Nekem például tetszik a búúúú....

Bazsival vacsorázunk kettesben, beszélgetünk.

- Bazsi, annyira szeretlek és annyira nagyon büszke vagyok rád!

- És jó színválogató vagyok?!

- Igen. 

(Mindig megdicsérem, hogy milyen merészen válogatja össze a rajzainál a színeket.)

Beszélgetünk is tovább arról, hogy tetszik, hogy olyan merészen válogatja össze mindig a színeket a rajzaihoz. Bátorítom, ahogy mindig, hogy ne a mások által felállított szabályokat kövesse, hanem úgy csinálja, ahogy neki tetszik:

- És hogyha neked például tetszik a piros meg a pink együtt, akkor azt kell használni együtt és kész.

- Ühüm. Az jó szín! … Nekem például tetszik a búúúú.

- A mi?

- A búúúú.

- Az meg mi?

- Hát a kék.

- Ja hogy angolul mondtad, hogy „blue”! Nagyon ügyes vagy!

- Ühüm. Mert te is angolul mondtad a rózsaszínt!

Csak úgy falja a finom, ropogós paprikát a szendvicsei mellé.

Meg is dicsérem:

- Hú, te így eszed azt a paprikát?! Az szuper! Nagyon egészséges! Annyi vitamin van benne! Meglátod, hogy ha azt megeszed, ILYEN erős leszel tőle (mutatom a karommal), és ILYEN okos leszel tőle (mutatom a kezemmel) és ILYEN nagyon fogsz mosolyogni (ezt is mutatom a kezemmel)…

Bazsi közbevág, a karjával mutatva ő is:

- … és ILYEN nagyot fogok szarni!

És kacag a saját viccén, kacag, kacag…

Egyik reggel megyünk az oviba, bölcsibe. Beszélgetünk a gyerekekkel. Mostanában a fő téma az, hogy Hajnika hamarosan óvodás nagylány lesz, elballag a bölcsiből.

Bazsi megjegyzi:

- És Hajnikát nem fogják szeretni az óvodában.

- Miért ne szeretnék?

- Hát mert köhög mindig.

- De Bazsi, hát Hajnika nem is köhög! Teljesen egészséges!

- Igen, de akkor is valami baj van a szervezetével! … Azért beszél annyit! És ezért mindenkit idegesíteni fog. Engem is idegesít.

- Hát, tudod, Bazsi, a nők már csak ilyenek… Ennyit beszélnek….

Megyünk a buszon, bemondják a következő megállót.

Bazsi meghallja, felüvölt:

- Hallod, anya! TESTerzsébet, Városközpont! TESTerzsébet!!!