Doki és a könyvbemutató meg a bio életmód

Azt minden egyes nap megtapasztalom, hogy Dokival egy röpke óra, azaz 60 perc alatt akár 48 óra történéseit is le lehet futtatni. Persze, ebben biztosan nagy részem van nekem is...

Múlt csütörtökön kedves ismerősöm, Szepesi Dóri könyvbemutatójára voltunk hivatalosak.
Boldog szülő - boldog gyermek ... mondja a bemutatandó könyv címe.
Hát ez az az állapot, amit aznap du. pont nem sikerült megtapasztalnunk, de azért végül hepienddel zárult minden. :-)

Elrohantam Dokiért az iskolába, persze, pont lekéstem a kijövetelüket, így eltartott egy darabig, míg megtaláltam őt az udvaron az ügyeletben. Taxis barátunk, Karcsi nem ért rá, így csak a sűrű imádkozás maradt, hogy 17 óráig odaérjünk az Alexandrába bkv-val.

Doki végignyafogta az utat, hogy ő nem akar abba a "könyvtárba" menni, mert ott nincs számítógép, és neki hiányzik a "gépecske", meg biztosan unatkozni fog. Természetesen, a villamost lekéstük... Aztán szomjas és éhes volt, így a villamos úton a folyamatos nyafogást színesítette az üvegből ivással (ilyenkor gusztusos módon egyidejűleg a morzsákat is beleüríti a szájából az üvegbe...), ital kiöntéssel, pogácsa morzsolgatással és majszolgatással, majd az iskolatáska és a környező ülések zsíros-morzsás kézzel történő tapogatásával, kenegetésével. Rendkívül esztétikus látványt nyújtott körülöttünk minden, amikor végre leszálltunk, vagyis én inkább lesütött szemmel próbáltam kiosonni a járműből...

Mielőtt megérkeztünk, Doki arra is rájött, hogy neki nagyon kell pisilni, és a Filmmúzeum előtt a zebránál állva elkezdte letolni a gatyáját. Aztán rádumáltam, hogy legalább az Alexandra Könyvesbolt 4 m-rel odébb levő vécéjéig bírja ki. Kibírta.
A vécéből a szokásos állapotban jött ki: nadrág félig fent-félig lent, trikó és póló félig begyűrve még a kilógó alsógatyába is, másik fele hátul fityeg....

Végre felmentünk a kávézó részbe (17:05-kor) még éppen időben. Doki rosszkedvét mintha elfújták volna... Persze, tudta, hogy mi most itt szerepelni fogunk, és alig várta, hogy mikor megyünk már fel a színpadra. :-)
Köszöntünk Dórinak, Doki udvariasan kezet fogott és bemutatkozott, majd közölte, hogy ő egy sört kér.
Mondom, szerintem nem nagyon kéne ezt hangoztatni, ne égessen már, mire közölte, hogy na jó, akkor egy egy kólát kér. (Hát mit neki bio életmód, boldog szülő - boldog gyermek....). Kértem, hogy itt ezt se forszírozzuk, mire ő: Na jó, akkor egy teát kérek. Vagy málnaszörp is jó lesz.

Amíg várakoztunk, folyamatosan kérdezgette, hogy mikor megyünk a színpadra, mikor fogok táncolni, és hogy ő is beszélhet-e a mikrofonba. Aztán mikor végre elkezdtük és felmentünk a színpadra, Doki folyamatosan beszélt és "szerepelt": először meg akart győzni, hogy menjünk és kérjünk innivalót a pincértől, és folyamatosan integetett és kiabált, hogy jöjjön ide a pincér, aztán üldözőbe is vette, de sikertelenül. Közben hangosan játszott a telefonomon és kommentálta az eredményeit.

Hangosan követelte a mikrofont és ott is szépen bemutatkozott és elmondta, hogy ő már nem "vegetári jános".
Aztán nagy nehezen megtalálta a büfépultot és visszajött, hogy adjak neki "harminchét nulla forintot", mert akar venni valamit és annyiba kerül. Akkor a csönd érdekében adtam neki pénzt, mire fél perc múlva megjelent a pincérnővel együtt, aki érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Visszaintettem, hogy igen, én adtam a pénzt a gyereknek. Újabb fél perc múlva Doki megjelent egy nagy pohár fagyival, amin sűrűn folyt a gyümölcsdarabos öntet és a tejszínhab vastagon állt rajta. (Ismét örvendtem, hogy eljöttünk egy bio életmódot népszerűsítő beszélgetésre...)

 (Bal oldalon Eti, a moderátor, jobb oldalon a könyv egyik szerzője, Szepesi Dóri. Én rózsaszínben, Doki a lábunk előtt fagyizik, maszatos zsebkendő a földön elhagyva...)

A színes öntet és a fagyi megszínesítette a kávézó eseményeit is. Doki először szétszórta a visszajárót a színpadon és a székemben, majd percekig próbált helyezkedni a kicsi, zsúfolt színpadon, állt, ült, feküdt, mászott, maszatolt, majd leküldtem az asztalokhoz. Ott elkezdte nyalogatni, szívogatni a fagyit, majd kiabált, hogy "Anya, kiöntöttem!". A körülötte ülők megszánták, és adtak neki zsepit, szalvétát, majd pár mp múlva látom, hogy Doki a tenyerébe összegyűjtött tejszínhablabdacsot nyalogatja.
Mindeközben, természetesen, a színpadon zajlottak a filmvetítések, a beszélgetések, mini interjúk a könyvben szereplő vegetáriánus anyukákkal (pl. velem), meg a szerzővel.... A vendégek Doki közreműködése ellenére is próbáltak figyelni...
Doki a dolga végeztével ismét felmászott a színpadra (a világért sem használta volna a lépcsőt!), majd hosszas helyezkedés után úgy döntött, hanyatt fekve fog szemlélődni a színpad közepén, az asztalt rugdosva a lábával. A feje alatt összekulcsolt kézzel, egyik lábát a másikra vetve, halál lazán, kb. 1 percig csöndben volt. (Igen, ilyen is előfordul néha...)
Aztán megjött a húgom, Ildikó, így Doki hangosan integetett neki a színpadról, és ismét folyamatosan követelte a mikrofont.
Mikor megkapta, szépen, értelmesen, artikulálva belebeszélt jó hosszan, és a vége az volt, hogy "És van itt nekem egy emberesem, akit úgy hívnak, hogy Ildikó!"
- És mit kell tudni róla? Ki az az Ildikó?
- Hát, ott ül és én nagyon szeretem!
Annyira aranyos volt! Szokás szerint meghatódtam, hogy mennyi szeretet van a gyerekben.... 

Ezek után úgy éreztem, hogy Ildikó a felmentő sereg. (Ezt egyébként elég gyakran érzem.) :-)
Innentől kezdve Doki leginkább Ildikót szórakoztatta, majd mikor ő sem bírta tovább, akkor elindultak hazafelé, aminek szintén mindenki szem- és fültanúja lehetett.
Na, innentől kezdve végre én is részt tudtam venni az eseményekben és be tudtam kapcsolódni a beszélgetésbe (aminek hamarosan vége is lett...).

Utána még egy jó kis beszélgetős party következett, és Dórinak segítettünk kiosztani az általa összekészített vegetáriánus recepteket, a színes masnival átkötött "lélekvitaminokat" (verseket) meg a bio pogácsát, amiből végül el is felejtettem enni és ezt nagyon sajnáltam. De a receptek, a lélekvitaminok és a csomagolásuk mind nagyon kedves és bájos volt. Igazán szeretetteljes fogadtatás azok számára, akik eljöttek a könyvbemutatóra, és ráadásul begyűjtöttem néhány jó kis receptet is (pl. Télapó sapkája és hasonlók).

De az igazi lényege a bemutatónak a számomra csak ezután következett. Bár tudtam, hogy minden jó lesz, és kértem is, hogy jól sikerüljön a bemutató, de ekkora meglepetésre nem számítottam. A hangosítást egy régi kedves ismerősöm, Kori intézte, és a "buli" után nagyon nagyon jót beszélgettünk. Örültem, hogy ilyen váratlanul újra láttam, és hogy ilyen jól van ő is. Nagyon feltöltenek a spirituális témájú beszélgetések, és szeretem, hogy ennyi spirituálisan fejlett ember vesz körül.
Sajnáltam, hogy mennem kellett tanítani, és nem tudtam tovább maradni, mert nagyon helyes emberek gyűltek össze a bulin. De ezek után az órám is olyan jól sikerült, és a tanítás is annyi örömmel tölti meg az életemet...

Jó az is, hogy Dokit is el tudtam már fogadni olyannak, amilyen, sőt, ez még boldoggá is tesz.
Nagyon jó fej kisgyerek és büszke vagyok rá. Inkább legyen ilyen szabad és bátor, mint olyan nyuszi, amilyen én voltam.

Doki, a nők, az iskola és a beszélgetéseink

- Anya, ma odaadtam Evelinnek a Hannah Montana-s chipset.
- És, mit szólt? Örült neki?
- Megköszönte. Teljesen levettem a lábáról!

 *

 - Anya, ma azt játszottuk a barátaimmal, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”.
- Tényleg? És azt hogy kell?
- Hát, azt játszottuk, hogy „hogyan szedjünk föl csajokat”. Az udvaron. A Dáviddal. És akkor odajött 3 csaj, és azt mondták, hogy „édi”. Azt mondták a Dávidra, meg rám, hogy „édi”! Azt mondták, hogy „édi”! Hát, majdnem elhánytam magamat!
- Tényleg? És hány évesek voltak a csajok?
- Hát, olyan… tizenhat...

 *

 - Anya, ma azt játszottam az iskolában, hogy „Hogyan unatkozzunk egyedül, ha senki nem akar velünk játszani”.
- Tényleg? És azt hogy kell játszani?
- Egyedül. Hát úgy, hogy ülsz egyedül az udvaron, amíg a többiek játszanak és unatkozol.
- Tényleg? És ez jó volt neked, jól érezted így magad?
- Nem.

 *

 Egyik este az ágyban a Ho’oponopono-ról beszélgettünk. Éppen ecsetelgettem, hogy milyen szép képek vannak a szívemben, amikor boldog vagyok, és említettem a kék tengerpartot, meg a sok-sok hibiszkuszvirágot satöbbi.
Kérdezem:
- És neked milyen képek vannak a szívedben, amikor boldog vagy? Látsz valamit? Mit érzel?
Doki nagyot sóhajt és közli: - Isten erejét.
Majd csöndesen oldalra fordul és aludni próbál.
Aztán megszólal:
- Anya, nekem erről a sok hubusz-kubusz virágról tudod, mi jutott eszembe? Hogy van egy olyan virág, hogy hubusz-kókusz. És az egy nagy fán nő, és úgy hívják, hogy kókusz, és annak a virága a hubusz-kókusz. 

*

 Megy a tévében a Borsodi reklám, amiben a családi összejövetelre kijönnek a tűzoltók, elmarják a srácot a rendezvényről, a pórul járt nő meg artikulálatlanul üvölt a végén, hogy „Norbi!!!”.
Doki felém fordul, rám néz, és látszik, hogy nagyon viccesnek találja, amit mond, de kicsit fél is a következményektől:
- Te is ilyen szoktál lenni, anya…

 *

 Doki az esti fogmosás után, a szájöblítés előtt emeli a fogmosópoharát és ünnepélyesen közli:
- Igyunk a pezsgőre! Olyan szép nap volt ez a mai!

*

Doki és a Péntek az én napom... je, je, jeeee...

Végre egy nyugodt délután Dokival kettesben. Már nagyon hiányzott. Péntek van, nem tanítok, így ebéd után mentem érte, hogy többet együtt lehessünk. Az iskola ablakából Evelin még integetett bájosan, Doki meg kedvesen mosolyogva visszakiabált: "Viszlát hétfőn!" Beugrottunk a közértbe, ahol Doki elégedett arccal nyugtázta, hogy rájött, honnan szereztem neki a Verdás chipset. Kért is egyet, és betett egy Hanahh Montana-s chipset is "Tudod, hogy kinek..." felkiáltással. Aztán kért pénzt, hogy azokat ő fizethesse ki külön. (Még sosem fizetett egyedül, de hát egy férfi mit meg nem tesz a nőért...) Már messziről hallottam, ahogy a pénztáros néninek ecsetelte, hogy egyet magának, egyet meg "a lánynak" vesz. Meg is dicsérték, milyen rendes, és kérdezi a pénztáros néni: - Milyen ügyes vagy! Egyedül vásárolsz? Doki meg kedvesen, a fél boltot túlharsogva közli: - Nem, anyám is itt van, csak én gyorsabb vagyok!!! :-))) A "Péntek az én napom" Doki legkedvesebb dala, és ezerféle hangsúllyal tudja már rap-elni (vagy úgy írjuk, hogy "reppelni"?). Általában az utcán, jó hangosan, és a kezével is hadonászik meg mutogat hozzá: "Péntek az én napom, testemet a zenére hangolom meg egy jó ital amit szürcsölgetek (:-)) minek is kéne több je, je, jeeeee..." Most is egész úton hazafelé ezt énekelgette. :-)

Transz és Egység... Semmi különös.

Ahogy készülök a TranszOrientre, összeszedtem egy kicsit a transzról és a Lényegről is a gondolataimat. Semmi, de semmi új nincs bennük, hiszen ezt már milliószor elmondták nálam bölcsebb emberek. De azért én is leírom a magam módján, mert nem bírok a közléskényszerrel. :-))) ------------ A Transzról és az Egységről

Az életem egy részét a transzra tettem fel.

Fontosnak tartom, hogy amilyen gyakran csak lehet, megtapasztaljunk más tudatállapotokat is. Ezeket a másfajta tudatállapotokat megélhetjük jóként vagy rosszként, megtapasztalhatjuk kellemesként vagy kellemetlenként, de mindenképpen MÁS-képp. Ezek az állapotok mások, mint a hétköznapi robot-életünk, a fásultság, a közöny, az a gépiesség, amivel mindennapi teendőinket ellátjuk. Mert így egyszerű. Mint a gépek: megmondják, mit kell csinálnunk, mitől lesz jó nekünk; nap, mint nap programoznak, és mi megyünk, amerre irányítanak. Nem kell gondolkodni, nem kell Igazán Élni.

Persze, lehet így is élni. De minek? Az Élet tényleg csak ennyi? Erről szól?

Az, hogy milyen életet választunk magunknak, az csak rajtunk áll. Az életünk minősége, a megéléseink nem függnek az anyagi világtól. Nem. Éppen fordítva. A külvilágban pontosan azokat a képeket látjuk, azokat a filmeket nézzük, amiket mi magunk vetítünk. A filmet mi magunk írjuk magunknak.

Így hát a forgatókönyveket is megváltoztathatjuk, ha szeretnénk. A szenvedéseink, örömeink témáját mi magunk választottuk, választjuk, és ezért bármikor meg is változtathatjuk.

Ha a változtatás mellett döntünk, akkor szépen lassan (vagy gyorsan…) átégünk mindenen, amiért jöttünk, amiért itt vagyunk, és megérthetjük, hogy az Élet tényleg egy „kozmikus buli”, hogy Prakash szavaival éljek.

És bármi is történik, bármit is vetít a gép, a lényeg az Egység, az, hogy minden Egy és Ugyanaz, beleértve saját magunkat is. Ami pedig ezen kívül történik, az csak a felszín.

Szeretem az Egység átélését, és törekszem arra, hogy mindig tudatában legyek annak, hogy minden és mindenki Egy. Ez végtelen boldogságot ad, és sokkal inkább megkönnyíti a földi életet, mint amennyire esetleg megnehezítheti.

De a transzhoz, a tudatállapotok szivárványához visszatérve:

A módosult tudatállapot lehet bármilyen, ami a robot-létből kizökkent minket. Gondoljunk csak az alapos „kisírásra”, a kisírás utáni csöndességre, a kozmikus, mindent átható, abbahagyhatatlan nevetésre… ez mind-mind módosult tudatállapot, egy másik tudatállapot a mindennapi rutin állapotunkhoz képest, azaz már ez is transz.

Természetesen, ezt az állapotot bizonyos szerekkel is előidézhetjük, de ez nem témája a TranszOrient előadásnak sem, illetve magához a transz hastánchoz sem köthető.

A transz sok más, „természetes” módszerrel is előidézhető: gondolok itt pl. a transzlégzés közbeni megadásra, a transztáncok közbeni flow élményekre, bármilyen művészeti, kreatív megnyilvánulásunk közben arra az érzésre, amikor csak szabadon áramlunk a kozmosz energiáival összhangban, vagy éppen a műalkotások által kiváltott katarzisra. Ezekkel mennyivel sokrétűbb, színesebbé, teljesebbé válik az életünk.

Ezt a teljesebb életet, a művészet és a megvilágosodás kapcsolatát, a kreativitás örömét, a meditatív alkotást és együtt létezést, a közös örömöket és a Lét Teljességét szeretnénk egy kicsit közelebb vinni a TranszOrient előadás résztvevőihez.

Remélem, hogy jól fognak szórakozni. Nálunk az előadás közben szabad hangosan sírni és nevetni (vagy mindkettőt egyszerre is), kiabálni, velünk együtt táncolni és felszabadulni. De nem kötelező! Akik nem szeretik az efféle harsány megnyilvánulásokat, bízom benne, hogy azért ők sem üres kézzel távoznak. (Sőt, ebben biztos is vagyok, hiszen nem csak lelki, hanem fizikai síkon megnyilvánuló ajándékokkal érkeznek a táncosok…) ;-)

Remélem azt is, hogy az előadásunk résztvevőinek sok-sok felismerésben, transzélményben lesz része, és letesznek egy csomó eddig cipelt terhet. A zsákjukat pedig megtöltjük sok-sok életenergiával, derűvel, hittel, bizalommal, megadással, amik továbblendítenek minket egy új, Valódi Életbe.

Végül pedig egyik kedvenc Prakash idézetem:

"A világ csak arra vár, hogy kinyíljak,

megszűnjek fal lenni önmagam körül,

hogy magamra találjak kívül-belül,

hogy a külső és belső óceán boldogan

egymásba áradva, egymásra találva elmossa

még a fal emlékét is, ami sohasem létezett,

mert nem is létezhetett, és az egészséges,

kozmikus nevetés elmossa az emlék emlékét is."

----------------------------------------------------------

Sajnos, a beillesztett szövegek szerkesztésével súlyos problémáim vannak... Mit nekem hibás HTML kód meg ilyenek! Azt sem tudom, mi az.... :-) Így hát átírni sem tudom. :-) Így meg marad a soronként változó betűméret és stílus. Ez van.

TranszOrient kapcsán

Szerdán végre végigpróbáltuk a műsort a Holdfény Lányaival, és egy kicsit megnyugodtam. Nagyon jó és hatékony próba volt. A térdem azóta is sebhelyes... Hogy miért kell nekem állandóan földön fetrengős koreográfiákat írnom?.... Gyöngyi szólója különösen lenyűgözött mindenkit. (A TEST c. koreográfiát fogja szólózni.) Úgy érzem, hogy jó a szereposztás. :-) Találtam is még illusztrációkat hozzá a saját képeim között, de sajnos, csak keveset tudok közzé tenni Őrá való tekintettel. :-)

Szépen alakul a műsor is, a műsorfüzet, a hirdetések. A jegyek is kész lesznek hétvégére. Ahogy az ismertetőkhöz, interjúkhoz fogalmaztam a szövegeket, sok minden megerősödött bennem újra. Főleg az, hogy a spiritualitáson és az erotikán (meg persze a gyereken) kívül tényleg nem nagyon érdekel semmi. Ez okoz örömet, és ezért jó a hastánc is. Újra elővettem a Feldmár András könyveimet, mivel a TranszOrient kapcsán elég sokat hivatkozom a "tudatállapotok szivárványára", és nagyon jó volt újra olvasgatni őket, Feldmár gondolatait, magyarázatait. Prakash verseit is jó megint olvasgatni. Az ilyen dolgok adnak örömöt és lelkesedést nekem.

Doki, a nők, az iskola és a többi.... :-)

Dokinak tegnap lett egy új szerelme, és végre oroszlán, azaz 10 pontos bélyegzőt is kapott, úgyhogy most már kicsit lelkesebb volt, mikor kijött. Végül is, mi más lelkesítené az embert, ha nem a szerelem (és az oroszlánok...) :-) Megkérdeztem Dokit, hogy hogy jött össze a csajjal (hadd tanuljak már én is valamit). - Hát, az úgy volt, hogy a Ricsi, az Egyes Ricsi, tudod, mert van a Kettes Ricsi, de az egyes Ricsi hazudott. Hogy akkor mondta, hogy segít nekem (hát még jó, mivel összejött Doki volt csajával, a Virággal, aztán gondolom, most kompenzálni akar... (a szerk.)) és akkor odament a többi fiúval az Evelinhez, és mondta, hogy ha szerelmes lesz belém, akkor holnap hoz neki valamit, pedig nem, csak azt hazudta. - És az Evelin mit mondott? - Hát, hogy jó, lesz a szerelmem. - Te figyelj már, Doki, most akkor azt mondod, hogy hazugsággal meg ígéretekkel kell csajokat fölszedni? - Hát... igen. - És miért nem te mentél oda Evelinhez? - Hát, mert a Ricsi, az Egyes Ricsi, mert van a Kettes Ricsi, két Ricsi van az osztályban, az Ádám Ricsi, és amikor haragszanak rá, akkor úgy hívják, hogy "Ádám!", és akkor az Egyes Ricsi odament a többi fiúval, és akkor azt hazudta... (és innen jön az egész sztori elölről, aztán még sokszor) -------------- Doki néhány aranyköpése a közelmúltból: Dokinak nincs túl jókedve. Előveszi az iskolatáskájából a kis vakondot, a kezembe adja, és kérlelni kezd: - Na, anya, hát bábozzál már nekem a vakonddal! Tudod, hogy az engem milyen boldoggá tesz! Megyünk taxival, és Doki az ismerős taxis bácsi „Hogy tetszik az iskola?” c. hülye felnőtt kérdésére azonnal mesélni kezdi, hogy már van új szerelme. - Tényleg? Hát te akkor most csajozni vagy tanulni jársz az iskolába?! Doki széttárja a karját és egyértelműen közli: - Hát, mindkettőt! Doki mostanság minden szembejövő szöveget betűzget, kiolvas. Persze simán lebetűz bármilyen szót, ami eszébe jut, akkor is, ha nem az van odaírva. Legutóbbi pl. a szelektív papírgyűjtő kuka volt. Doki eléállt, és kibetűzte: P-O-S-T-A. Posta. Betűzgeti az egyik újonnan vásárolt pólómat is, ami angol feliratú, ráadásul teljesen torzított betűtípussal van írva. Segítek neki: - Az van odaírva angolul, hogy „No Husbend” (Tényleg így van leírva!) :-)) - És az mit jelent? - Hát…öööö… szó szerint azt jelenti, hogy „nincs férj”. Doki ezen teljesen megakad. Értetlenül néz, nagy szemekkel, csodálkozva és némiképp felháborodva: - Anya! Hát muszáj volt neked ezt a pólót megvenned? (Igaza is van. Azóta nem is hordom azt a pólót.) :-) Egyik éjjel Iza nálunk vendégeskedett. Dokinak nagyon bejön, emlékezett is rá, úgyhogy egész este meg reggel fűzte is Izát elég rendesen. Reggel, miután Iza elment, beszélgetünk Dokival: - Jó, hogy itt volt Iza! Jó fej lány, nem? - Aha! Meg jóképű. Doki állítja, hogy tud japánul, meg lengyelül meg angolul, és nógat, hogy mondjak neki bármit, és lefordítja. Először csak szavakat mondok, ő meg hiteles arckifejezéssel fordít mindent, de egy-két szóra közli, hogy azt még nem tanulták az iskolában. :-) Végül megkérem, hogy fordítsa le nekem azt, hogy „Az élet olyan, mint a hintaló.” Ez Doki szerint így hangzik: Pakhéj lüí hukk hamm pukh. (Angol) Kályijászti shukkai pukk. (Lengyel)

Doki, az iskola, a nők és a beszélgetés

 Doki egyik nap azt mesélte, hogy Virággal majdnem szakítottak, aztán hozzátette: "De szerencsére mégsem estünk bele a szakítás kútjába".
 Aztán másik nap mégis csak szakítottak. (Na, Doki azóta nem szeret iskolába járni...)
Kiderült, hogy Virág azt akarta, hogy Doki kérjen bocsánatot valakitől.
Csakhogy nem tudta, hogy Dokinál ez egy igen érzékeny pont. Teljesen kiborul, ha bocsánatot kell kérnie, és meg is szokott emiatt sértődni. Ez lett Virág veszte. Doki pedig kifejtette, hogy ő ráér még a szerelmet keresni, ha majd felnőtt lesz, és hogy van egy bandájuk, ami csak fiúkból áll, de csakis olyanokból, akiknek nincsen csaja. És sokkal jobban megéri ehhez a bandához tartozni, mintha lenne barátnője.
 Aztán következő nap megint kibékültek, de Doki közölte, hogy ő nem is szerelmes a Virágba, csak úgy tesz, mintha.
 Aztán most éppen végleg összevesztek...
Azóta minden reggel hallgatom, hogy nem akar iskolába menni, mert az unalmas.

 Viszont Doki valamilyen módon mégis csak elérte, hogy a Lili mellett üljön, aki ugyebár a legszebb lány az osztályban. :-)

 Ezen kívül Doki fel van háborodva, hogy minden nap csak kilenc pontot (azaz jegesmedve pecsétet) kap az üzenőjébe, és nem tizet (azaz oroszlánt). Aztán persze mindig kiderül, hogy hát "pontlevonást" kap, mert beszél. Hát persze, hogy beszél. Mindig beszél. Folyamatosan. Amióta elkezdett beszélni, azóta nem hagyja abba.
 Próbáltam én előre figyelmeztetni a tanító nénit, hogy a gyerekkel valószínűleg kicsit több lesz a gond... Ha meg nem a beszéd miatt szólnak rá, akkor a "mosolygás" miatt.
 Doki váltig állítja, hogy ő csak mosolygott... Minden nap... Aztán mindig kiderülnek olyan apró részletek, hogy tk. ez akkor történt, amikor a tanító bácsi beszélt. És tk. Doki csak viccet mesélt közben. Meg hangosan nevetett. És körülötte a többiek is nevettek... Hangosan, Doki poénjain.
 Sajnálom a tanító bácsit, és mélyen együttérzek vele. Közben pedig lelkileg készülök arra az időszakra, amikor már intőket is kapnak majd, és nem csak a névre szóló virágjaik szirmai hervadnak el, ha rosszalkodnak a gyerekek.
 Próbáltam én Dokival erről komolyan beszélgetni (miután én is jól kiröhögtem magam a poénjain), de Dokival nagyjából így néz ki egy "komoly" beszélgetés:
 - Doki, figyelj, hadd kérdezzek valamit.
Doki nézelődik mindenfelé, énekelgetni és táncolni kezd: - Nyújtsd előre a jobb kezed, utána hátra...
- Doki, figyelsz rám? Nézz rám egy kicsit, kérlek...
Doki verselni kezd, kézjátékkal kíséri: - Ez itt a jobb kezem, a bal kezemmel tapsolok..
- Doki, figyelj egy kicsit, kérdezni szeretnék valamit.
- Ez meg itt a bal, ha összeverem, megszólal...

 Tehát tartalmas beszélgetést kizárólag akkor tudunk folytatni, ha - éppen Dokinak van valami mondandója (mindig van) - a kis vakond bábujával bábozva mondom el, miközben vakondka dícsérgeti őt. :-)
 A kis vakond (néha V.Kond ügynök a Rágcsávókból) Doki "fogadott kistestvére", aki árván maradt és ő befogadta.
Múltkor összebújtunk hárman, megöleltük egymást, és vakondka kifejtette, hogy milyen jó, hogy van egy nagy tesója, Doki, akire felnézhet és aki megvédi őt, és hogy így teljes a családunk.
Mire Doki: - Na látod, anya, tényleg így vagyunk igazi család, ezért nincs is szükség kistesóra!

Táncol az energia óceánja...

Már alvás közben is .... Koreográfiákat írok, rendezek, instruálok. Idegeskedek, hogy jók legyenek a fények... Látom magam előtt a táncosokat, hallom a zenét.... Tegnap éjjel pont a Shiva Lingamot láttam. És eljutottam abba a fázisba, amikor már mindenről a TranszOrient jut az eszembe. Meg az, hogy "Soha többet semmilyen előadást!..." Persze, ez majd elmúlik, ahogy a gálák után is mindig elmúlt, pedig már hány ezerszer megfogadtam azt is, hogy "Soha többet semmilyen gálát!" ... A Shiva Lingam örök és megunhatatlan kedvencem. Ez az a koreográfia, amiben a legjobban ötvöződik a hastánc-erotika-spiritualitás. Hálistennek, a lányok is imádják. Nem csoda. Nagyon jó élmény táncolni is, bármelyik szerepet is táncolom éppen. Már alig várom a szeptember 27-i workshopot, amikor egész délelőtt csak a darbuka körül kerengünk és istenítjük. :-))) Lassan egész szép gyűjteménnyel rendelkezem már Shiva Lingam képekből. Be is illesztem néhány kedvencemet: És ma találtam ezt, ami nem kifejezetten Shiva Lingamot ábrázol, de tökéletesen tükrözi a koreográfia hangulatát, mondandóját, a formációkat: :-))))

Az Origo egyik cikkéhez volt illusztráció. A kicsi sárga az én vagyok a darbukán... :-) Na, ez az a fázis, amikor már a szexről is a TranszOrient jut az eszembe. És nem fordítva. Ezt már akár kórosnak is mondhatnánk, ha nem élvezném ennyire. :-) Prakash megfogalmazása szerint: "A Sivalingam közismert, mégis Indián kívül általában félreértett szimbólum. Az ősi India nem ismerte a tabukat és elfojtásokat, amik az európai kultúra jó részét jellemzik. A férfi és női teremtő elvet szent csodának tekintették, így a Sivalingam egyben a világ tengelye, és Földanya az alapja. Az ókori Görögországban, Egyiptomban és más ősi kultúrákban is maradtak fenn hasonló jelképek. Az indiai jóga azonban ismeri a belső Lingamot is, ami nem más, mint a gerinc mentén egymás fölött elhelyezkedő csakrák sora. Ugyanaz az energia, ami kifelé nemzőerőként jelentkezik, belül felemelkedve (mint a Lingam körül kígyózó Kundalini-Shakti) felébreszti a csakrákat és a Megvilágosodáshoz vezet." Van egy vers, amiből a címben is idéztem. Az is ugyanígy a "Shiva Lingam életérzésről" szól: A Tudat és az anyag kapcsolata az energia. Siva és világa között a kapcsolat Shakti anya. Senki nem vezethet el az Atyához, csak az Anya. Anyánk tánca ez az egész világ, minden az Ő álma. Táncol az energia óceánja isteni párja körül, aki őt álmodja. /Vörös Ákos: Apa, Anya/ És az elmaradhatatlan, gyönyörűséges, mindent kifejező TranszOrient plakát, amiért annyira hálás vagyok Johannának, Prakashnak és Editnek:

Doki, a szerelem, az iskola és az aranyköpések

Doki szeptember elsején, miután 7 és fél évesen végre iskolaérettnek nyilváníttatott, elkezdhette az iskolát. Még nagyon nagyon tetszik neki, mivel már az első napon összeszedett egy csajt :-), és azóta is dúl a szerelem. Egyik reggel láttam is a kislányt, Virágot, ás azt is, hogy Doki arca mennyire földerült, mikor meglátta őt, és megfoghatta a kezét.
Szépen, kézenfogva mentek fel a lépcsőn az osztályba, és a pici gyerekek alig látszottak a nagy iskolatáska mögött, én meg persze szépen megkönnyeztem, ahogy szoktam...
 Én vagyok "a sírós anyuka", aki mindenen elérzékenyül, még azon is, ha fél napos óvodai kirándulásra mennek a gyerekek és integetünk egymásnak a busz ablakán keresztül.
 Minden reggel úgy öltözik fel, hogy elég dögösen nézzen ki és tetsszen Virágnak, és a frizuráját is szépen bezselézzük, hogy jól nézzen ki. Sőt, tegnap a fodrásznál direkt olyan frizurát kért, amivel biztosan tetszeni fog neki.
Ja, és persze gondosan ügyel arra is, hogy ápolt legyen kívül-belül, és hagymát sem eszik, ha másnap iskolába megy, mert múltkor emiatt nem akarta a Virág megcsókolni.
 Egyébként Doki szerint nem Virág a legszebb lány az osztályban, hanem egy másik, a Lili, aki "olyan... olyan nagy..., ő a legnagyobb az osztályban", de Doki szerint ő nem akart szerelmes lenni belé, így maradt a Virág, "de azért ő is szép".

 Minden felnőtt jön a hülye kérdéssel: "És, tetszik az iskola?"
Mire Doki: "Igen, nagyon! Van egy szerelmem is, a Virág! És már szájon is csókoltuk egymást! És az ölembe is ült! És ma egymás mellett ültünk az ebédnél!"
Hülye felnőtt: "És, hogy néz ki a Virág? Szép?"
Doki (csillogó szemmel): "Igen!"
Hülye felnőtt: "Szőke?" (Miért mindenkinek ez jut eszébe?)
Doki: "Hát olyan... copfos."

 Dokit minden nap megkérdezem, milyen volt, hogy tetszett, mit csinált, satöbbi. Az első nap, mikor Doki kijött az iskolából, azt felelte a "Hogy tetszett?" kérdésre: - Jó volt. Ma szép ruhában volt a tanítónéni. ... De a te hastáncos ruhád sokkal szebb!... Te vagy a legszebb hastáncos anyuka a világon! (Tudja a gyerek, mitől döglik a légy! :-)) ... És szerelmes vagyok egy lányba. Úgy hívják, hogy Virág.
- És hogy jöttetek össze?
- Hát, az úgy volt, hogy kergetőztünk, fiúk a lányok ellen, és a lányok üldözték a fiúkat, és akkor ő is a lányok között volt, és akkor bocsánatot kért a Virág, mert folyton engem kergetett. És aztán szerelmesek lettünk. Így lettünk szerelmesek. És már meg is csókoltuk egymást!... Csak azt nem tudom, hogy hány éves... Anya, már megint olyan sok mindent írsz!!! Nem viszed egy kicsit túlzásba?!

 ************* Rosszalkodás a játszótéren, még ovis korában. :-)


 

Erotikus tánc

Az erotikus tánc nemrég került fel a kedvenc hobbijaim listájára. Ez a lista amúgy nem túl hosszú, mert a hastáncon, a családon és a spiritualitáson kívül nem sok minden érdekel. (Nyugodtan mondhatjuk azt is, hogy szakbarbár lettem, ugyanúgy, ahogy nyelvészként is az voltam...) De az erotikus tánc valamilyen szinten szorosan kapcsolódik az én hivatásomhoz is: a nőiség megéléséről szól; egy új dimenziót ad hozzá, hogy egy kicsit másképpen is nők legyünk, mint a hétköznapi életben. Persze, ugyanúgy, ahogy a hastánc, visszahat a hétköznapi életünkre, a hétköznap viselt női énünkre is. Az erotikus táncórák után ugyanazt élem meg, mint amiről a hastáncos tanítványaim is beszámolnak: felpezsdül a vérem, sokkal magabiztosabbnak, nőiesebbnek, sugárzóbbnak érzem magam, mikor kilépek az utcára. És persze ez vonatkozik a párkapcsolatra (és egyebekre...) is. Bár a hivatalos, összefoglaló neve diszkréten "egzotikus tánc", de ezt az elnevezést biztosan nem fogom használni a saját életemben. Egzotikus tánc ugyanis sok minden lehet. Pl. a jávai tánc a mi szemünkben elég egzotikusnak tűnik, viszont az erotikától kicsit távol áll, legalábbis nekem. És hát az "egzotikus táncok" az én életemben kizárólag az erotikáról szólnak, ami inkább a nőiség megélésének külső jegyeire vonatkozik, mint a belsőkre. Nyilván ezekben is meg lehet találni azt a fajta mély spiritualitást, ami a hastáncban alapvetően benne van, de ezzel még nem foglalkoztam, és nem is célom jelenleg. Most csak élvezni akarom azt, amit ettől a tánctól kapok. (Egy gondolat erejéig visszatérve az elnevezéshez: megértem Almát, aki minden esetben az "egzotikus táncok" elnevezést használja. Hiszen mi, hastáncosok is sokkal jobban szeretjük az "orientális táncok" elnevezést, ami sokkal többrétűbb, mint a "hastánc" szó, és sokkal jobban magába foglalja a lényeget.) Ezért is hívtam meg Pirner Almát, hogy tartson nálunk is workshopot. Kedden volt a Szívvel-Lélekkel Stúdióban a Stiletto tréning, amiről Pirner Alma hivatalos weboldalán nagyon sok infó van, illetve a legelső, kísérleti tréningről szóló cikk (amiben én is szerepelek több képpel) a Velveten is olvasható. Nálunk is nagyon jól sikerült a tréning, jó hangulatban telt az óra, jó volt együtt bénázni és ügyeskedni, izzadni és erőlködni, és persze szépülni kívül-belül. :-)

Remélem, hogy folyt. köv., rajtam nem múlik. :-) ------------- Az első tréningen az első sorban nyomulok éppen :-)

*

Közös pucsítás Almával. :-) Na ez az, amit a hastáncban nem szabad! :-)

Doki és a piramisok

Dokinak régi nagy álma, hogy eljusson a piramisokhoz.
Az egyiptomi és a dél-amerikai rejtélyek is nagyon érdeklik, de azért maradtunk Egyiptomnál, mert az közelebb van. Meg hát nekem szakmailag is érdekesebb lenne... :-) Később pedig jöhet majd Dél-Amerika is. :-)
 Dokinak igazából az a terve, hogy majd elmegyünk repülővel, és amikor már pont a piramisok fölött járunk, akkor ejtőernyővel kiugrunk, pont a piramis tetejére, és onnan pedig lemegyünk a piramis belsejébe és megnézzük, mi van bent. Én azért inkább valamilyen egyszerűbb megközelítési megoldásra szavaznék... :-) Biztos, hogy izgalmas utazásban lesz részünk, ha elmegyünk kettesben a piramisokhoz, Dokival ugyanis minden utazás izgalmas. Pl. lehet izgulni azon, hogy elveszítem-e őt valahol, vagy hogy mikor megy az utastársak agyára a folyamatos beszéddel és a pörgésével, vagy hogy az imitált vízipisztolyos autóra lövöldözgetés hatására megáll és kiszáll-e valamelyik sofőr, hogy megverje ésatöbbi ésatöbbi...
 De visszatérve a piramisokhoz, rengeteg érdekes történelmi (régészeti) cikk van ebben a témában, amit érdemes olvasgatni, és Doki fantáziáját is biztosan megmozgatja.
Ez az egyik ilyen: http://www.mult-kor.hu/20090817_titokzatos_barlangrendszert_talaltak_a_gizai_piramisok_alatt

beszámoló a hétvégéről

Ezen az elmúlt hétvégén két rendezvényen képviseltette magát a Stúdió. 

 Pénteken a Szeptemberfeszten léptünk fel, egyik szponzorunk, a Kretek Indonéz Teaház színpadán, illetve a Teaház sátrában. 
Elmondhatom, hogy Gyöngyivel szó szerint viharos sikert arattunk... :-) Ugyanis a 22 óráig tartó rendezvényen 21:30-kor már a szél bontott sátrat. :-) 
 De a fellépésünk, a táncaink addig nagy sikert arattak a kis számú, de annál lelkesebb nézősereg köreiben, és Doki is csak egy darab vízipipát vert le... Majd kioktatta a leginkább fiatal srácokból álló közönséget arról, hogy nem szabad csúnyán beszélni, a dohányzás káros az egészségre, utána pedig - amíg mi pihentünk két fellépés között - ő is táncműsort adott léggitározással, rock and rollal és hip-hoppal egybekötve. :-))) 

 Vasárnap a IX. Coca Cola Női Mozgásfesztiválon tartottam órákat Gyöngyi, Kata, Réka és Adri a segítségével, lelkes közreműködésével. 
Katus Tomi hívott meg, régi "sportos" ismerősöm, és én nagyon nagy örömmel tettem eleget. Jó volt a Pécsi Sasokkal együtt bolondozni. :-) 
 Amikor a színpadról lenézve láttam a velem szemben táncoló több száz fiatal és idősebb hölgy örömtől (és izzadtságtól...) ragyogó arcát, megint tudatosodott bennem, hogy miért is ezt a hivatást választottam a könyvek feletti gubbasztás helyett. 
 Fantasztikus érzés, hogy ennyi boldog embert, nőt láthatok magam körül nap mint nap. 
Persze, a férfiakat is boldoggá tettük, azt hiszem, a rögtönzött hastáncórákkal... :-) Szép napjuk volt így a bámészkodó apukáknak, férjeknek is (sejthetitek, nők tömegei rázták egyszerre a feneküket...) :-), illetve a riportereknek, sőt, még a kedves technikus kolléga napját is bearanyozta az a feladat, hogy ő erősíthette rám (tuszkolhatta hátulról a szoknyámba...) a mikrofont. :-) 
 A tűző napon táncolás remek fogyókúra is egyben, és mivel a fekete színpadon mezítláb táncoltunk, az összes felesleges bőr is leégett a lábunkról. :-) 
"Szép testben szép lélek!" :-) 

 A táncórák után több tévének is adtunk riportot, Gyöngyi is, Réka is nagyon ügyesen nyilatkoztak a hastáncról. Szerencsére senkinek nem sikerült a szánkba adnia azt a mondatot, hogy a hastánc az egy sport. :-))) 

 Azt hiszem, mindannyian istenien szórakoztunk ezen a napon. Az egész rendezvényen telt ház volt, rengeteg féle mozgásformát ki lehetett próbálni és nagyon jó volt a hangulat. Még az össznépi vonatozásba is beszálltunk a többszáz emberrel, és vidáman énekeltünk meg kerengtünk mezítláb a füvön. Aztán a murván... :-) 
 Ez a produkciónk is óriási sikert aratott, végül is az aerobikos tömegben vonatozó mezítlábas hastáncos lányok tényleg egy nem mindennapi látványt nyújtanak. Azt hiszem, ezzel érdemeltük ki a legnagyobb tapsot. :-))) 

 Remélem, még sok hasonló rendezvényre kapunk meghívást a jövőben is.

*****************

Mahasti Hastánc - Szívvel-Lélekkel
www.mahasti.hu 
www.facebook.com/mahasti10
www.facebook.com/taneczhyvotabudapest
www.youtube.com/user/Mahasti10
Szívvel-Lélekkel Stúdió
Cím: Budapest, IX. kerület., Bokréta utca 12. Fszt. 2. 

A mai nap sikere

Sikeresen létrehoztam "A" BLOG-ot. 
Részemről ez óriási siker, mert nagy odafigyelést és önálló munkát igényelt egy olyan dologban, amilyenbe eddig bele sem mertem volna kezdeni egyedül. 
Szóval, egy nagy virtuális dicséretet adok magamnak. :-))) 
 A Blog címe: Párja dobszavára lejt a vegetáriánus hastáncosnő... 
És ez nem véletlen. Ez volt sok-sok éve az egyik első cikk címe, ami a hastáncos tevékenységem kapcsán megjelent rólam, méghozzá a Blikk-ben. 
Hát igen... Hatásvadászatból jeles. 
Rengeteg újságban szerepeltem már azóta, de ezt a címet még talán senkinek sem sikerült felülmúlnia. 

Miről is fogok írni? Terveim szerint egy hastáncosnő hétköznapjairól, ahogy már az URL is utal erre. Az életemről, a hastáncról, a művészetről, spiritualitásról, családról, gyerekről, megélésekről, sikerekről... 
Ha már ügyesen tudom majd kezelni a felületet, akkor Doki aranyköpéseinek külön oldalt is fogok szentelni...

2000. október 3. Blikk. 
Párja dobszavára lejt a vegetáriánus hastáncosnő. :-))))) 
Cikk Mahastiról.