Kontakt tánc Dokival

Vasárnap Dokival családi kontakt táncházba mentünk.
Nagyon jó volt, és Doki is jól érezte magát: közölte, hogy tetszett neki, és csak egy gyakorlat volt unalmas, és máskor is szívesen jön.
Én pedig testileg-lelkileg felfrissültem. Felpezsdítette a véremet a szabad és kreatív és aktív mozgás, meg a belső gyermek terápia, amiben magamat részesítettem, és örültem, hogy olyan programot sikerült találnunk, ahol szinte kötelező a rosszalkodás, és Doki is kimozoghatja magát, de azért mégis együtt vagyunk és én sem unatkozom közben. Kevés olyan program van, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak. :-)

Na, de ez olyan volt.
Doki már alig várta, hogy elkezdődjön a "rosszalkodás", és a többi gyerekkel együtt már az óra kezdete előtt megkezdték az üvöltözést, futkározást satöbbizést.
Mire az oktatók beestek, ők már csatakosak voltak az izzadtságtól.

Sok család volt, mind kisgyerekesek, és mindenki olyan jó "laza" szülő volt.

A bemutatkozó nyitókörben a neve mellé mindenkinek ki kellett találnia egy mozdulatot is, amiben a gyerekek, természetesen, sokkal kreatívabbak voltak, mint a felnőttek.

Aztán mozogtunk, "feladatokat" hajtottunk végre, szülők-gyerekek-babák együtt: voltunk falevél és szélvihar, pocsolyában fetrengő kisállatok és még nagyon sok minden más...
Mivel az egyik kedvenc állatom a csiga, és amúgy is a földön csúszkáltunk, gondoltam, csiga leszek. Doki meg hernyó volt, és ezt átlag fél percenként közölte is a foglalkozás vezetőjével jó hangosan... Aztán kitalálta, hogy ő az eső elől nem a polifoam falevelek alá bújik el, hanem a hernyólyukba: feltekerte magára a függönyt, alig bírtam kiszedni, aztán azt is félpercenként közölte a vezetővel, hogy mindenki bemehet a hernyólyukba az eső elől. Nagyon édes volt. :-)

Az tetszett a legjobban, hogy nem a szokásos tornaóra szerűen folyt a foglalkozás. A vezetők viszonylag halkan beszéltek és javasolták az újabb mókákat, és mégis mindenki meghallotta, még a gyerekek is, pedig ők a feladatok mellett-közben-alatt fel-alá rohangásztak üvöltözve. És senki nem szólt rájuk, nem volt fegyelmezés, hanem a saját tempójukban hol bekapcsolódtak a feladatba, hol kiszálltak és a futkározást folytatták, és amikor beszálltak, akkor is kreatívan úgy alakíthatták magukra a feladatot, ahogy éppen jólesett. És ezt ők is nagyon élvezték.
Ráadásul tényleg azonnal beépültek az ötleteik is a feladatokba, ami sikerélményt is adott nekik.

Mondanom sem kell, az egyetlen feladat, amit Doki unalmasnak nevezett, az a "kis postás" volt, amihez le kellett ülni pár percre és koncentrálni meg figyelni kellett. :-)

Hamar elröpült a másfél óra.
A családi kontakt táncház leírása és részletei itt találhatóak:
www.kontakttanchaz.hu

Melegen ajánlom minden szülőnek. :-)

Gyerekek és Isten

Doki tegnap elment két napra "Apához", így végre van időm dolgozni. :-)

Így a mai sírásadagomat is teljesítettem, mikor a CsaládVár Alapítvány honlapján a következő két írást találtam. :-) (A helyesírási hibákat, elírásokat javítottam.)

------------------------------------

Volt egyszer egy kisfiú, aki találkozni akart Istennel. Tudta, hogy hosszú az út odáig, úgyhogy bepakolt a táskájába egy csomag csokis kekszet, egy nagy üveg kólát és nekivágott. Három háztömbbel odébb találkozott egy öreg nénivel. A néni a parkban ült és a galambokat figyelte. A fiú letelepedett mellé, és kinyitotta a táskáját. Inni akart egyet, amikor gondolta, hogy a néni biztosan éhes, megkínálta csokis keksszel. A néni hálásan elfogadta, és rámosolygott. Olyan kedves volt a mosolya, hogy a kisfiú ismét látni akarta, ezért megkínálta kólával is. A néni megint rámosolygott. A kisfiú nagyon boldog lett!

Egész délután ott ültek, majszoltak és mosolyogtak, de egy szót sem szóltak. Miután besötétedett, a kisfiú rájött, hogy álmos, ezért felállt, hogy hazamenjen. Pár lépés után megfordult, visszaszaladt, és megölelte a nénit. Amaz válaszul minden eddiginél szebben mosolygott.

Amikor nem sokkal később benyitott a lakásukba, édesanyja meglepődött örömteli arckifejezésén.

-Mit csináltál ma délután, ami ilyen boldoggá tett? - kérdezte tőle.

-Istennel ebédeltem. - válaszolta, de mielőtt az anyja újra megszólalhatott volna, hozzátette: -Képzeld, olyan szépen mosolygott, hogy olyat még sohasem láttam!

Közben az idős néni szintén békességet sugárzó arccal tért haza. A fia megdöbbenve tudakolta:

-Hol jártál mama, hogy ennyire boldog vagy?

-Csokis kekszet ettem a parkban Istennel. - felelte, de mielőtt a fia bármit is szólhatott volna, így folytatta: -Tudod, nem is gondoltam volna, hogy ilyen fiatal!

(Julie A. Manham)

----------------------------------------------

Ha a gyermeked együtt él a kritikával,

megtanulja a bírálgatást.

Ha a gyermeked együtt él a gyűlölettel,

megtanulja a háborúzást.

Ha a gyermeked együtt él a félelemmel,

megtanulja a szorongást.

Ha a gyermeked együtt él a szánalommal,

megtanulja az önsajnálatot.

Ha a gyermeked együtt él a nevetségességgel,

megtanulja a félszegséget.

Ha a gyermeked együtt él a szégyennel,

megtanulja a bűntudatot.

Ha a gyermeked együtt él a megértéssel,

megtanulja a türelmet.

Ha a gyermeked együtt él a buzdítással,

megtanulja mások megbecsülését.

Ha a gyermeked együtt él a dicsérettel,

megtanulja mások megbecsülését.

Ha a gyermeked együtt él a jóváhagyással

megtanul szeretetre lelni a világban.

Ha a gyermeked együtt él az elismeréssel,

megtanulja, hogy céljai legyenek.

Ha a gyermeked együtt él az önzetlenséggel,

megtanulja az önzetlenséget.

Ha a gyermeked együtt él az őszinteséggel és méltányossággal.,

megtanulja az igazságot és a jogszerűséget.

Ha a gyermeked együtt él a biztonsággal,

megtanul hinni magában és környezetében.

Ha a gyermeked együtt él a barátságossággal,

megtanulja, hogy a világ egy olyan hely ahol jó élni.

Ha a gyermeked együtt él a nyugodt derűvel,

megtanulja, hogyan találjon lelki békét.

Dorothy L. Nolte

 

(Tereza nevű szlovák fotóművésznő képei.)

Doki és még mindig a nők meg a többiek :-)

Azt sajnálom a legjobban, hogy nem tudok mindent leírni. Próbálom megjegyezni, de átlag ötpercenként hangzik el Dokitól valami okosság, ami kiüti az előzőt... Ha azonnal nem írom le, akkor estére a napi 100-ból ugyanennyit el is felejtek...
Persze, azért marad elég. :-)

Íme, néhány.

Egy pasis beszélgetés végén Balázs megjegyzi:
- Szóval, jobb a pasiknak, ugye?!
Doki: - Igen!... Mert ők nem lányok. Meg nincs hosszú hajuk. ... Meg nem kell melltartót hordaniuk.


- Anya, a lányoknak miért nagyobb a melle?
- Hát... Szerinted?
- Azért, mert több szeretet van bennük.
- Gondolod?
- Igen. És nagyobb hely kell, hogy kiférjen.


Doki mesél:
- És akkor a papa gépe elromlott, tudod? És úgy elromlott, hogy venni kellett egy egeret. De nem olyan igazit, olyan sajtevőset, tudod, hanem olyan gépegeret...

Vasárnap "hajnalban" Doki reggeli utáni fogmosására ébredtem... Teli szájas üvöltözés hallatszott a fürdőből:
- Támadás a szúmanók ellen! Reszkessetek, szúmanók! Végetek van! Kivégezni az összes szúmanót! Támadás!!! ...
És mindezt a fogkefével a szájában, habzó szájjal, és tényleg végig tudta így csinálni a fogmosást. (Meg az én kellemes ébresztésemet.) :-)

És ha már a mellek és a szeretet kapcsolatáról volt szó, itt egy kép is. A Babafalva.hu-n nemrégiben szoptatással kapcsolatos fotópályázat volt, és ez volt a kedvencem. Sajnos, nem ez nyert...

Mozgalmas hétvége TranszOrienttel és versennyel

Szubjektív beszámoló a hétvégéről
---------------------------------------
Szokás szerint mozgalmas volt a hétvégénk.
Szombaton a TranszOrient előadás Gyöngyösön,
vasárnap jótékonysági hastáncverseny Szolnokon.

Külön gratula azoknak, akik mindkét rendezvényen szerepeltek: Tamara, Eszti, Gyöngyi, Bogi és Zsani.

**
A TranszOrient előadásunk viharos sikert aratott (mint mindig) :-))). Eljött nagyon sok jóbarátunk, ismerősünk, és nem hiányozhattak a tanítványok szülei, testvérei, családtagjai sem.
Szigorú szakmai közönségünk is volt, aminek azért örültem, mert a szakértő szem teljesen másképp nézi, más dolgokat vesz észre, lát meg a táncban. Így köszönöm Líviának is a szakmai véleményeket!

(Esztivel a próbán, és ugyanaz az előadáson.)

Du. 14 órától zajlott volna a színpadi próba, ha a két technikus is a helyén lett volna addigra...  Így félórás csúszással kezdtünk, majd ki is derült, hogy a fénytechnikusnak felesleges volt forgatókönyvet írnom, hiszen úgysincs időmérő eszköze, tehát a fényt inkább majd úgy érzésből kezeli. Kiderült az is, hogy manuális függönyhúzás és fejgép kezelés akkor van, ha viszek rá külön embert, illetve a fénytechnikus mellé is állíthattunk volna valakit, és akkor tudta volna a fényeket kezelni...

Persze, akkor már késő lett volna azon gondolkodni, hogy ki legyen az a plusz 3 fő, aki ezt megcsinálja (ingyen) és képben is van a műsort illetően. Azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy mind a hang-, mind a fénytechnikus igyekeztek eleget tenni a forgatókönyvben leírtaknak, még ha nem is mindig sikerült.... 
Nekem pedig a szokásos módon nagyon stresszes volt, hogy mindenre figyeljek: az előadásra, a táncosokra, saját táncomra és még a technikusokkal is kapcsolatot tartsak és próbáljam korrigálni a bakijaikat. Rohangásztam, mint pók a falon, leüvöltöttem mindenki fejét, egy mp. múlva meg istennő-mosollyal léptem ki a színpadra.... :-))))


Közben már a színpadi próba alatt Demény Ági, a mindenesünk és ügyelőnk elkezdte áldásos tevékenységét: osztotta a ruhákat, segédkezett a szervezésben, kellékelosztásban, frizurakészítésben, és mindezt rengeteg türelemmel és nyugalommal. Nagy áldás volt a számomra, hogy elvállalta.

(A fellépők.

Ennyi emberről kellett Áginak türelemmel gondoskodnia, illetve még ennél is többről. De megcsinálta!) :-)

Az előadás gördülékeny volt a technikai bakik ellenére is. Mindenki fegyelmezetten tette a dolgát, amiért külön megdicsérem a tanítványokat!
Főként Anita tanítványait emelném ki, akik nagy része teljesen kezdő volt (tőlünk ugye elsősorban a már haladók jöttek), és mégis vidáman, lelkesen, összeszedetten dolgoztak. (Nyilván jó a tanáruk is...) :-)
Anitának köszönöm szépen a szervezésben nyújtott rengeteg segítséget, és persze a szüleinek is! :-)

Johanna táncai mindenkit lenyűgöztek. (Johannának is köszönöm a sok segítséget a reklámozásban és a képek, reklámok megszerkesztésében!)

(Johanna.

Na, ettől kapok én frászt, amikor hastáncos kismamák ilyeneket csinálnak... Még szerencse, hogy az előadás közben nem láttam.)

A saját csoportom, a Holdfény Lányai pedig mind a táncukban, mind a fegyelemben hozták azt a színvonalat, ami már elvárható tőlük, sőt, a szervezettségben talán még felül is múlták önmagukat. Ezúton is köszönöm Mártinak azt a türelmet és támogatást, amit irántam tanúsít az előadásokon és a hétköznapokban, és Valinak (pótanyunkánknak) is köszönet a varrásért, a csodálatos jelmezekért, a meteorokért és a gyors öltöztetésekért. :-) Eminek pedig a szép sminkért!

 (Balról jobbra: Gyöngyi, Zsani, én és Márti, éppen úgy teszünk, mintha romák volnánk. :-))) )

Nekem a legszebb élményem a vége volt: óriási buli alakult ki a színpadon. Senki nem felejtette el elhozni a bulikellékeit: kiskosarak, cukorkák, konfetti, flitterek...

Anita tanítványai Andi vezetésével már az előadás kezdete előtt felkészülten, géppel fújtak fel több zsáknyi gyönyörű, színes lufit, amik hozzájárultak a partihangulathoz, és a fináléban lelkesen labdáztunk velük. Óriási volt! Az összes táncos feltódult a színpadra, a gyerekek, sőt, még a dobosok is beálltak közénk. Zsúfolásig megtöltöttük a színpadot, és azt hiszem, ilyen fergeteges finálénk még sosem volt. Nagyon élveztem.

Másik szép élményem a Holdfény Lányaival ez egyik közös táncunk, az Álmaim volt. Nagyon szeretem ezt a koreográfiát nézni is és táncolni is. Nagyon sokszor táncoltuk már és mégis megunhatatlan. Már nagyon rutinosan táncoljuk mindannyian, így nem nehéz közben egymásra is figyelni és így már tudjuk igazán élvezni a táncot. Ebben a koreográfiában a fordulópont talán az az emlékezetes előadásunk volt, amikor annyira gyönyörködtem bennük a színpad széléről, hogy elfelejtettem bejönni a szóló részemnél, a lányok pedig rezzenéstelen arccal, felszabadult mosollyal táncoltak tovább, amíg fél perc késéssel be nem léptem :-) De szerencsére ez most nem így volt.

Anita meg a párja, Csabi szépek és meghatóak voltak a Tojásban, Gyöngyi pedig mindenkit turbó sebességre kapcsolt a TEST-tel.

(Gyöngyi már a Shiva Lingam közben is beugrott egy pár másodperces

vendégszereplésre, mint aktív spermium... :-)

 ... aztán gyorsan padlóra került. :-) )

Utána még sokáig maradtunk fényképeket nézegetni, lepakolni, cuccokat összeszedni.
Interjút készített velem a gyöngyösi tévé, ami majd interneten keresztül is megnézhető lesz a www.gyongyostv.hu

Nagy élmény volt még éjjel otthon felcipelni a harmadik emeletre a színpadi kellékeket, jelmezeket, kölcsönruhákat is, amik majdnem egy teljes kocsit megtöltöttek...

Már vannak is képek (nem művész fotók) és innen lehet rendelni: www.foto.o2media.hu

------------------


Vasárnap reggel a szolnoki versenyre még éppen időben estem be de. 11-kor, mivel fél órát késett az Intercity. :-(
Nagyon izgultam, mert 7 szólista is indult a Stúdióból különböző kategóriákban.

A Gyerek kategóriában Tóth Réka Anna képviselte a Stúdiót, nagyon bátran és magabiztosan táncolt, ahogy azt már meg is szoktuk tőle. Mivel törzsi fúziós koreográfiával indult a versenyen, Haalima segített neki a felkészülésben.
A sok kis raqs sharqi táncos közül kiemelkedett Réka egyéni hangvételű tánca az izgalmas zenével, mozdulatokkal, erővel és humorral. Remekül megtalálta a harmóniát, összhangot az erő és a báj, a dráma és a játékosság között. Réka sokat gyakorolt és készült, ami a teljesítményén meg is látszott, és amit a zsűri is díjazott. Teljesen megérdemelten (szerintem is) nagyon magas pontszámokat kapott és I. helyezést ért el! Gratulálok neki!

A Kezdő szóló kategóriában 3 fő indult a Stúdióból.

Végh Adrienn élete első hastáncversenyén indult egy szép fátyoltánccal, az Erev Shel Shoshanimmal. Gyönyörű, kifinomult, technikás táncot mutatott be, nagyon ügyes volt, úgyhogy a csoporttársainak üzenem, hogy ők is büszkék lehetnek rá. :-) Remélem, még sok versenyen gyönyörködhetünk a szép táncában! Adrit a kollégáim is megdicsérték a kifinomult mozdulataiért.

Szendi Boglárka nem a Stúdiónk hallgatója, azonban én segíthettem neki a felkészülésben, amit külön köszönök! Ritka szorgalmas, tehetséges és rendkívül eltökélt tanítványt ismerhettem meg a személyében. Bogi egy saját készítésű raqs sharqi koreográfiával készült, és a rengeteg magánóra és az otthoni gyakorlás meg is hozta az eredményét. A körülöttem ülő zsűritagok is azonnal észrevették dekoratív megjelenését és tehetségét!
Boginak is élete első versenye volt ez, és nagyon szép pontszámokat kapott. Gyönyörű, látványos kűrt mutatott be a stílus szabályainak megfelelően, a tudásszintjének megfelelő technikával. (Boginak üzenem, hogy természetesen, az órákon már tárgyalt hibákat észrevettem :-), de ne aggódj, ezeket csak az én sasszemem látta!) :-)

Vince Tamara egy csak rá jellemző, egyedi stílusú fantáziatánccal lépett fel, a tüzet táncolta el. Annyira elkapta őt a lendület, hogy a zsűri tagjai egy emberként izgultak, hogy transz közben le ne essen a színpadról. :-) A tánca magával ragadó és fantáziadús volt, azonban az előző napi előadásban való aktív részvételéből fakadó fáradtság rányomta a bélyegét a tánctechnikájára, így Tamarának sajnos, a vártnál jóval kevesebb pontszámot sikerült elérnie.

A Haladó kategóriában a Holdfény Lányaiból 3 táncos indult a versenyen.
Stúber Gyöngyi a saját készítésű, dögös és tüzes dobszólójával, Miklán Zsanett egy gyönyörű kétfátylas tánccal, Rembeczki Eszter pedig a "kortárs hastáncos" Tavasz c. táncával.

Gyöngyi ismét sok dicséretet kapott az arcjátékra és előadásmódra, a szép mozgásra, és sok biztatást a jövőre nézve (tőlem is), mivel igazi versenyző alkat, aki színpadra termett, és másodpercek alatt képes felforrósítani maga körül a levegőt (ahogy ezt ugye előző nap a TranszOrient előadáson is láttuk).

(A "dögös maca" a TranszOrienten.)

Zsanett a Szajlai Johannától tanult kétfátylas koreográfiát formálta a saját képére. Zsanitól egy tökéletesen begyakorolt és precízen előadott, hibátlan táncot láthattak a nézők és a zsűri tagjai. Pedig két fátyollal táncolni észrevétlen váltásokkal, és közben szinte folyamatosan forogni igen bonyolult dolog. Az előadását még én is abszolút hibátlannak láttam, pedig én aztán szigorú szemmel nézem mindenki táncát a versenyeken, de különösen a saját tanítványaimét. Sajnos, még a kapott nagyon magas pontszámok sem voltak elegendőek helyezés eléréséhez. Remélem, hogy legközelebb egy ilyen előadás dobogós helyezést hoz majd Zsaninak.

(Zsani látványos belépője a TranszOrienten.)

Rembeczki Eszter hozta a formáját. Tőle szintén egy tökéletesen kidolgozott, begyakorolt táncot láttunk. Ez a tánc már beérett, a mozdulatok, az arcjáték, az előadásmód - egyszóval, minden a helyén volt. Remek pontszámokkal a Haladó kategóriában a 3. helyen végzett. Természetesen, az I. helyet is megérdemelte volna szerintem :-) De a 3. hellyel mindannyian elégedettek lehetünk, hiszen Esztinek így is évekbe telt, míg a versenyeken el tudták fogadni egyedi stílusát.

(Eszti a Tavaszban.)

Nagyon örülök, hogy ismét meghívást kaptunk erre a versenyre. Shilla már sokadszorra rendezte meg Szolnokon jótékony célú hastáncversenyét, és mi minden évben részt veszünk rajta. Nem is szeretném kihagyni, hiszen a szervezés mindig jó, idén is hihetetlen szeretettel és odafigyeléssel fogadtak minket.
Minden évben óriási a hangulat, ami nagyrészt a technikus kollégának, Shilla férjének köszönhető, aki szinte az egész műsort végig tapsolja és bulizza a technikusi székben ülve minden évben. :-) A csapatok odafigyelnek egymásra, elismerik egymás munkáját. A döntés mindig nehéz, mert erre a versenyre már a hírneve miatt is nagyon sok és nagyon jó táncos jelentkezik. Idén sem volt ez másképp, így szerencse, hogy a pontszámok döntöttek a helyezésekről, nem a zsűritagok, mert az biztosan verekedéssé fajult volna. :-)
Nagyon sok szép táncot láthattunk, de nagyon fárasztó is volt a verseny. Nem csak azért, mert 11-től kb. 20 óráig tartott, hanem mert hihetetlenül nívós is volt.

Gyönyörű táncok voltak a csoportos kategóriában is. A Kezdő Csoportos kategóriában engem személy szerint különösen lenyűgöztek Mráz Mária tanítványai, akik olyan összhangban táncoltak, és annyira egyszerre, hogy nem is hittem a szememnek.

Másik nagy kedvencem ezen a versenyen Szabó Éva volt a Haladó kategóriában, aki egy tökéletes modern török show-val készült. A török hastáncot amúgy is nagyon szeretem, Éva pedig hozta az összes jellemző elemét: az arcjátéka, a tökéletes, aprólékos mozdulatok, spárga magas sarkúban, földön csúszás-mászás... :-) Szóval, minden volt, amit szeretek, és az előadása úgyszólván tökéletes volt. Nagyon sajnáltam, hogy ezzel az egyedi és gyönyörű produkcióval nem ért el helyezést.

A versenynek volt még egy másik tanulsága is a számomra: semmiképpen nem érdemes olyan zenével indulni, ami már lerágott csont, mindenki ismeri és régóta â01Eslágerâ01D. Ezen a versenyen is voltak "favorizált" zenék, pl. az a dobszóló, amit túlzás nélkül állíthatom, hogy legalább tízszer hallgattunk végig a nap folyamán. Így külön büszke voltam a tanítványaimra még amiatt is, hogy senki sem egy tipikus, agyonhallgatott zenére táncolt, hanem mindenki talált magának valami eredeti, önmagához passzoló zenét.

-----------------------

Még néhány, számomra kedves (tehát szubjektíven válogatott) TranszOrient kép az o2média jóvoltából.

A kameraérzékeny gyermek. :-)

Jó pillanat az Ébredj, Kundalini!-ből.

Eszti és a tavaszi, talajmenti fagyban kővé dermedt őrült hastáncosok. :-)

 

Szandra és Eszti meg a többi kisördög a Luciferkóban.

Cukifejek. :-)

Tanítványaim.

Holdfény Lányai a roma kosztümben, Szandra - szokás szerint - renitenskedik, ahelyett, hogy a többiekkel együtt tapsolna magának.  :-))))

És bocs, hogy még mindig beszélek, tudom én, hogy nem tudok jól beszélni, viszont nagyon szeretek és sosem tudom időben abbahagyni... :-)

 

Doki, a nők és a szülinap :-)

Egyik nap Doki mutogatja a képeket, amiket rajzolt. Általában számítógépes játékokat rajzol, pisztolyokkal, bombákkal, robotokkal, Indiana Jones-szal, csapdákkal, katonákkal és vérrel.
De aznap a papír másik oldalán valami mást is találtam: két ember együtt, felettük egy szivecske, két oldalt felettük ablakok.
Kérdezem:
- És ezen a rajzon mi van?
- Hát ez én vagyok, és szexelek. SZEXelek!! Szex. Szexelek. Látod, fekszem az ágyban és szexelek. SZEXELEK. SZEX!
- Öööö... Doki, tudod, hogy mi az a szex?
- Igen! Ööö.. Az, amit a filmekben szoktak csinálni. Hogy befekszenek egymás mellé az ágyba és összebújnak.


Tegnap jövünk haza az iskolából, Doki meg előjön a kedvenc témájával:
- Anya, én tudod mit kérek a szülinapomra? ... Ne lepj meg! Tudod, mit kérek?
- Mit?
- Csajt.
- Csajt???...
- Igen. Egy csajt.
- Milyen csajt?
- Szexelőset!

Később, már otthon, teljesen belelkesülten:
- Anya, egy csajt kérek a szülinapomra. Majd megmondom a Télapónak. Hogy egy olyan csajt kérek, amelyik szerelmes lesz belém..... Hurráá, lesz egy vadiúj nőm!

Doki aranyköpéseiből mazsoláztam

-->

Ma reggel.

Doki elmélázva ül a reggelije fölött, gondolkodik, nézi a kamraszekrény nyitott ajtaját, majd megszólal:

- Úgy látom, nálatok nagyon sok minden van, amire egy embernek szüksége lehet.

Tegnap reggel.

- Anya, két kérdés. Egy: miért születtem fiúnak? Kettő: miért születtem magyarnak? Három: miért ilyen a képem? Mármint az arcom.

- Szerinted miért születtél fiúnak?

- Hát, nem tudom. Biztos azért, mert Isten úgy akarta.

Ezek után hosszan elbeszélgettünk a fenti kérdésekről. :-)

Fogmosás közben:

- Anya, tiszta piros az arcod. Tisztára, mint amikor így kiabálsz, nézd... (És üvölt, ahogy a torkából kifér...)

Megyek tanítani, Doki kérlel:

- Légyszi, hadd várjalak meg ébreeeen! Légysziii, vidd túlzásba a kedvességedet!

Amikor megengedem, megy Melindához, pótanyuhoz:

- Melinda, engedd meg, hogy tájékoztassalak, hogy ébren megvárhatom anyát.

A selyemfestés és Feldmár András kapcsolata

Tegnap megint festettem két fátylat. Hihetetlen örömet ad az alkotás, a létrehozás, maga a folyamat, a vízzel dolgozás, a meglepetés, hogy sosem tudhatom, milyen lesz a végeredmény... Jó érzés pl. az is, hogy ilyenkor nem a pillanatnak alkotok, mint a tánccal, hanem kicsit "tartósabb" eredmény születik. És kézbevehető. Tapintható. Sokszor tapogatom, simogatom őket, és mindegyik fátyol más és más érintésű, attól függően, hogy mennyire volt használt a befestett fátyol, hogy mennyi vizet, mennyi festéket használtam, milyen színeket tettem rá, mennyi ideig száradt kiterítve, kinek festettem.

Ez bearanyozta a napomat, ami amúgy is gyönyörű volt, telis-teli Doki-élményekkel, tánccal, Balázzsal, ügyes és lelkes tanítványokkal. Végül annyira felpörögtem a nagy boldogságtól, hogy alig bírtam elaludni.

Ez a nap ismét meggyőzött arról, hogy semmit, de semmit nem érdemes csinálni az életben, amihez nincs kedvünk. Csakis és kizárólag annak van értelme, ami örömet okoz, és nem érdemes elhinni, hogy az élet egy merő szenvedés. :-))))

Amikor valami "rossz" ér, akkor mostanában tudatosan odafigyelek arra, hogy kompenzáljam magamnak valami "jóval" is. Mint pl. a selyemfátyol festés. :-)
Vagy Feldmár András olvasgatás. :-)

Úgyhogy most idézek is tőle.

"Sőt, nagyon sok ember úgy érzi, hogy a gondolatok ragadják meg őket, nem úgy, hogy ők gondolkoznak. Lehet, hogy az is csak illúzió, amikor az ember annyira okosnak és gondolatgazdagnak érzi magát. Talán rá kell döbbennie, hogy semmiféle gondolata nincsen, és maximum annyit tehet, hogy kitárja magát, s átadja magát a gondolatoknak. Rengeteg olyan gondolat van ebben a szobában is, amit egyikőtök sem enged be. Nem akarjátok odaadni magatokat ezeknek a gondolatoknak, mert felrázna benneteket. Mire jó egy olyan gondolat, egy olyan tudás, ami nagyon szomorúvá tenne? Miért lenne jó, ha például Isten itt lenne, s mindent el akarna árulni nektek, ti meg azt mondjátok, hogy nem, köszönöm szépen, menj haza, nem akarok többet tudni annál, mint amennyit most tudok? Mert ha valóban megtud valamit az ember, akkor megváltozik az élete. Ahhoz, hogy az ember megtudja, mi hatvan fok szinusza meg koszinusza, nem kell megváltoztatnia az életét, az nem valódi tudás, az csak egy kis hab a kávén, amit mindegy, hogy megiszik vagy nem, belekeveri a kávéba vagy sem. De ha valami fontosra rájövünk, valamire, ami igaz, és annak tárjuk ki magunkat, az azonnal megváltoztatja az életünket. Az ember attól kezdve nem élhet úgy, mint ahogy addig élt. Ezért aztán nem akar senki semmire sem rájönni, mert ki akarná megváltoztatni az életét? Mindig nagy megrázkódtatással jár az, ha az embernek meg kell változtatni az életét. Ezért általában senki nem akar megtudni semmit sem. Ezért jöttök egyetemre, mert itt semmit nem lehet megtudni. Itt eltelik az idő, s nem kell megváltoztatni az életeteket. Lehetne keresztrejtvényt is fejteni. Az is jó ahhoz, hogy elkerüljük az élet megrázkódtatásait. Persze, csak viccelek..."
/A Tudatállapotok Szivárványa c. könyvből/

Mozgalmas hétvége nagy nyugalomban...

Jó tánc, jó nők, jó ételek, jó, jó, jó, minden így jó... :-)

Csodás hétvége van mögöttem, mögöttünk.
Szombaton Doki nélkül végre sikerült kialudni magamat. Ilyenkor olyan furcsa tükörbe nézni: jó tizessel fiatalabb, kisimult arc néz vissza rám. :-)
Aztán indultunk Gyöngyöshalászra, hogy Anita iskolájából is próbáljunk a lányokkal a TranszOrientre.
(Tényleg, amíg el nem felejtem, itt lehet belépőjegyet nyerni a hihetetlenül fantasztikus, szuper, jó energiákat megmozgató, látványos és nagyszabású előadásunkra :-) http://www.harmonet.hu/cikk.php?rovat=245&alrovat=247&cikkid=21932 )

Már maga a próba is remekül sikerült: hihetetlen mennyiségű lány gyűlt össze a környékbeli településekről, akik mind-mind nagyon lelkesek voltak, és már eddig is szorgalmasan gyakoroltak és a próbán is odafigyeltek, igyekeztek... Az egri lányok is eljöttek Johannával... Nagyon jólesett ez a hozzáállás, hiszen a szívügyemről van szó, a "szellemi gyerekemről". Órákon keresztül gyakoroltuk a "hering hastáncot" Anitáék kis pincéből átalakított gyakorló helységében... A helyi tévétől is kijöttek forgatni, és még a kamerákat is sikerült bezsúfolni...
Szóval, úgy éreztem, sikeres volt a próba minden téren, és hogy nem hiába dolgoztam, dolgozunk rajta ennyit.
De az egész nap jól indult: Balázs vezetett és nekem még mindig csodaszámba megy, hogy mennyire szeretek mellette ülni a kocsiban. Autóban, buszon mindig hányingerem van; mellette meg belazulok... Csodás érzés.

Anitáék családjának vendégszeretete is jólesett. Jó volt itt is belazulni, lubickolni a szeretetben, törődésben, Anita családi boldogságában, meg abban, hogy ő is annyira lelkesen és szívvel-lélekkel csinálja az oktatást, a táncot, a szervezést, ahogy én is szeretem. Hogy a kutyusról, Piroskáról már ne is beszéljünk, aki fantasztikus személyiség. :-)

Aztán Balázzsal Gyöngyösön éjszakáztunk, a Malomudvar Rendezvényházban, amiről szintén csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Jó kis hangulatos, romantikus szoba, jó társaság :-))), kedves, segítőkészségben felülmúlhatatlan személyzet. Remek volt a vacsora: végre nem a szokványos rántott sajt-rántott karfiol-rizs-krumpli menüvel kellett beérnem! Isteni cukkini leves volt (igazi cukkiniből!!!), meg a zöldséges penne... Hozzá kipróbáltam egy helyi fehér bort a felszolgáló javaslatára, és nem bántam meg. Isteni finom volt, így a másnapi juhtúróval gratinírozott zöldségekhez is egy helyi fehér bort próbáltam ki és nagyon bevált. Gyönyörű volt a tálalás mindkét napon, kellemes, hangulatos, nyugodt! volt a környezet és ez jól hatott a TranszOrient szervezése miatt felborzolt idegeimre. (Amióta ezzel foglalkozom megint, állandóan "furcsa" álmaim vannak, ami persze nem csoda, ha folyamatosan a tudatalattimban vájkálok.)

Nagyon jólesett és csodát tett velem a vidék nyugalma, a folyamatos csönd, és az, hogy Balázzsal kettesben lehettünk, még akkor is, ha az egész kiruccanásunkat a munka miatt szerveztük meg. Ezt nem is lehet szavakkal leírni.
A vasárnapot csöndes, nyugodt, békés és bőséges reggelivel kezdtük, és én is dőzsölhettem a zöldségek és sajtok között. Jó volt. Aztán kirándultunk Kékestetőre, barangoltunk az erdőben, és a városi idegbetegség után feltöltekeztem a fák energiáival. Ilyenkor látom, hogy mennyire el vagyok szakadva a természettől. És ismét megerősödött bennem a csöndes, zöld környezet iránti vágy...
A kilátóban 8000! mini palackból volt kiállítás, ami helyenként nagyon vicces volt, és sajnáltam, hogy nem tudtam lefényképezni. Volt focilabda alakú pálinkás üveg, meg pingvin és télapó alakú is, meg spanyol "orosz vodkás" üveg, meg arab feliratúak is szép számmal, meg kuriózumok a világ minden tájáról.
És persze leginkább a boldogság, hogy a hétvége minden ajándékát Balázzsal élvezhetem végig.

A fantasztikus ebéd után végül sikerült még egy csomó szervezési kérdést is elintéznünk a Mátra Művelődési Központ munkatársával (mi sem alkalmasabb időpont a munkamegbeszélésekre, mint egy csöndes vasárnap délután...) és még a bezárt Művelődési Központba is sikerült bejutnunk, és megnéztük a színpadot, az öltözőt, beszélgettünk, terveztünk és szerveztünk...

A nyugis út hazafelé...

Persze Doki végig nagyon hiányzott, és számtalanszor eszembe jutott, hogy milyen furcsa így, hogy senki nem kiabálja folyamatosan a fülembe, hogy "Nézd, anya, nézd, nézd, ezt nézd, anya, nézd, nézd, nézd...!" :-)
Úgyhogy fel is teszem hamarosan Doki új mondásait is. :-)

Csodálatos, mozgalmas és nagyon nyugodt, csöndes hétvége volt. Pihentem, kikapcsolódtam és mégis sokat dolgoztam, és még sok ilyet szeretnék.