús is voltam, nem is tudtam elképzelni, hogy női társaságban is jól tudnám magam érezni. J

Mivel az angol és az amerikanisztika szakra nem vettek fel többször próbálkozás után sem, az orosz szakra viszont igen, felvettem mellé még az ukrán szakot és rövid időre a pedagógia szakot is. De közben elkezdtem a fehéroroszt is tanulmányozni, aztán más szláv nyelveket is és körvonalazódott, hogy összehasonlító keleti szláv nyelvészettel fogok foglalkozni. Ebben a témában írtam a diplomamunkámat és a kisdoktori disszertációmat is ebben a témában képzeltem el, erre készültem a kisdoktori képzésen. Sokat publikáltam, részképzésekre és nyelvészeti konferenciákra jártam a különböző szláv országokba.

Szerettem a műfordítást is, de azt elég hamar megértettem, hogy ebből nekem nem lesz képességem megélni. Közben már dolgoztam fordítóként különböző irodáknál, nyelvet tanítottam, dolgoztam a magyarországi ukránok lapjának, a rendőrségnek és a Belügyminisztériumnak is. Ez mind segített megérteni, hogy mi az, amivel biztosan nem szeretnék foglalkozni. J 

Mahasti. Fotó: Csercsik Judit

Közben már az egyetemi évek alatt rátaláltam a hastáncra. A legeslegnagyobb döntésre akkor kényszerültem a szakmámat illetően, amikor egyszerre végeztem a kisdoktori képzést, nyitottam meg életem első hastáncstúdióját és lettem várandós a nagyfiammal.

Nem volt könnyű döntés, de akkor már tudtam, hogy ez az utam: a nőiség megélése, és az ebből fakadó szeretet és boldogság továbbadása. Persze nem volt ennyire egyszerű és könnyű. J)) De lassan azért összeállt a kép, és tudom, hogy kellettek hozzá a gyermekkorom és életem első felének történései, megélései.

Aztán az élet segített a saját utamra térni és megérteni, hogy NŐ-nek születtem és akár el is fogadhatom ezt és bátran és örömmel megélhetek mindent, ami ezzel jár: az érzékenységemet, a befogadást, azt, hogy az érzelmeim irányítanak, hogy női testem van (és minden, ami ezzel jár). J Most már örömmel járom az utamat és a legnagyobb boldogság, hogy más nőknek is segíthetek abban, hogy megtalálják a saját, csak rájuk jellemző női útjukat, a saját stílusukat, a saját megéléseiket és a boldogságukat. Ez csodás és felemelő érzés. Ez számomra a legerősebb motiváció abban, amit csinálok és ez adja a legnagyobb örömöt a számomra. Szuper dolog könyvtárakban üldögélni és komoly kutatómunkát végezni. De az igazi öröm az, hogy minden nap boldog, mosolygós nők vesznek körül, akik elégedettek az életükkel, a nőiségükkel, önmagukkal, és maximálisan szeretnék ezt megélni

Mahasti. Rakonczai fotó. 

Mi motiválta a váltást? Hogyan kezelték ezt a szűkebb családi (szülők, házastárs) környezetében?

  

A környezetem teljes értetlenséggel fogadta ezt a váltást. Szegény szüleimnek nagyon sok volt ez. Nagyon rövid idő alatt jelentettem be nekik, hogy otthagyom a szuper jól kereső, biztos állásomat, elköltözöm a vőlegényemtől, akivel már 9 éve együtt voltam, szabadúszó leszek, vállalkozó, aki beleugrik a semmibe, összeköltözöm az új szerelmemmel, megnyitom a hastánciskolámat, abbahagyom a doktori képzést és mellesleg gyermeket várok. Ez elég nagy törést okozott a kapcsolatunkban, különösen apukámmal, és utána ezt már nem is igazán tudtuk kisimítani. Ő nem ilyen életet képzelt el nekem….Édesanyám kicsit könnyebben békélt meg a helyzettel, hiszen látta, hogy hiába nehezebb ez az út, mégis boldog vagyok.

A vőlegényem, akit elhagytam ekkor, rettenetesen szégyellte mindig is, hogy én hastáncolok és azt is, hogy ezt még tanítom is. Ő is nagyon félt mindig attól, hogy mit gondolnak mások és nem akarta, hogy azt gondolják, hogy az ő párja csak egy buta hastáncosnő. Eleinte nekem is voltak ilyen előítéleteim, de elég hamar rájöttem, hogy hastáncoktatóként hihetetlenül sok diplomás nő dolgozik, akik mind mind hasonló okokból döntöttek a tánc mellett, mint én: elegük volt a racionális, férfias, „kocka” létezésből és a művészetet, az önkifejezést, a boldogságuk útját választották. 

Imádtam és imádom az iskolámat vezetni és azt, hogy csupa-csupa mosolygós, boldog nő vesz körül, akik hajlandóak tenni azért, hogy testileg-lelkileg és szellemileg fejlődjenek, magasabb szintre lépjenek. Ez a legfontosabb a számomra: az, hogy boldog, tudatos, fejlődni vágyó nők vesznek körül.

A nyelvészkedéssel azért nem szakítottam örökre. Alkalmanként vállaltam és vállalok fordításokat, tanítok nyelvet néhány magántanítványnak, és a stúdiómban évekig működött az orosz nyelvű hastánc csoport. Most is több orosz anyanyelvű hastáncos tanítványom van és a szláv nyelvek ismerete a nemzetközi versenyem szervezésében is sokat segít. Most, hogy a gyerekek már nőnek, újra elkezdtem nyelveket tanulni, hiszen nagyon sok van még a bakancslistámon.

Mahasti. Fotó: Dusan Straus

Mit ad egy nőnek a tánc? Egyszerű kalóriaégető mozgás lenne? 

Arról, hogy egy nőnek mi mindent ad a hastánc, órákig, napokig tudnék mesélni és sokat írtam és fogok is publikálni még erről a blogomban.

Túlélést, mozgást, zsírégetést, alakformálást a test szintjén, boldogságot, a nőiségünk minden oldalának és minden szerepének megélését, és sokak számára a spirituális fejlődés lehetőségét.

Mindenképpen egy életforma. Egy nőnek, aki hastáncolni kezd, nem csak a teste alakul át, hanem a gondolkodásmódja, az örömei, az élethez való hozzáállása, a férfiakhoz és más nőkhöz való viszonya is. Azáltal, hogy egyre boldogabb, kiteljesedettebb nővé válnak, javul a párkapcsolatuk is minden téren. Igen, szexuálisan is (erről is sok visszajelzést kapok), de az általában a laikus férfiak tévképzete, hogy a hastánc egy szexuális vágykeltő tánc. Ez a történetét tekintve pár százalékban igaz, azonban a nők ezt mindig is szinte csak egymás között, egymásnak táncolták és így adták át az ősi női tudást nemzedékről nemzedékre.

Erősen jelen van a hastáncban a termékenység, a termékenységi kultuszok hagyományai, hitvilága, és leginkább a nőiség megélésének felszabadult öröme. Ez pedig teljesen független attól, hogy valaki párkapcsolatban él e vagy sem.

Ugyanakkor az is igaz, hogy ez egy sajátos kifejezésmód. A mozgás öröme a legelső szint és innen csak feljebb vezet az út. 

Sokan számolnak be arról is, hogy bár meddőnek nyilvánították őket, pár hastáncóra után mégis kisbabájuk lesz… Megkönnyítik a szülést is a hastánc mozdulatai. Segítik a kapcsolódást az ősi női erőkkel, az istennőkkel, az ősi, mélyben minden nőben meglévő tudással.

Ráadásul az órákon valahogy mindig megtörténik a csoda – az energetikai kapcsolódás. Igazi női kör alakul ki, amelyben ténylegesen több generáció tudja egymást erősíteni, támogatni.

Mahasti. Fotó: Horváth Attila

Mit jelent a rivaldafényben élni táncosként? 

 A rivaldafényt soha nem szerettem, leginkább introvertált típus vagyok.

A fellépésre úgy tekintek, hogy ezt is kell csinálni, mert a szakmámmal jár és természetesen, örömmel megyek a tanítványaimmal fellépni, amikor úgy adódik  Számomra a tanítás az, ami létszükséglet, és többször bebizonyosodott, hogy valóban nem bírok e nélkül létezni. Az óráimon kiélem a bennem lévő szereplési vágyat is és tanítás után mindig feltöltekezve, boldogan megyek haza én is.

Melyik táncstílus a kedvence, mi az erőssége?

A hastáncban rengeteg féle stílus létezik. Mi, hastáncosok orientális táncoknak hívjuk ezek összességét. Vannak tradicionális és modern táncok, fantáziák, színpadi előadások, férfi és női táncok, minden régiónak vannak néptáncai és népi eredetű színpadi táncai. Ez egy élő műfaj, folyamatosan fejlődik, alakul, ami az egyik legnagyobb csodája. Teljesen ősi, sok ezer éves múltra nyúlnak vissza a gyökerei, hasonló boldogságot ad minden nőnek, és közben már vannak olyan ágai is, amik beépítik a balett, a modern táncok, tánctechnikák, a hip-hop elemeit…. Ez tényleg egy csoda, így az időtlenség és a jelen pillanat részesei is vagyunk egyszerre a táncunkkal.

Igyekszem minden orientális táncstílust tanulmányozni, a klasszikusakat és az újonnan megjelenőket is, hiszen ez számomra szakmai továbbképzés is egyben. És igyekszem kialakítani a teljesen rám jellemző stílust és ebben segítem a tanítványaimat is. Így önkifejezés is a hastánc, és mély, belső utazás is, azaz az önmegismerés útja.  

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel. Rakonczai fotó.

Mit érez amikor táncol? 

Amikor táncolok, boldog vagyok. A legfontosabb, hogy bármilyen női oldalamat meg tudom élni, a szűztől a prostituáltig, az üzletasszonytól a konyhatündérig, az ártatlan kislánytól a vasorrú bábáig. Lehetek vicces, komolytalan és lehetek drámai. Ahogy minden művészeti ágban, szublimálhatom a folyamataimat, a lelki érettségemet, az örömömet-bánatomat, a születés és halál misztériumát.

Nagyon fontos folyamat számomra az is, amikor alkotok, azaz koreografálok. Ilyenkor teljesen elfelejtkezem a hiányosságaimról (vagyis amiket annak gondolok) és megélem a magam tökéletességét. Teljesen flow állapot ez. Ugyanígy vagyok a tanítással is, ami az igazi életfeladatom, a hivatásom. Amint elkezdődik egy órám, azonnal bekerülök a flowba és remélem, hogy minden tudásomat, örömömet, érzésemet át tudom adni a tanítványaimnak, vagyis tudok segíteni nekik megtalálni önmagukban ugyanezeket az érzéseket, megéléseket.

A tánc megszépíti a táncost és miért? Igaz, vagy nem?

Teljesen egyetértek, bár én nem tanítok férfiakat, ezért csak a nőkről tudok nyilatkozni. Mindenkit megszépít, ragyogóvá és szexissé tesz, amikor megéli önmagát a maga teljességében. Ha egy nő elégedett a nőiségével és szabadon megéli azt minden szinten, akkor ragyogni fog és nem csak tánc közben. Sok férfi ezt érzi meg és ezért tartja annyira erotikus táncnak a hastáncot, vagy esetleg ezért nem engedi táncolni a párját mások előtt. Hiszen ilyenkor egy nő teljesen önmagát adja, azaz lecsupaszítja a lelkét, megmutatja, felfedi önmagát. 

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel. Fotó: Horváth Attila

Van-e lámpaláza egy-egy versenyre való felkészülés és szereplés alkalmával? 

 Rettenetesen izgulok minden fellépés előtt. Biztosan ez is közrejátszik abban, hogy nem sokat lépek fel és nem is erőltetem ezt.

Versenyekre nem járok, hiszen én magam szervezem őket, vagy zsűrizni hívnak más versenyekre. Ilyenkor örömmel megyek, mert ekkor is azt élem meg, hogy tudom támogatni a versenyzőket szakmailag, emberileg a fejlődésükben, az előrelépésben, a boldogságukban.

Mivel én nem versenyzek, viszont örömmel készítek fel versenyekre tanítványokat és ezt is fontos küldetésemnek érzem, a tanítványaim sikereire vagyok a legbüszkébb.

A profi táncosokból álló csoportomat, a Holdfény Lányait nem is olyan régen kellett elengednem és új korszakot kezdenem ezen a téren is.

De addig az irányításom alatt, koreográfiáimmal a csoport minden magyarországi versenyen dobogós helyezéseket ért el, így az utolsó pár évben már elsősorban a külföldi, nemzetközi versenyekre koncentráltunk, ahonnan szintén dobogós helyezéseket hozunk haza.

A világhírű hastáncosnő, Leyla Jouvana által szervezett 2011-es és 2013-as duisburgi hastánc világbajnokságon ért el a csoport világbajnoki I. helyezést, 2015-ben pedig két ezüstéremmel és 3 negyedik helyezéssel tértünk haza Németországból. 2017-ben két arany, két ezüst, egy bronzérmet hoztunk haza és egy 5. helyezést. Ezek a számomra legfontosabb szakmai (versenyzési) sikerek.

Hogyan képzeli el a jövőt? Versenyek? Az ismeretek átadása a jövő generációjának?

Szeretnék mindent folytatni, hiszen most az utamon vagyok, csak mindent egyre magasabb szinten szeretnék űzni.

Folytatom a Holdfény Lányai Páros és Csoportos Nemzetközi Hastáncverseny szervezését. Nagyon pozitívak a visszajelzések és számomra ebben a legnagyobb elismerést az jelenti, hogy a legtöbb versenyző csoport rendszeresen, évek óta visszatérő vendég nálunk.

Folytatom a Hastáncoktatói Mentorprogramot is, hiszen ez óriási boldogság a számomra lelkileg is és szakmailag is. Nagyon fontosnak tartom, hogy a leendő oktatóknak is át tudjam adni az emberek szeretetét, a tudatosságot mind az életben, mind a hivatásukban. A képzésen is hihetetlenül zseniális, motivált, lelkes és tudásszomjas nők jöttek össze és itt is nagyon hamar kialakul egy igazi, egymást támogató közösség.

Természetesen nem szeretnék itt megállni. Van rengeteg szakmai tervem, amiket nem szeretnék még elkiabálni. De ezek közül is a legfontosabb tervem az, hogy a mentorprogramot befejező hallgatók közül minél többnek segítsem a szakmai előmenetelét, bátorítást, fejlődési lehetőséget és lehetőleg munkát is biztosíthassak nekik.

A Hastáncoktatói Mentorprogram hallgatói

A Hastáncoktatói Mentorprogram hallgatói 

Hogyan kezeli a népszerűséget? Táncművésznek, vagy csak sima táncosnak érzi magát?

A népszerűséget nem igazán érzem és azt sem, hogy ezt különösebben kezelni kéne. A gyerekeim néha megkérdezik, hogy akkor ugye én híres ember vagyok, mert van YouTube csatornám, FB oldalaim, meg szerepelek a tévében, újságokban és néha ők is híres emberek szeretnének emiatt lenni. J)) De a családom számára, a környezetem számára ez nem valami extra dolog, hiszen így szoktak meg. Inkább segítenek, támogatnak abban, hogy kiteljesedhessek az utamon. 

Korábban fontos volt számomra, hogy a művészetet lássák meg a hastáncban, és így engem is művésznek lássanak, nem pedig a „félmeztelen csajnak, aki rázza a mellét”. Ma már nem foglalkozom ezzel, mert úgy érzem, hogy amit valaki gondol, amit lát a táncomban, az önmaga tükröződése. A saját világképe, saját gondolatai, a saját maga férfiségéhez és nőiségéhez való viszonya jelenik meg a fejében.  Természetesen örülök, ha a nézők fejében kialakuló kép hasonlít ahhoz a képhez, amit én szerettem volna az előadásommal közvetíteni éppen. J

Mahasti hastánc - Szívvel-Lélekkel. Fotó: Csercsik Judit

Mit ért siker alatt? Mit jelent Önnek a siker? Mit jelent Önnek a szakmai siker? Mi az, hogy kudarc? 

A siker számomra az, hogy boldog és kiteljesedett életet élek, miközben folyamatosan fejlődöm is. Járom az utam, amire a hívást érzem, a szívem szavára hallgatok.

Boldog ember és boldog nő vagyok. Úgy érzem, kevesen tudják ezt elmondani magukról. Ezért szakmailag is azt érzem a legnagyobb sikernek, amikor ezt át tudom adni a tanítványaimnak, akik szintén tovább tudják ezt majd adni a tanítványaiknak és így tovább.

A téma kapcsán az egyik kedvenc idézetem: "Az öröm a célunk, az életfeladatunk. Csak az örömben ismerhetjük meg önmagunkat. Ha nem ismerjük az örömöt, nem tudjuk, kik vagyunk. Amikor öröm nélkül élünk, sötétben botorkálunk. Amikor az örömben horgonyozzuk le magunkat, világossá válik előttünk saját bölcsességünk." /Marianne Williamson/

Kudarc? Inkább kihívás. A legnagyobb kihívás számomra a folyamatos lavírozás a család, a gyerekek és a hivatásom között. Talán az anyukaságot, a szülőségemet élem meg néha kudarcosnak, mert túl sok az elvárásom magammal szemben ezen a téren is.  Szeretnék tökéletes anya lenni (ez persze eleve egy kudarcra ítélt küldetés), szeretnék tökéletes táncos lenni (ez is…) és mindenben mindig a legjobbat, a legtöbbet nyújtani (ez is…). Amikor nem sikerül, az elkeserít. De csak egy rövid időre, mert inkább azon gondolkodom, hogy akkor hogyan tovább, hogyan másképp. J És ha befelé figyelek, akkor mindig megszületik a megoldás.

Az élet folyamatos fejlődés. Szeretem a kihívásokat, mert segítenek, hogy megugorjak olyan dolgokat, amiket nem tennék meg „normál” körülmények között; mert nem szedném össze magam hozzá, vagy félnék megtenni. Így viszont tudatosan igyekszem magam különböző kihívások elé állítani és óriási siker, amikor teljesül egy számomra fontos cél, egy álom. És hasonló tapasztalatokról számolnak be a mentoráltjaim is, akik utólag mindig hálásak azért, hogy kilökdöstem őket a komfortzónájukból. J

A Holdfény Lányai Páros és Csoportos Nemzetközi Hastáncverseny zsűrije

 Mit csinál a szabadidejében? Mi a hobbija?

 Szabadidőm nem nagyon van. Abban a szerencsében van részem, hogy a munkám a hobbim is. Én ezt szeretem, ezt imádom, ez tesz boldoggá. Ez az elhivatottságom, az életfeladatom. Minden, ami a hastánccal, a tanítással és a tanulással kapcsolatos. 

De ha van szabadidőm, akkor egyedül szeretek lenni. Nagyon introvertált vagyok, kislány koromtól kezdve az egyedül olvasás jelentette a legnagyobb kikapcsolódást nekem. Vagy a magányban végzett kreatív, művészi, alkotó tevékenység. Ez kislány koromban inkább az álmodozást, meditálást jelentette (ahogy a Halak általában, én is a magam kis világában éltem és élek most is), míg ma inkább a selyemfátylak festését jelenti, vagy a koreografálást.

Tanulni is szeretek, főleg azt, aminek éppen a leginkább hiányát érzem. Ez most például a vállalkozásom fejlesztése. A különböző önismereti csoportok látogatása pedig a legkomolyabb „hobbim”, amit a legjobban szeretek. Van egy számomra nagyon fontos mesterem, de sok irányzat érdekel és igyekszem is minden lehetőséget megragadni a csoportokon való részvételre. A gyerekek miatt nem nagyon jutott időm erre az utóbbi években és ezt nagyon rosszul viseltem. De szerencsére már nőnek, így egyre többször tudok a spirituális dolgokra is koncentrálni.

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel. Fotó: Csercsik Judit. 

*******************************

Elérhetőségek: 

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
https://www.facebook.com/mahasti10
https://www.facebook.com/hastancoktatoimentorprogram/
https://www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
https://www.youtube.com/user/Mahasti10
https://www.everydaylifeofabellydancer.blogspot.com
https://www.mahasti.hu
Szívvel-Lélekkel Stúdió, 

Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2.